Hihetetlen történet

Egy fantasztikus történetet szeretnék elmesélni Neked. A közelmúltban olvastam Grandma Moses-ről, aki 78 éves korában kezdett festeni, és akinek a képei ma a világ több vezető múzeumában is megtalálhatók. Hadd mutassam be röviden ezt a hihetetlen életutat, mert biztos vagyok benne, hogy Neked is erőt illetve inspirációt fog adni.

Grandma Moses azaz Moses Nagyi – mindenki így hívta festőként – Anna Mary Robertson néven született az Egyesült Államokban 1861-ben egy viszonylag szerény körülményekkel megáldott családba, ahol 9 testvérével együtt nevelék a szülei. 12 évesen hagyta el a szülői házat, hogy a következő másfél évtizedben cselédként dolgozzon gazdag családoknál.

A fiatal Anna Mary 27 évesen ment férjhez Thomas Moses-hez, akitől 10 gyermeke született – közülük azonban csak 5 élte túl a kisgyermekkort. A család egy farmon élt több évtizeden keresztül, ahol kemény munkával mezőgazdaságból tartották el, és nevelték fel a gyerekeket.

Anna Mary 67 éves volt, amikor a férje szívinfarktusban meghalt, ezt követően a legnagyobb fia vette át a gazdaság irányítását, ő pedig visszavonult, és az egyik lányához költözött. Moses Nagyi, ahogy a családja és ismerősei hívták, ekkor kezdett hímezni, ám 78 évesen ízületi gyulladás miatt ezzel fel kell hagynia. Az egyik testvére javaslatára kezdett festéssel foglalkozni, amiben különösen tehetségesnek bizonyult.

Elsősorban tájképeket festett – ha éppen fájt a keze, akkor bal kézzel – amiket kezdetben pár dollárért árult. Aztán ahogy egyre ismertebb festő lett, egy-egy képéért már 8-10 ezer dollárt is adtak a gyűjtők. A képeit még életében kiállították a New York-i Modern Művészetek Múzeumában, sőt, 1949-ben még Harry Truman elnöktől is kitüntetést kapott.

(Taking in the Laundry, 1951 – Grandma Moses)

Anna Mary Robertson Moses végül 101 évesen halt meg, a temetésén John F. Kennedy elnök is beszédet mondott, aki mind festőként, mind kivételes emberi értékei miatt méltatta a festő nagyit. A művei pedig ma már Amerika és a világ legjelentősebb múzeumaiban is megtalálhatók.

(Catching the Turkey – Grandma Moses)

Mindezt úgy érte el, hogy gyerekkorában csak néhány évet járt iskolába, hogy nem tanult festeni, hogy felnevelt 5 gyereket, és gyakorlatilag 70 éves koráig egy farmon dolgozott.
Ez az élettörténet is mutatja, és bizonyítja, hogy milyen sok mindent lehet elérni egy emberöltő alatt. Még akkor is, ha valakit nehezebb sorssal áldott meg az élet.

Miért meséltem el ezt a történetet?

Elsősorban azért, mert nagyon sok emberen azt látom, hogy életük derekán ők mondanak le saját magukról…

Álláskeresőkön látom, hogy néhány hónap sikertelenség után feladják a próbálkozásokat, és lemondanak arról, hogy nekik olyan állásuk lehet, amit egyébként megérdemelnének.
          
Dolgozó szakembereken látom, hogy beletörődnek a sorsukba, és évekig vagy évtizedekig benne ragadnak olyan állásokban, ahol ki nem állhatják a munkát, a főnököt vagy a kollégákat.
          
És a saját szüleimen is azt látom, hogy egy-két évvel a nyugdíjba vonulásuk után már ‘öregnek’ könyvelik el magukat, pedig még csak a 60-as éveik közepén járnak, és kisebb problémáktól eltekintve alapvetően jó egészségnek örvendenek.
          
És ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azt is be kellene vallanom, hogy 40 évesen, erősen őszülő halántékkal, már én is időnként nosztalgiával nézek a néhány évvel ezelőtti családi fotókra, hogy ott még én is milyen fiatal voltam…
Na, ilyenkor jut mindig eszembe Moses Nagyi története, és arra biztatlak, hogy Te is meríts erőt belőle. Bármilyen élethelyzetben is vagy most, soha nem késő belefogni valamibe, amit igazán szeretnél csinálni.

Nem késő kezedbe venni a sorsod, és minden követ megmozgatni azért, hogy jól érezd magad a bőrödben. 

Nem késő egy olyan munkát keresni, amiben azzal foglalkozol, amivel szeretsz, és amit ezáltal jó kedvvel és odaadással tudsz csinálni.

És ha esetleg most azonnal ebbe az új projektbe nem is tudsz belevágni, lelkesítsen az, hogy pusztán a születési évszámod vagy az életkorod nem jelenthet akadályt.

Ha egy 78 éves, megözvegyült gazdálkodó asszony, mindenféle képzettség és művészeti iskola elvégzése nélkül sikeres festővé képezhette magát, akkor azt hiszem, nekünk sem lehet több kifogásunk arra, hogy ne vegyük a saját kezünkbe a sorsunkat!

Na ezzel kívánok Neked jó kikapcsolódást a hosszú hétvégére!