Ma Magyarországon bérről tárgyalni gyakorlatilag annyit jelent, hogy az állásinterjún neked szegezik a kérdést: “És mondja, mennyit szeretne keresni?!” Te pedig vagy mondasz egy olyan összeget, ami belefér a munkáltatónak, vagy keresgélhetsz szépen tovább… Na, ez az a mondat, ami egyszerre három súlyos tévedést is rejt. Érdekel miért? Görgess tovább!

Én még olyan álláskeresővel nem találkoztam, aki ne akart volna jól keresni. Olyannal viszont rendszeresen, aki ennek ellenére abban sem hisz, hogy létezik egyáltalán bértárgyalás. Miért nem vesszük ezt kellőképp komolyan? Íme az 5 leggyakoribb ok!

5+1 tévhit a bértárgyalásról

1, Nem lehet alkudni

A leggyakoribb kifogás, amit a bértárgyalással kapcsolatban hallok, hogy “Hiába jó az önéletrajzod, hiába szerepelsz jól az állásinterjún, ha nem vagy hajlandó elfogadni azt a fizetést, amit a cég kínál, akkor mehetsz amerre látsz.”

Nos ez nem igaz. Igenis lehet bérről tárgyalni, csak épp az nem mindegy hogyan csinálod. Ha kapsz egy ajánlatot, akkor kulturált, intelligens módon igenis megjelölhetsz ennél akár egy magasabb összeget is. Ehhez viszont az kell, hogy ismerd magadat és az álláspiacot! Tehát képben kell lenned az adott munkakörben szokásos fizetési szintekkel, a saját munkaerőpiaci értékeddel, és emellett nem árt tisztában lenni a Te saját minimális (ami a kiadásaidat fedezi) és ideális (amivel nagyon elégedett lennél) kereseti igényeddel.

A bértárgyalás tehát koránt sem az alkudozással kezdődik. Egy sokkal hosszabb folyamat, ami ott indul, hogy Te milyen szempontok és információk alapján határozod meg már a pályázatnál a fizetési igényedet, és mikor, melyik pontnál, mit kommunikálsz a munkáltató felé.

2, Miért nekem kell megadni a fizetési igényemet?

Gondolom ismerős a kérdés, ez szintén egy gyakori kifogás: “Miért nem mondja meg a munkáltató, hogy mennyit tud fizetni? Miért nekem kell ezt is megadni? Minek ezek a fölösleges körök?”

Nos, ennek számos oka van. Részben szokás kérdése. Való igaz, hogy vannak olyan nyugat-európai országok, ahol már az álláshirdetésben megjelölik, hogy mennyi fizetéssel jár az adott állás, de Magyarországon ez egész egyszerűen nem működik. És talán nem is praktikus…

Egyrészt hazánkban a legtöbb cég nincs olyan anyagi helyzetben, hogy minden azonos szinten lévő munkavállalójának ugyanannyi bért tudjon fizetni. Márpedig, ha valaki publikussá teszi, hogy mennyi 2019-ben a belépő fizetés, akkor abban a pillanatban erre kényszerülne. Ez pedig óriási bérfeszültséget generál. Másrészről, a munkáltatók szintén szeretnének biztosra menni, vagyis érthető módon szeretnék tudni, hogy az az összeg, amiben megállapodtok, számodra is kielégítő-e vagy sem. Ha például megadsz egy tól-ig határt, és ők ezen belül tesznek neked egy ajánlatot, akkor joggal feltételezhetik, hogy számodra is rendben lesz a fizetési ajánlat, hiszen amit kértél, megadták.

3, Érdemes fizetési sávot megadni

Hát nem. Nem érdemes, sőt az egyik legnagyobb butaság! Ha elolvastad az előző pontot, akkor nagyrészt már azt is tudod, hogy miért. Ha megadsz egy tól-ig határt, akkor számíts rá, hogy jó eséllyel a legalsó összeget fogod megkapni. Miért is ne? Hisz ez is a sávban van, nem igaz? De ami még ennél is sokkal rosszabb, hogy ott helyben leszűkíted a későbbi béralku pozíciódat is. Hiszen mire föl is kérnél többet a bértárgyalás későbbi szakaszában, mikor egyszer már megadták, amire vágysz? Ez így nem profi, nem elegáns.

4, Azt veszik fel, aki a legkevesebbet kéri

Ettől ne félj, ez szintén egy hatalmas tévedés. A cégnek az az érdeke, hogy azt az embert vegye fel, aki az adott állásra a legalkalmasabb. Ha tehát nem adják meg elsőre azt a bért, amit kérsz, az nem jelenti azt, hogy buktad is az állást. Van kb. két tucat kipróbált és működő bértárgyalási stratégia, amit ilyen esetben alkalmazhatsz (és ajánlom is, hogy használd őket). Ezt itt helyhiány miatt sajnos most nincs mód részletesen kifejteni, de hamarosan elérhető lesz egy komplett bértárgyalási útmutatóban. Ha szeretnéd tudni, hogy milyen Gerilla technikákkal tudsz az új vagy meglévő állásodban több fizetést kialkudni magadnak, akkor figyeld a híreinket!

5, Elég, ha a fizetésben megállapodunk

Pont ellenkezőleg! Az egyik legnagyobb könnyelműség úgy igent mondani egy ajánlatra, hogy nem beszéltek meg minden fontos részletet. Elfogadni, hogy 10% a bónusz úgy, hogy közben nem is tudod mik a bónusz feltételei? Igent vagy épp nemet mondani egy fizetésre, ha közben a cafeteria részleteit nem beszéltétek meg? A bértárgyalás pontosan arról szól, hogy minden egyes juttatási elemet alaposan átrágjatok, kezdve a bejárás támogatástól, a parkolóhelyen át, a fizetésemelés mértékéig és ütemezéséig.

+1 Elég, ha szóban megegyezünk

Ez az a dolog, amire talán a legkevesebben gondolnak. Fontos a bizalom, és valószínűleg egyetlen munkáltatónak sem célja, hogy átverjen téged, de a béralku és a fizetési ajánlat egy megállapodás. Amire nagyon is érvényes, hogy a szó elszáll, az írás megmarad. Előfordulhatnak tévedések, vagy elfelejtődhetnek részletek. Annál kellemetlenebb pedig nincs is, mint mikor valakivel szóban megegyezel az állásinterjún, kezet fogtok, majd eltelik 2-3 hét, és azzal szembesülsz, hogy a munkaszerződésedből ki vannak hagyva dolgok, esetleg nem pont annyi, nem pont úgy szerepel benne, mint ahogyan megállapodtatok. Kicsit olyan ez, mint a pénztártól való távozás esete. Kinek és hogyan bizonyítod, hogy nem erről volt szó? Nagyon fontos, és neked is azt ajánlom, hogy addig alkudozz, amíg lehet, és már az ajánlatban minden pontos bérelemet és feltételt írjatok le. Sokan úgy vannak vele, hogy legyen meg az állás, aztán majd pontosítjuk, de én ezt senkinek nem ajánlom! Nagyon fura utólag ez a helyzet, és nem is igazán lehetsz eredményes, ha belépés után pár hónappal újra a fizetés kérdését feszegeted. Ha szeretnél ennél átgondoltabb lenni, és szeretnéd, hogy ne csak egy munkahelyed legyen, hanem olyan állásod, amire mindig is vágytál, és olyan fizetésed, amivel tényleg elégedett vagy, akkor várlak a képernyő előtt. ››

Az előadásom èlő és ingyenes, de regisztrálnod kell, amit itt egy kattintással megtehetsz!  >>