Mennyire lehetünk őszinték az állásinterjún?
Gyakran gondolják azt az emberek, hogy ha bármi negatív dolog történt velük az előző munkahelyen, akkor azt el kell titkolni, arról nem szabad beszélni. Jobb egy szakmai konfliktusról, egy rossz főnökről, egy-egy negatív tulajdonságról vagy kudarcról inkább mélyen hallgatni. Sajnos pontosan ebből következik az, hogy az igazság bevállalása helyett olyan válaszokat találnak ki, ami miatt végül nem veszik fel őket.
A cikk elolvasása kb. 5 perc
Ha inkább videóban néznéd meg a lényeget, kattints a képre!
Még több hasznos tartalomért kövesd a TikTok csatornámat!
Kezdjük a problémákkal!
Mi a baj azzal, ha nem vagy őszinte az állásinterjún?
Abraham Lincolntól származik a következő idézet: “Nincs ember, akinek olyan jó lenne a memóriája, hogy sikeresen tudjon hazudni.” És ez bizony a felvételi folyamat során is maximálisan igaz.
Ha nem az igazságot mondod az interjúztatóknak, azzal több nehézséget is magadra húzol. Az első ezek közül, hogy olyan válaszokat fogsz adni, amiről messziről ordít, hogy nem igaz.
Ezt sem az önéletrajzban, sem az állásinterjún nem érdemes megjátszani, az interjúztatók nagy része ugyanis van annyira tapasztalt, hogy az ellentmondásokat azonnal kiszúrja, ráadásul a legtöbb jelölt ugyanazokat a terelő, sablon válaszokat adja.
Például arra a kérdésre, hogy “miért szeretne váltani?”, egy tipikus ilyen kamu válasz, hogy “új kihívásokat keresek”.
Gyakorlatilag minden második ember ezt mondja az állásinterjún, akinek van valami takargatnivalója. Nem hiteles, nem őszinte és pontosan tudja a személyzetis, hogy nem igaz.
Vagy
Másik tipikus kérdés az állásinterjún: “Mondjon 3 negatív, 3 pozitív tulajdonságot magáról!”, amire a top első megúszós válasz: “maximalista vagyok”.
Hidd el nekem, az álláskeresők többsége “túlzottan maximalista”, ezért aztán kapásból sejti minden interjúztató, hogy valószínűleg ez nálad is csak egy bakamuzott válasz lehet.
Ez csak két egyszerű példa, de sok hasonlót tudnék mondani, amit rengetegen használnak és még csak nem is sejtik, hogy pont ezzel tolják el az állásinterjúikat.
Hiányzik egy logikai kocka
A másik eset, amikor nem ennyire egyértelmű az interjúztatónak, hogy a jelölt kamuzik, de valahogy nem logikus, amit mond, nem áll össze a kép, amit mutat.
Nemrég volt például egy HR menedzser ügyfelem, aki egy ismert cégnél dolgozott, de a főnök miatt egyszerűen nem volt tovább maradása a pozíciójában. Már kb. a huszadik interjún is túl volt, de sehová nem vették fel, ezért jött el hozzám tanácsadásra. A konzultáción gyorsan kiderült, hogy nála is az a fő gond, hogy elhallgat egy fontos körülményt a váltással kapcsolatban. Ugyanis rendre azzal indokolta a felmondását, hogy új feladatokat akar, szeretné kipróbálni magát más területeken, miközben ugyanolyan HR-es állásokra pályázott, mint amiben az elmúlt 15 évben is dolgozott…
Érted már? Nem logikus, nem érthető, és van az egésznek egy “nem tudom hova tenni ezt az embert” feelingje, hiszen senki nem mond csak úgy fel egy jó állásból, ha egyébként nincs másik munkája.
Abból lehet észrevenni, hogy ilyen jellegű aggálya van az interjúztatónak, hogy kétszer-háromszor is ráfordul ugyanarra a kérdésre, forszírozza a témát, hátha mégis valahogy ki tudja szedni belőled az igazságot.
És ha így se tud megnyitni, akkor nem a mögöttes ok (ld. hülye főnök) miatt nem fog felvenni (még akkor se, ha egyébként alkalmas lennél az állásra), hanem mert érzi, hogy nem a valós okot mondod, hiányzik egy puzzle darab, ezért inkább a könnyebik utat választja és nem folytatja veled a kiválasztást.
Érdemes tehát elkerülni az állásinterjúkon ezt a hibát. Igenis lehet és kell is őszintének lenni az interjúztatóval, csak éppen az nem mindegy, hogy mennyire és hogyan.
Mit mondhatsz el az állásinterjún?
Szerencsére lehet alkalmazni néhány jól működő technikát. Amit én tanítok ügyfeleimnek és nagyon sok esetben áttörést is hoz, hogy nem kell mindent elmondani az interjún, de amit elmondunk, az igenis legyen őszinte és igaz. A rágósabb dolgokat is el lehet mondani, de a mondanivaló minden esetben legyen szépen BECSOMAGOLVA.
Mit jelent ez?
Egyik ügyfelem pont egy tréningen kérdezte tőlem, hogy “Oké András, de mit mondjak akkor, ha azért jövök el a cégtől, mert rendszeresen üvöltözik velem a főnököm?”
Neki is megtanítottam a becsomagolás technikát, amiről később kiderült, hogy nála is remekül működött. Egy ilyen indoknál ugyanis semmiképp nem jó stratégia, ha elhallgatod, hogy valójában a neurotikus főnök miatt váltasz. Ugyanakkor azt sem dobhatod oda az asztalra – mint egy darab nyers húst -, hogy elviselhetetlen a főnököm, és akkor se maradnék, ha tripla annyit fizetne nekem.
Meg kell kicsit fűszerezni, szépen kell tálalni ezt a “húst”, azaz érdemes a problémát megfelelő hangsúlyokkal elmondani. Valahogy így:
“Az elmúlt tíz évben volt kb. hat különböző főnököm, mindegyikkel jól kijöttem, többször kaptam jutalmat, szóbeli elismerést, elő is léptettek. Ám fél éve kaptam egy új vezetőt, akinek akárhogy próbáltam megfelelni, akárhogy odatettem magam, egyszerűen nem tudtunk együtt dolgozni. Többször kértem visszajelzést, hogy mit csináljak másképp, mivel elégedetlen, de akárhogy gebedtem, nem jutottunk dűlőre. Végül már én is arra jutottam, hogy jó lenne másik állást kereni, és végül közös megegyezéssel elváltak útjaink. Egyébként a 10 fős csapatból már négy másik ember is hasonló okok miatt eljött/elküldték. ”
Látod a különbséget?
Elmondhatod az igazad, de
– Meg kell valahogy mutatni, hogy nem veled van a gond, ezért célszerű messzebbről indítani és lefesteni egy pozitív képet: nem egy, hanem több főnökkel is jól kijöttél a múltban.
– Majd meg kell mutatni, hogy mit próbáltál tenni annak érdekében, hogy megjavítsd a kapcsolatot: nem csak 100%-ot próbáltál adni, hanem 110%-ot is, mégsem ment.
– És érdemes valahogy belecsempészni azt is, hogy nem egyedül téged sújt ez a probléma: már több ember is emiatt jött el/fontolgatja a váltást.
Ez a struktúra nagyon jól működik, legtöbb ügyfelem arról számol be, hogy nem csak, hogy elnyerik így az állást, de külön meg is köszönik az őszinteséget.
Azt javaslom tehát Neked is, hogy bármi is történt az előző munkahelyen, alapvetően mondd mindig az igazságot, de figyelj arra is, hogy mindezt milyen hangsúlyokkal és csomagolásban teszed.
Ne feledd: a másik oldalon is egy ember ül, aki valószínűleg már szintén átélt hasonló nehézségeket a saját pályája során. Ha így – megfelelő köntösben – őszintén elmondod a dolgokat, azzal nem csak, hogy szimpatikusabb leszel, de azzal, hogy bizalmat adtál neki, ő is könnyebben a bizalmába fogad.
De nézzünk egy másik példát!
Hogyan lehet bemutatni az interjún a negatív tulajdonságokat?
Teljes félreértés, hogy úgy kell jó színben feltűnni egy állásinterjún, hogy csak a jó tulajdonságaidról beszélsz. Tévedés!
Sőt, az soha nem egy jó válasz, hogy Neked nincsenek is negatív tulajdonságaid, legalábbis most nem jut eszedbe egy se… Ezzel szinte azonnal kiejted magad a jelöltek közül.
Bátran be lehet mutatni egy valós, negatív tulajdonságot is, itt azonban egy másik struktúrát érdemes követni:
Például: Ha nehezedre esik nemet mondani, akkor mondhatod bátran, hogy “Előfordul, hogy nehezemre esik nemet mondani, amikor újabb és újabb feladatokkal jönnek hozzám a kollégák. Többször megkaptam már a főnökömtől, hogy hajlamos vagyok feleslegesen túrtelhelni magam, amit ő kifejezetten nem néz jó szemmel, mert így nem tudok a fontosabb projektekre koncentrálni. Ma már igyekszem erre tudatosan odafigyelni, így kevésbé okoz gondot.”
Ezzel őszinte is voltál, elmondtad, hogy mik a gyenge pontjaid, ugyanakkor bemutattad, hogy dolgozol a problémán és egyben megvillantottad a dolog pozitív oldalát is.
Ez egy sokkal jobb stratégia, mint úgy tenni, mintha tökéletes lennél. Mindenkinek vannak hibái, kevésbé vidám fordulatai a pályáján, nem kell ezeket elhallgatni.
Félreértés ne essék, NEM KELL MINDENT ELMONDANI. Lehetnek olyan mozzanatok, amik valóban negatívan érinthetik az elhelyezkedési esélyeid. Amiről nem kérdeznek vagy amiről Te magad is érzed, hogy nagyon kritikus, azt ne mondd el. De az ember soha nem csak egy ok miatt jön el egy munkahelyről, soha nem csak egy példát tud mondani, és soha nem csak negatív események történnek az életében.
Zárásképp egy fontos kiegészítést engedj meg: a cikkben bemutatott technikák is csak akkor működnek 100%-osan, ha az állásinterjú előtt felkészülsz és alaposan átgondolod a válaszaidat. Rögtönözni a legtapasztaltabb szakembernek sem jó stratégia.
Ha szeretnél segítséget és további tippeket kapni a felkészüléshez, esetleg nálad az a gond, hogy be sem hívnak elég interjúra, akkor gyere a csütörtök esti ingyenes, élő előadásomra. A tréningen egy egyedülálló Karrier Hack stratégiát osztok meg veled, és azt is elmondom, hogyan juthatsz hozzá ingyenesen a 40 leggyakoribb állásinterjú kérdéshez és az általam kidolgozott válaszokhoz, amit ügyfeleim is több éve sikerrel alkalmaznak. A mini-tréning tehát ingyenes, csak regisztrálnod kell rá. ›› A kérdéseiddel együtt várlak szeretettel!
Íme egy saját példa!
Az egyik beosztottamról meg voltam győződve, hogy alkalmas lesz csoportvezetőnek. A munka a kisujjában volt, a többiek felnéztek rá, és az ügyfelek is tisztelték.
Amikor azonban eljött az interjú ideje, hibát hibára halmozott. A legnagyobb baj az volt, hogy nem készült fel megfelelően, ezért több fontos kérdésnél is igen határozatlanra sikerült a válasza. Előfordult az is, hogy egyszerűen leblokkolt. Néhány esetben kifejezetten rossz választ adott, miközben én tudtam róla, hogy a napi munkában jól csinálja azt a bizonyos dolgot, amire a kérdés vonatkozott.
Hiába próbáltam ‘átrúgdosni a vizsgán’ – közvetlen felettesként abban voltam érdekelt, hogy mielőbb betöltsék az állást – , de az interjún ott ült a személyzeti osztály képviselője és a területet vezető igazgató is, akik elsősorban az interjú alapján hozták meg a döntésüket.
Így bármennyire is szerettem volna kinevezni az illetőt csoportvezetőnek, az interjún látottak-hallottak alapján az igazgató hajthatatlan volt.
A jelentkező elutasításra került
A jelölt egyszerűen elszúrta az interjút, pedig valójában alkalmas volt a pozícióra. A legrosszabb az volt, hogy egyet kellett értenem az igazgatóval. Nem elég ugyanis jól csinálni valamit, tudni kell azt kommunikálni is. Nem elég jónak lenni a munkádban, meg kell tudnod mutatni egy interjún, vagy egy tréningen is. Különösen érvényes ez egy vezetőre.
De tudod, mi a legszomorúbb? Az, hogy amikor ugyanez a szakember fél év elteltével megpályázott egy másik, megüresedő csoportvezető állást is, ugyanezeket a hibákat követte el. Semmit nem tanult a hibáiból…
Légy kritikus magaddal!
Ha állást keresel, és volt már egy-két sikertelen interjúd, érdemes kíméletlenül elemezned a kudarc okát: saját magad. Ha nem teszed ezt meg, és nem tanulsz a hibáidból, könnyen lehet, hogy továbbra is az interjúkon fog elbukni a jelentkezésed.
Segítségül itt az az 5 jel, ami arra utal, hogy az állásinterjún való gyengébb szereplés miatt maradsz le egy állásról
1. jel: Nem jut eszedbe jó válasz, vagy egyszerűen nem is tudsz válaszolni egy kérdésre
Ülsz szemben a két vagy három interjúztatóval, meg vagy róla győződve, hogy ezt az állást neked találták ki, és egyszerűen fogalmad sincs, hogy mit is kellene válaszolni a kérdésre. Úgy érzed magad, mint egy diák az általános iskolában, akit felszólítottak felelni, de nem tudja a leckét.
Ezt a hibát nagyon sokan elkövetik. Nem kellene, hiszen az interjúztatók kérdéseik többségét nagyjából mindig ugyanabból a 40-50 darabos készletből választják ki, amelyre Te is előre felkészülhetnél.
2. jel: Úgy érzed túl hivatalos az interjú
Az álláskeresés kicsit olyan mint a párkeresés, ahol az interjú az első randevú. Kell egy nagy adag szimpátia ahhoz, hogy sikeres legyél. Igen, meg kell, hogy kedveljenek. Ha ezt nem sikerül elérned, akkor olyan szigorú képet vág mindenki, mintha a bíróságon lennétek.
Érthető, ha rohadtul kellemetlenül érzed magad, hiszen a ‘vádlottak padján’ ülni nagyon rossz érzés. Sajnos nem fordítottál elég figyelmet arra, hogy megkedveltesd magad. Ez legalább olyan fontos, mint a helyes válaszok – a kettő együtt kell ahhoz, hogy ajánlatot kapj.
3. jel: Túl ideges vagy, talán még a hangod is remeg néha
Természetes, hogy az interjú előtt mindenki kicsit feszültebb, izgatottabb a normálisnál. Ha azonban majd’ kiugrik a szíved a helyéről, ha remeg a hangod miközben a kérdésekre válaszolsz, akkor nem fogod tudni kihozni magadból a legtöbbet.
Táncoltál már olyan emberrel, akinek izzadt a tenyere, többször is a lábadra lépett izgalmában, és láttad rajta, hogy meg van illetődve? Ugyanígy festesz Te is, ha nem tudod megnyugtatni magad. Erre a tapasztalt előadók több módszert is kidolgoztak, amit az állásinterjún is lehet alkalmazni.
4. jel: Szerinted jól ment az interjú, de mégis nemleges választ kapsz
Olvasóim gyakran írnak ilyesmit: “Nagyon jól ment a beszélgetés, jó hangulat alakult ki, úgy érzem jó válaszokat adtam. Szinte biztos voltam benne, hogy megkapom az állást. Utána viszont három hétig válaszra sem méltattak, majd csak egy kurta elutasítást kaptam. Nem értem, mit csináltam rosszul!”
Ez aztán az idegölő szituáció, még a maradék önbizalmadat is elveszi. Hiszen már abban sem vagy biztos, amit igenis jól csinálsz.
5. jel: Amikor hazamentél, és átgondoltad az interjút, akkor jutott eszedbe, hogy mit kellett volna másképp csinálnod
Talán Veled is előfordult már, hogy otthon verted a fejed a falba, mert nem azt mondtad az interjún, amit valójában mondanod kellett volna. Aztán szidni kezdted magad, hogy hogyan lehetsz ekkora „marha”. Bizony, ez is egy tipikus hiba, ami a felkészületlenségre vezethető vissza.
Ha az öt közül bármelyik eset is előfordult már veled, akkor érdemes jóval alaposabban felkészülnöd egy állásinterjúra. Mert ha nem, akkor könnyen úgy járhatsz, mint a volt munkatársam: Valójában alkalmas vagy, mégis lemaradsz az állásról, mert azt adott pillanatban nem tudod ezt bizonyítani.
Remélem ezzel a pár tippel segíthettem!
