3 szabály, hogy ne csak sodródj a karrieredben
A munkahelyi boldogulásnak van egy alapvető tézise, amit minden ügyfelemnek el szoktam mondani: Te magad döntöd el, hogy sodródsz, vagy aktív alakítója akarsz lenni az életednek! A változáshoz való viszonyulásod, a tenni akarásod és a megújulási képességed lesz az, ami hosszú távon garantálni fogja, hogy olyan életed legyen, amivel elégedett vagy. Mutatom, hogyan!
1990 messzebb van, mint 2050
“Gyűlölöm az állandó változtatásokat! Unom a ‘lépj ki a komfortzónádból’ hülye dumát! Én a biztonságot szeretem, a komfortzónámban szeretnék dagonyázni.” – hallom sokszor szakemberektől. :)
Pedig a helyzet az, hogy NINCS olyan, hogy egy helyben állás. Ma már senkinek nem lehet az kérdés, hogy lesz-e változás a szakmájában, az életében. A kérdés maximum az, hogy milyen léptékben kell a változásokhoz alkalmazkodnunk.
2020 ezt rendkívül erősen megmutatta. Talán még soha nem kellett ennyi és ilyen jelentős változást megszoknunk.
Volt például olyan ügyfelem, aki egyik napról a másikra veszítette el nemcsak az állását, de gyakorlatilag az egész szakmája lett heteken belül teljes zsákutca. Ő egyenesen úgy fogalmazott: András, olyan ez nekem, mintha egy automata váltós autóból hirtelen átültettek volna egy kézi váltósba, és most 55 évesen megint ott tartok, hogy újra meg kell tanulnom autót vezetni…
A rossz hír az, hogy igen, lehet, hogy 5 év múlva ahhoz, hogy pályán maradj, neked is egy sor új dolgot meg tanulnod! És ehhez még csak egy újabb COVID sem kell…
Bármikor jöhet egy munkahelyi átszervezés, cégek vonulnak ki, szervezeteket alakítanak át, jön egy hozzá nem értő főnök, stb., stb. Aki volt már otthon hosszabb betegség vagy gyerekekkel eltöltött huzamosabb szabadság után, tudja jól, hogy néhány hónap elég, és egy teljesen új munkahelyi helyzetben találja magát.
Ha meg nem a külső körülmények változnak körülöttünk, akkor előbb-utóbb a belső motivációd alakul majd úgy, hogy te magad érzel késztetést, hogy valami mást, valami újat csinálj.
Ismerős?
Az evolúciós rend alapja a fejlődés, a változás. A változástól való félelem tehát soha nem egy jó projekt!
Sokkal jobb stratégia az előremenekülés, és a tudatos változtatás.
A 3 legfontosabb dolog, hogy Te magad tudd irányítani a karriered
1) Legyél tisztában az értékeiddel!
Az élet minden területén nagyon komoly szerepe lesz abban, hogy végül hogyan boldogulsz, a belső döntésednek, hogy Te miről vagy meggyőződve magaddal kapcsolatban.
Ha Te arról vagy meggyőződve, hogy nem tudsz jobb lenni, nem vagy tehetséges, nem vagy elég jó, Te nem vagy főnök típus, túl öreg vagy, Neked az előrelépés és a karrier-magánélet együtt nem jár, Magyarországon tisztességesen előrejutni nem lehet… akkor úgy is lesz.
Aki úgy szeretne állást váltani, hogy közben nem hiszi el magáról, hogy képes jobb életfeltételeket teremteni magának, annak el szoktam mondani őszintén, hogy akkor sajnos a tréningjeimen és a könyveimben sem fog megoldásokat találni…
Az álláskeresés, karrierépítés technikáit meg lehet tanulnulni, bárki (TÉNYLEG BÁRKI!) sikerrel tudja alkalmazni, ha végig csinálja azokat a lépéseket, amiket tanítok neki. De aki úgy áll neki önéletrajzot írni, hogy “áh, nem ezen fog múlni, az én koromban, az én tudásommal, az én szakmámban, stb. ez nem működik…, akkor neki egy lépéssel korábbról kell az egészet kezdeni, és az önbecsülését, a magával kapcsolatos döntéseit kell helyre tenni.
Ezt sokan megpróbálják megspórolni, pedig sikereket elérni se a munkában, se a magánéletben enélkül nem lehet. (Itt ajánlom szeretettel figyelmedbe a Gerilla Mentor Klubban Limpár Imre kiváló pszichológus önbizalommal kapcsolatos kurzusát. Ezt a tréninget receptre írnám fel mindenkinek, aki váltás előtt áll! Ha érdekelnek az önfejlesztő tréningek, foglalkoztat a karriertervezés, vagy szeretnél egy jobb állást, akkor csütörtök este várlak élőben az ingyenes, online tréningemen!)
2) Ne félj a visszautasítástól!
Nagyon sokszor látom szakembereken, hogy azért nem mernek meglépni egy váltást, azért nem pályáznak magasabb pozícióba, nem mernek a főnökük elé állni, több fizetésről tárgyalni, mert félnek a visszautasítástól.
Ez sajnos egy ősrégi félelem minden emberben, hisz régen (ld. ősközösségi társadalmakban) a visszautasítás, a kiközösítés egyenlő volt a halállal.
Kár lenne tagadni, ez a program ott fut mindannyiunkban. Kutatások bizonyítják, hogy a “nem kellek” érzés a halálfélelemmel egyenértékű az ember számára.
Csakhogy már nem vagyunk az őskorban!
Ma már fülön tudod csípni ezt a tudatalatti programot minden egyes szituációban, és igenis vannak rá technikák, hogy a helyére tudd tenni magadban.
Én például rengeteg kockázatos döntést hoztam már az életemben, pedig 15-20 éve még a világ legnagyobb biztonsági játékosa voltam.
Hogyan kezeld a nehéz helyzeteket? Hogyan kommunikáld az érzelmeidet? Hogyan tárgyalj? Hogyan kezeld a kritikát és a visszautasítást? Hogyan érvényesítsd magad? Hogyan határozz meg és tűzz ki reális célokat? Hogyan érd el azokat? Hogyan mondj nemet? Hogyan állítsd fel az életedben a kőtáblás minimum értékeket? Hogyan legyél rugalmas? – Ez mind-mind külön tréning és elsajátítható tananyag pl. a Gerilla Mentor Klubban is, hisz látjuk, tudjuk jól, hogy hány és hány szakember karrierje reked meg ezek miatt a hiányosságok miatt. Pedig heti egy-két óra alatt olyan könnyen és szépen elsajátíthatók ezek az önfejlesztő technikák.
3) Erősítsd meg az alkalmazkodáshoz szükséges képességeidet!
És végül a legfontosabb, ami megint csak evolúciós alapvetés: az alkalmazkodás. Darwin óta tudjuk jól, hogy hosszú távon soha nem a legerősebb, nem is a legokosabb marad életben. Hanem az, aki a leghatékonyabban tud a változásokhoz alkalmazkodni!
Mit jelent ez 2021-ben?
Folyamatosan figyelni a világot, és azokat a legfontosabb képességeket fejleszteni, ami a boldoguláshoz szükségesek. Nagyon leegyszerűsítve: képesnek lenni folyamatosan megújulni.
Ez nem jelenti azt, hogy 3-4 évente szerezni kell egy új diplomát, vagy mindenkinek azonnal meg kell tanulni kínaiul és programozni kell tudnia. Szó nincs erről.
De az a szakember, aki úgy gondolja, hogy megtanult a 80-as, 90-es években egy szakmát, szerzett egy jó diplomát, és pusztán erre alapozva mindenféle iránymódosítás, változtatás nélkül fenn tud maradni 30-40 évig a szakmájában, az sajnos téved.
Ha a saját életed irányítójává akarsz válni, akkor egyszerűen tartsd nyitva a szemed a világ dolgaira. Legyél tisztában a trendekkel, törekedj a folytonos fejlődésre, ALKALMAZOTT tudás megszerzésére. És ne feledd, hogy soha senkinek nem kell teljesen a nulláról kezdeni!
A megszerzett gyakorlati tudás és tapasztalat minden egyes váltásnál biztos bázisod marad.
Rengetegszer megkapom pl. álláskeresőktől, hogy dehát András, most akkor ennyi idősen kezdjek el angolt tanulni? Mire megtanulok úgy, ahogy beszélni 50+ éves leszek
Erre a válaszom csak az, hogy így is úgy is 50+ leszel, nem igaz? Soha nem késő olyan munkát találni, ami boldoggá is tesz. Kell, hogy legyen 55 évesen is egy elképzelés a fejedben, hogy milyen életet akarsz, milyen állásban éreznéd jól magad, mennyit szeretnél keresni, mit kell a meglévő tudásod mellé még felcsípni, amihez aztán igazodni tudsz, ha döntéseket kell hozni. Hisz a boldog élet és a sikeres karrier tulajdonképpen semmi más „csak” döntések sorozata!
Én kívánok Neked okos döntéseket, életbátorságot és sikeres karrierépítést 2021-re! Ha az álláskereséshez szükséged lenne segítségre, egy jó önéletrajzra, vagy szeretnéd egy bevált stratégia szerint megtalálni a Neked való állást, akkor várlak szeretettel csütörtök este. Ez a mini-tréningem ÉlŐ és INGYENES. Csatlakozz Te is, sok hasznos tippel és segítő anyaggal várlak a képernyő másik oldalán!
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
Andrásnak a bemutatkozó anyagában a hét évet javítsátok 11 évre,mert így helyén való !!!
Tisztelettel: Régi tanítványod Magyar Sándor.
Üdvözlöm!
Köszönöm, sokat segített a további tervezéshez.
Sajnos, Magyarországon nem az életrajz számít, hanem mennyi idős vagy( 56 éves). Ennek alapján szelektálnak. Fizikailag aktív,fitt vagyok. Itthon már nem is adok be pályázatokat. Elegem lett!
Dolgoztam Németországba, ott ezzel nem foglalkoztak. A korom ellenére alkalmaztak, meg voltak elégedve a munkámmal. Sőt, amikor a munkaerő kölcsönzőhöz visszairányítottak, közvetlen kollégáim lobbiztak értem. (Nem éreztem jól magam, egyedül voltam, hiányoztak a gyerekeim).
Miért van ez a gondolkodás itthon? Ez csak költői kérdés volt. Nem csak lepukkant 56 évesek vannak!!!