Amikor a fizetés akadályozza a váltást…

Miért olyan kemény dió a pályamódosítás? Az egy dolog, hogy van egy sor szempont, amit figyelembe kell venni: nem mindegy ki, mikor, milyen karriert cserél és mire. De van itt egy sokkal prózaibb tényező, ami nagyon sok szakembernél a váltás első számú akadálya: ez pedig a PÉNZ.

Idei történet: néhány napja azzal keresett meg egyik ügyfelem (aki a közszférában dolgozik méghozzá viszonylag jó pozícióban), hogy teljesen elege van a munkájából, sürgősen váltani akar, szeretne elhelyezkedni a versenyszférában. Az agyára megy, ugyanis, hogy a közszférában mindenhonnan 1-1,5 év után mennie kell. Ez már kb. az ötödik pozíciója, mert vagy folyton átszervezésbe kerül, vagy távozik a közvetlen felettese, és ahogy az lenni szokott, mindenki viszi magával a saját csapatát. A személyes tanácsadás alkalmával, mikor már nyakig benne voltunk a pályaorientációban, egy ponton megkérdeztem tőle, hogy mennyi is a fizetési igénye? Nettó 400-450 000 Ft – felelte.

Hoppá!

Nem mintha ez olyan bődületesen magas összeg lenne, pláne az ő pozíciójában és szaktudásával, de villámgyorsan kiderült, hogy ha a versenyszférában szeretne elhelyezkedni, akkor ott egy viszonylag junior, azaz alacsonyabb felelősségű munkakörbe van reális esélye bekerülni, ám ott kb. nettó 250 000, 280 000 maximum 300 000 Ft/hónap összegben gondolkodhat, innen indulhatna a fizetése…

Fizetési csapdában

Nem ő az egyetlen ügyfelem, akit érint ez a probléma. Rengetegszer előfordul, főleg azokban a pozíciókban, ahol bevett szokás a borravaló (ld. autómosó, vendéglátás, idegenforgalom stb.) hogy ahhoz képest, hogy milyen embert próbáló a munka (nincs se ünnepnap, se megállás, rengeteg a kontroll), sokan mégsem váltanak, mert aránylag jó pénzt keresnek, amit ugyanezzel a tapasztalattal és végzettséggel máshol nehezen, de legalábbis csak évek múltán érnének el.

Ilyenkor van az, hogy az ember bekerül egy fizetési csapdába. És a HOSSZÚ TÁVÚ ÉNJE (nem itt akarok megöregedni, nem ez az álom munkám) és a RÖVID TÁVÚ ÉNJE (nem akarok/nem tudok egy már elért életszínvonalat lejjebb adni) konfliktusba kerül egymással.

Még egy gyakori példa: ügyfelem pár éve a jobb fizetés reményében külföldön kezdett új életet. Londonban egy ötcsillagos szállodában gyakorlatilag néhány hét alatt kapott is állást concierge (vendég eligazító, recepciós) pozícióban. A magas borravalók miatt elég jól keres, ám most, így 3 év leforgása után úgy érzi, totális csapdába került. Ugyanis a tanult szakmájában, vagy egy új területen csak kevesebb fizetésért tudna elhelyezkedni, amit családdal, gyerekkel a háta mögött már nem biztos, hogy be tud vállalni.

A pályamódosítás egy hosszú távú befektetés

Bár akadnak azért ellenkező esetek is, amikor úgy tud pályát módosítani valaki, hogy még emelkedik is a fizetése. Például ha a közoktatásból vált mondjuk egy tanár a versenyszférába, nagy valószínűséggel jobban fog keresni. Ám mégis az az általánosabb, hogy bizony egy nagyobb léptékű pályamódosítás áldozatot követel. Nemcsak abban, hogy bele kell tanulni az új területbe, hanem abban is, hogy ott még nem vagyunk olyan értékes szakemberek, és emiatt alacsonyabb a fizetés.

Ráfordítás tehát időben, energiában és pénzben.

Amit bizony egy lépéssel nem igen lehet megugrani.

Sokan elfelejtik, hogy szakmát váltani általában olyan befektetés, ahol egy időre esetleg lejjebb kell adni a fizetési igényből, hogy aztán onnan újra tudj építkezni, magasabbra kapaszkodni.

Van benne rizikó? Igen!

Nem mindig könnyű? De nem ám!

Megéri? Legtöbbször igen!

A saját példámat tudom felhozni: amikor kiszálltam a multis létből, azzal együtt a nagyon jó fizetést és a céges autót is egy tollvonással magam mögött hagytam. Sokkal kevesebb pénzből éltem, BKV-val jártam, elegáns iroda helyett a nappalimból és kávézókból dolgoztam, és innen kezdtem el újraépíteni magam. És bizony nekem is több évbe telt, míg eljutottam ugyanarra a jövedelmi szintre, ahonnan indultam.

Cserébe viszont azt csinálom, amit szeretek, boldog vagyok és elégedett a munkámban. Szóval, ha azt kérdezed, megérte-e? Igen, soha nem csinálnám másképp.

Mielőtt beragadsz vagy ugrasz: MÉRLEGELJ!

Ügyfeleimnek is mindig elmondom, és Neked is azt ajánlom: mielőtt beszorítod magad egy fizetési csapdába (és azért halogatod minden évben a váltást, mert a pénz mindig a fő szempont), vagy épp ellenkezőleg, kaszát-kapát eldobva azonnal elmenekülsz a jelenlegi szakmádból egy másikba: nézd végig az összes lehetőséget!

A két legfontosabb tanácsom, ami talán megkönnyíti a döntésed:

1) Ne ugorj bele pályamódosításba nagyon alapos pályaorientáció nélkül!

Mik az erősségeid?

Melyik iparágakban van Rád kereslet?

Az erősségeid mennyire vihetők át ebbe a másik iparágba?

Milyen végzettség, tapasztalat hiányzik számodra az új területen?

Milyen fizetések, karrierutak nyílnak előtted a hozzád passzoló új pályán?

Van-e olyan kompromisszumos megoldás, ami nagyobb anyagi kiesés nélkül megléphető?

Ezek olyan kérdések, amiket nem lehet nyitottan hagyni egyetlen sikeres pályamódosításhoz sem! (A következő ingyenes, élő mini-tréningen többek között ezek megválaszolásában is tudok Neked segíteni néhány konkrét tippel. Nézd meg az időpontot és jelentkezz az alábbi linken ››)

2) Nem biztos, hogy minden esetben a pályamódosítás lesz számodra a megoldás!

Igen, az is könnyen lehet, hogy nem ez a Te utad! Mielőtt váltanál, mindig tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy “biztos, hogy csak és kizárólag a pályamódosítás vezethet a boldogságomhoz?”

Sok esetben elég egy munkahelyváltás, egy kis környezetváltozás is.

Ha tegyük fel, sokakhoz hasonlóan Te is unod már, hogy egy nagy gépezet utolsó láncszeme vagy. Ha úgy érzed, nem számít eléggé a munkád, nincs semmi kézzelfogható eredményed a szakmai életben, akkor sokszor megoldás lehet, ha találsz egy izgalmas hobbit, bevállalsz egy tagságot vagy tisztséget egy nonprofit szervezetben, önkénteskedsz. Vagyis kitöltöd ezt a fajta hiányt az életedben anélkül, hogy felégetnél magad mögött egy csapásra mindent.

Egy biztos: ha olyan területen vagy, ami minden szempontból (szakmailag, fizetésben, kihívásban, előrelépésben, stb.) zsákutca, akkor a helyzet NEM fog megjavulni!

Nem lesz jobb se jövőre, se 5, se 10 év múlva. Ilyenkor muszáj bevállalnod, hogy rövid távon áldozatot hozol annak érdekében, hogy egy nagyobb kifutással ugyan, de egy hozzád közelebb álló dolgot csinálj!

Ebben az esetben, azt javaslom ne hezitálj, ne ragadj le évekre-évtizedekre, hanem adj egy esélyt magadnak!

DE – és itt a nagy felkiáltójel helye!

Tervezd meg alaposan a váltásod!

Ne halogass évekig, hanem adj magadnak egy konkrét határidőt, csinálj egy ütemtervet a váltásra, és írd is le magadnak! Különben csak tolni fogod magad előtt évekig az egészet.

Ha például előre tudod, hogy valamilyen plusz előképzettségre, készségre lesz szükséged az új területen, akkor kezdd el megtanulni, és szerezd meg szükséges szaktudást.

Vagy ha az is előre látszik, hogy szinte teljesen kezdőnek minősülsz majd az új területen, kezdő pozícióban- kezdőfizetéssel, akkor ha teheted, tegyél félre annyi pénzt, ami ebben az átmeneti időszakban kiegészíti majd a fizetésed.

De mindenek előtt csinálj alapos piackutatást, és ahogy arról már volt szó, pályaorientációt. Készülj fel az álláskeresésre profi módon! Mérd fel a lehetőségeidet, és csapj le a Neked való legjobb állásokra célirányosan. Ehhez szeretnék adni Neked néhány bevált tippet és megoldást a következő ingyenes, élő mini-tréningemen. Tudj meg többet az ingyenes előadásról, és regisztrálj a következő internetes alkalomra itt linken››

Ne feledd: mindig van legalább 2, de inkább 3 választásod!

A következő cikkben ehhez szeretnék hozni Neked néhány tanulságos példát is. Ha érdekel a téma, tarts velem!