Miért kiemelten fontos a pályaorientáció 40-45 év felett?
Van az a pont, amikor egyszer csak felébred az emberben a vágy, hogy mostantól csakis olyan állást akar, amit szeret is csinálni. Én legalábbis azt tapasztalom, hogy ez a pillanat mindenkinél előbb-utóbb eljön. Hogy kinél mikor, az persze változó, de talán nem túlzás azt állítani, hogy legkésőbb 40-45 körül ez a mozzanat válik az álláskeresés egyik legfőbb mozgatórugójává. Miért alapvető hiba ez? És miért kiemelten fontos a pályaorientáció 40-45 év felett?
A cikk elolvasása kb. 6 percig tart.
Tipikus álláskeresési hiba 40-45 év felett
A 40-45 feletti álláskeresők helyzete több szempontból speciális. Rengeteg olyan középkorú ill. idősebb tapasztalt szakember fordul hozzám, akinek akár van állása, akár épp nincs, nemcsak hogy állást, hanem sürgősen szakmát is szeretne váltani. Az ok egyszerű: 15-20-25 éve dolgozik már egy adott szakterületen, és bár jó szakembernek számít, eldöntötte, hogy elég, nem csinálja tovább, amit eddig, mert egyszerűen beleunt.
Ilyenkor jön a tipikus csapda: a nem megfelelő pályaorientáció
Az álláskeresők többsége (tévesen) ilyenkor legtöbbször abból indul ki, hogy mit NEM szeretne csinálni, tehát 1, vagy csak azt fogalmazza meg magának, hogy milyen állások nem jöhetnek szóba (“Soha többet logisztika!”) 2, vagy egy olyan új, általában speciálisan szűk, vagy épp ellenkezőleg, túlságosan általános, túl tág, tehát nem kellőképp definiált területet határoz meg elhelyezkedési célként. Olyat, ahol egyszerűen nincs rá megfelelő kereslet akár az életkora, akár más okok alapján. (“Kineziológus akarok lenni.”, “Valami nyugis irodai munkát szeretnék.”)
Judit esete
Judit, egy nagyon kedves 50 év feletti – egyébként megváltozott munkaképességű – ügyfelem volt, aki azzal keresett meg teljesen elkeseredve, hogy hiába dolgozta át az önéletrajzát, hiába próbálkozik különféle álláskeresési technikákkal, egyszerűen nem működik nála semmi, 3-4 hónapja be sem hívják állásinterjúra.
Már a telefonos konzultáción kiderült, hogy a kudarc fő oka egyértelműen a nem megfelelő pályaorientáció. Hisz dolgozott ő korábban pénzintézetnél, és igaz, hogy volt belső ellenőri vezetői tapasztalata is, mindennek azonban akkor már több, mint 15 éve.
Egyfelől tehát nem vette figyelembe, hogy abban a szektorban, ahová be szeretne kerülni, egyértelműen a fiatalabb szakembereket preferálják, másfelől nem számolt azzal, hogy ezzel a régebbi tapasztalattal ő bizony már nem fog a legjobb jelöltek közé számítani, ez nem lesz már egy olyan értékelhető erősség az önéletrajzában, amit hasznosítani tud az elhelyezkedésénél.
Természetesen Judit története végül sikerrel zárult: Miután átdolgoztunk a pályaorientációját – és ennek alapján az önéletrajzát -, a következő 2 hónap alatt 14-15 interjúra hívták be, és sikeresen el is tudott helyezkedni egy általa preferált új területen, ráadásul dupla annyi fizetésért, mint amennyit korábban keresett.
A sikeres álláskeresés MINDIG a pályaorientációnál kezdődik!
A fenti példa is jól mutatja a pályaorientáció szerepét: ha csak azt fogalmazod meg magadnak, hogy milyen állást akarsz, vagy nem akarsz, és közben figyelmen kívül hagyod a munkaerőpiac sajátosságait, és fittyet hánysz a saját erősségeid feltérképezésére, akkor könnyen találhatod magad olyan reménytelennek tűnő helyzetben, mint Judit.
Ilyenkor van az, hogy még egy jól felkészült szakember is 6-7-8, vagy akár ennél is több hónapig nem talál megfelelő állást, még a mai, viszonylag jó munkaerőpiaci körülmények között sem.
A legfontosabb pályaorientációs lépés, amit tilos kihagyni 40-45 év felett
Középkorú vagy idősebb szakemberként kihagyhatatlan tehát, hogy tudd, hol van rád kereslet. Vagyis ismerned kell a munkaerőpiaci trendeket, és azt is, hogy az egyes szakterületeken az életkorodnak mennyiben lesz szerepe az elhelyezkedésnél. Ez az, amit nagyon sok tapasztalt szakember kihagy a számításból.
Sokan esnek abba a hibába, hogy nagy elánnal elkezdenek pályázni pl. multi cégekhez, egyszerűen azért, mert többségében ezek a cégek hirdetnek az állásportálokon, ezeket ismerjük, az álláshirdetéseik szem előtt vannak.
Aki azonban közelebbről megnézi ezeket a multi vállalatokat, látni fogja, hogy egy Coca-Cola-hoz, vagy egy Procter&Gamble-hez 45-50 év felett már szinte teljesen felesleges jelentkezni pl. “nyugis irodai állásra”, hisz ezeknél a cégeknél az ilyen pozíciókban kb. 27-28 év az átlag életkor. Ez egy olyan adottság, életkor tekintetében a cégkultúra ezeknél a vállalatoknál, amit kénytelenek vagyunk figyelembe venni.
Ha tehát szeretnéd, hogy be is hívjanak az állásinterjúra, és jó jelöltként indulhass, akkor tudnod kell, hogy melyek azok a szektorok, mi az a cégméret, az a tulajdonosi háttér, és egyéb jellemzők, ahol nincs akkora, vagy nincs egyáltalán szerepe az életkornak. Valamint azt is tudnod kell, hogy melyek azok az eleve kieső állások, cégek, ahol túlnyomó többségben fiatalok dolgoznak, és hiába számítasz a tapasztalatod alapján jó jelöltnek, egész egyszerűen azért nem lesz esélyed, mert az életkorodnál fogva kilógsz a sorból.
A már említett esetben, Juditnál is pontosan ez volt a kiút: alapos pályaorientáció után sikerült egy olyan “forró” szektort találnunk, ahol a meghirdetett állásra alkalmas volt, volt is benne tapasztalata volt, és jó jelöltnek számított az életkora és a megváltozott munkaképessége ellenére is. Ennyit számít tehát a pályaorientáció.
Nehéz magunkat kívülről látni
Az álláskeresés egész folyamatára igaz, hogy egyedül sokszor nehéz. Ha nincs egy külső szem, egy olyan hr ügyekben járatos szakember, akitől kérdezni tudunk, nagyon könnyű elakadni. A pályaorientációra ez fokozottan igaz.
Sok esetben ugyanis nemcsak az a gond, hogy nem ismerjük alaposan a munkaerőpiacot, nem tudjuk milyen sajátosságok jellemzik, milyen területeken, és pozíciókban lenne esélyünk elhelyezkedni, de még saját magunkat sem tudjuk reálisan értékelni. Nem tudjuk meghatározni, hogy mik a fő erősségeink, mik azok a készségeink, szakmai tudásunk, amelyeket az adott munkaerőpiaci feltételek mellett jó pozícióra és vonzó fizetésre válthatunk. ››Ha úgy érzed te is elakadtál, vagy lenne kérdésed a témában, gyere és tedd fel nekem élőben a következő ingyenes online előadásomon.
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
Már 5 éve külföldön dolgozom, most volt egy kis szünet két kinti álláshely közt. Gondoltam be adom Magyar országon is egy két pontosan12 helyre a jelentkezésem. (Mozdonyzerelő, autószerelő, mechatronikus gépészmérnök vagyok) az eredménye az lett az otthoni "felesleges" önéletrajz küldözgetesnek hogy 12, szakmába vágó állásajánlat pályázás után kaptam két elutasító e-mailt. Külföldön csak egyet küldtem el ahova egyből fel is vettek...
ezek után nen értem a műszaki szakember illetve mérnökhiány kifejezéseket otthon. Vajon mit is jelenthet ez.. azt biztos Bem hogy kellenek a szakemberek mert akkor talán fék is hívott volna valaki. Így maradtam természetesen külföldön, amikor már megfordult a fejemben hogy haza megyek. De Magyar ország ismét elhessegette ennek a lehetőségnek az esélyét is ügyesen.
Kedves András!
Várom a következő témát is: "Hogyan keress állást, ha elmúltál 60 éves?" Addig is köszönöm a sok, jó, életszerű példákkal illusztrált, hasznos tanácsaid.
Üdvözlettel:Györgyi