A leggyakoribb hiba, amit 50 év felettiek elkövetnek egy új munkahelyen
Generációs konfliktusok a munkahelyen
„53 éves vagyok. El tudok én még helyezkedni ennyi idősen jó állásban, normális cégnél, normális fizetéssel?” Ez az egyik tipikus kérdés, amit szinte minden tréningen feltesz nekem valaki. Megmutatom, mi erre a színtiszta, őszinte válaszom. Előre szólok: nem biztos, hogy népszerű leszek…
Álom állás 50 év felett?
Kezdjük a jó hírrel: Igen, van. Létezik ilyen. Én magam például hetente szemtanúja vagyok nem is egy 45-50, sőt 55 év feletti ügyfelem sikertörténetének.
Ha ugyanis megvannak azok erősségeid, amelyek az adott állásnál fontosak (márpedig mindenkinek vannak erősségei!), és jól határozod meg a szektort, és szakterületet, ahová pályázol (márpedig mindenki tud találni ilyet!), akkor nincs az a cég, és nincs az a pozíció, ahová ne lenne esélyed bekerülni akár 50 pluszosként.
„Ó, persze, hol él ez? Miről beszél? 6 hónapja keresek munkát, még csak egy visszajelzést se kaptam. Meglátják a koromat, és be se hívnak, vagy már a próbaidő alatt kirúgnak.”
Igen tudom, ezek szoktak lenni az első reakciók azoktól, akik különösebb felkészülés nélkül, és nem a Gerilla módszerekkel próbálnak elhelyezkedni, szinte hallom őket most is… Ha Te is hasonló véleményen vagy, akkor várlak szeretettel csütörtök este a következő ingyenes, internetes mini-tréningemen (regisztrálj itt ») mert van megoldás. De mindenek előtt kérlek, olvass tovább!
Elismerem, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű!
Egy általában véve fiatalos céges környezetben 50 pluszosként bizony sokszor nincs könnyű dolga az embernek. Na nem azért, mert bekerülni nehéz! Bent maradni sokkal nehezebb!!
A probléma neve: GENERÁCIÓS KONFLIKTUS
Az elmúlt 12 év során, amióta álláskeresőket segítek, soha nem volt gond, hogy x éves kor felett ne tudtuk volna ügyfeleimet új álláshoz segíteni átlagosan 3 hónap alatt.
MA igazi kérdés tehát nem az, hogy 50 év felett el tudsz-e majd helyezkedni? A kérdés sokkal inkább az, hogy BE TUDSZ-E, ÉS BE AKARSZ-E ILLESZKEDNI egy olyan munkahelyre, ahol lehet, hogy Te leszel a legidősebb!
Nemrég volt egy 54 éves ügyfelem, aki egy nagyon fiatalos multicégnél helyezkedett el rekord gyorsasággal. A munkáját jól értette, a fizetéssel nagyon elégedett volt, ám messze ő volt a legidősebb szakember a csapatban (kb. mindenki 28-30 év körüli volt). Na ő például egész egyszerűen nem tudott beilleszkedni a fiatal kollégák közé, a próbaidő végén elbúcsúztak tőle. Aztán újra nekiállt állást keresni, újra elhelyezkedett, ismét egy multihoz, ám onnan is távoznia kellett a próbaidő során…
Miért? Mert nem tudott és nem is akart a csapat tagjává válni!
Rajtad is múlik, hogy előny vagy hátrány a céges átlagéletkor!
Nem feltétlenül fog az álláskeresés során érinteni Téged, mert lehet, hogy olyan céghez tudsz elhelyezkedni, ahol ez nem így van. Ám látni kell azt is, hogy Magyarország gazdasági fejlődése miatt főként a nemzetközi cégeknél máig nagyon fiatalos a hangulat.
A nagy nemzetközi szolgáltató központoknál 27-28 év az átlagéletkor. A multik menedzseri székeiben 40-45 éves szakemberek ülnek, sőt egyes területeken pl. a bankszektor felsővezetői szintjén 35-38 éves szakemberek irányítanak… És kicsit ugyan másképp, de ugyanez a fiatalítási folyamat zajlik a közszférában is.
A multiknál kezdetektől fogva kellettek a nyelveket beszélő, agilis menedzserek. Így lettek a nagyon fiatal szakemberekből rövid idő alatt topvezetők. A rendszer pedig újratermeli magát: fiatal vezetők, fiatalos csapat – máig ez a képlet a legtöbb nemzetközi multinál.
“Nehogymár egy 15-20 évvel fiatalabb taknyos mondja meg nekem, mit csináljak!”
Na látod, pontosan ez az ok!
Igazából soha nem az életkorral, mint inkább ezzel a szemlélettel van a baj! Akár 50 pluszosként, akár fiatalabban kerülsz be egy csapatba, el kell fogadnod, hogy alkalmazkodnod kell. Méghozzá legfőképp Neked, az újonnan érkezőnek!
Ez az, amit nagyon sok senior szakember egyszerűen nem akar figyelembe venni. Márpedig akár 20-30, akár 40-50 éves vagy, vagy idősebb, ha bekerülsz egy csapatba, érdemes már a próbaidő alatt feltenned magadnak ezeket a kérdéseket:
Próbálok beszélgetni a kollégákkal?
Hajlandó vagyok meghallgatni a véleményüket?
Képes vagyok egyenrangú félként tekinteni rájuk?
Nyitok feléjük?
Bevonódom?
Jelen vagyok?
Segítek?
Megyek velük ebédelni, kávézni, ha hívnak?
Egyszóval: TUDOK KAPCSOLÓDNI?
Ha valaki 54 évesen úgy érzi, nincs közös témája egy 30 éves felnőtt emberrel, akkor ott baj van. Ha valaki minden témánál azt érezteti, hogy ő jobban tudja, neki igaza van, hisz „apád, anyád lehetnék”, az a munkakapcsolat (pláne főnök-beosztotti kapcsolat) halálra ítélt. Ha valaki 50 évesen nem tud normális hangnemben segítséget kérni, és nem hajlandó beismerni, hogy bizonyos témákhoz a 25 éves kollégája jobban ért, annak előbb-utóbb nem lesz maradása egyik cégnél sem.
És soha nem a főnöknek lesz veled baja, soha nem a munkád minősége lesz a fő probléma…
Tedd félre a korodat!
Fogadj meg egy jó tanácsot: soha ne okold az éveid számát! Légy rugalmas és nyitott, és tedd félre az életkorodat mind az álláskeresésnél, mind a munkahelyeden!
Ha újonnan bekerülsz egy csapatba (mindegy, hogy te vagy a legidősebb, vagy sem), legyél tisztában két dologgal:
1. Akaratlanul is újra fog rendeződni a csapat körülötted.
Forming (formálódás) – storming (viták, konfliktusok) – norming (normaképzés) – high performing (teljesítés) – ahogy Bruce Tuckman nevezi ezeket a csapatformálódási stációkat ismert csoportfejlődési modelljében. Ez minden csapatban, és minden esetben lezajlik egy új belépő esetén.
Ám hogy ebben az újonnan kialakuló viszonyrendszerben Te hol fogsz majd elhelyezkedni, azt soha nem az éveid száma fogja meghatározni!
2. Az életkorral önmagában nem lehet kivívni se munkahelyi elismerést, se munkatársi tiszteletet.
El lehet ezt érni teljesítménnyel, szociális kapcsolatokkal, azzal, hogy mennyire tudtok egymás bizalmába kerülni, mennyire segítesz másoknak, mennyire vagy jelen, stb. De az állás megtartásához, az előmeneteledhez, és a csapaton belüli elismertséghez az életkorodnak, hidd el, önmagában vajmi kevés köze lesz.
Ne félj hát az éveidtől! Az álláskeresés 50 évesen éppúgy tanulható, mint 25 évesen. Jó állások pedig ugyanúgy léteznek számodra 40-45-50-55 évesen is.
Erre bizonyíték rengeteg ügyfelem. Olyan szakemberek, akik talán hozzád hasonlóan eleinte egész máshogy gondolkodtak a munkaerőpiaci helyzetükről. Adj egy esélyt magadnak! Gyere és csatlakozz csütörtök este a következő INGYENES, internetes mini-tréningemhez! Néhány megtörtént példán keresztül megmutatom Neked, mi hozhat számodra is áttörést 2021-ben az álláskeresésben akárhány évesen is vágsz bele ››
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
Üdvözlöm,
Leírom, hogy én hogy látom. 10 éve dolgozom egy cégnél. Az első öt évben sokat tanultam az ügyvezetőtől, kollégáktól. Nyolcan voltunk a cégnél ügyvezetővel együtt. Az ügyvezető elment nyugdíjba, lett egy új ügyvezető (hölgy, 40 éves). Az egyik kollégám meghalt, kettő nyugdíjba ment.
Maradtunk négyen, két nő (50 évesek) két férfi (42 -évesek) Négyen vittük a céget, (az ügyvezető nem sok mindent csinált) majd mikor 1 év után nem kaptunk fizetés emelést (addig minden évben kaptunk) a két fiú elment, és az ügyvezető felvett két új embert dupla annyi fizetéssel.
További embereket vett fel, mert a cégnél tulajdonos váltás lett és a német nyelv angolra váltott. Nem volt gond a nyelvváltás nekem, mert fordítottam, de annyi munkám lett, hogy nem győztem. Volt hogy este 10-ig dolgoztam. 4 munkakört végeztem kb. 3 évig fizetésemelés és köszönöm nélkül. Persze lehet azt mondani, hogy én voltam a h@lye, de szeretem, amit csinálok.
Az új ügyvezető 3 év után felvett még 3 embert, és levette rólam ezt a terhet, de akiket felvett, dupla annyit keresnek, mint én. Pedig tőlem tanultak mindent.
Én nem rájuk haragszom, nem tehetnek róla, hogy többet keresnek,
De nem értenek a szakmájukhoz: számlákhoz, a könyveléshez, fizetési meghagyás, végrehajtás, per. Olyan hibákat ejtenek.......
Az első öt évben 60 %-kal nőtt a fizetésem. Ez jó irány nekem, gondoltam. Az elmúlt öt évben azonban az új ügyvezetőtől nem kaptam fizetésemelést (csak az idén 9%-ot, de azt is azért, mert központilag megemelték mindenkinek az infláció miatt)
Szinte mindent megtett azért az ügyvezető, hogy elmenjek magamtól. Kaptam még fegyelmit is, mert csúnyán beszéltem.
Megkaptam, hogy örüljek, hogy van munkám.
A munkámmal elégedett volt, hiszen soha nem kritizálta.
Most is veszünk fel fiatalokat, akiknek 26%-30%kal magasabb a fizetése.
Jelenleg 10-en vagyunk. A másik kolléganőm, aki szintén velem egykorú, alig magasabb a fizetése, mint a minimálbér.
Szóval szerintem nem az 50 évesekkel van gond, hanem ahogy bánnak velük. Pedig már ledolgoztak 30 évet, tapasztaltak. De sajnos ez a világ már nem ügyfélcentrikus, hanem a pénz van az előtérben.
Minél több pénzt akarnak a fiatalok, kevés munkával.
Ha nem működik valami, sajnáljuk technikai probléma van, vagy szabadságon van az illetékes vagy beteg, stb. Mossuk kezeinket. Ne kelljen semmiért felelősséget vállalni.
Ez volt az én kis hozzászólásom, hogy ebben a társadalomban milyen 54 évesnek lenni.
Köszönöm, hogy elolvasta.
Üdvözlettel:
Votka Veronika
Teljesen egyetértek a leírtakkal. hiszen én is 50 pluszos vagyok.
Természetesen el fogadom ha fiatalabb a főnököm, igyekszem humorosan beépülni a fiatal csapatba.
Kedves Amdrás!
Végig olvastam figyelmesen, a tanulmányt.
Sok dologgal egyetértek. Ugyanakkor példával szeretném(hisz ez a legjobb az elméleti agymenés helyett) mi a gond azzal, ha egy tapasztalatlan vezet több évtizedeket szakmában lehúzott meglett ember(eke)t! Lehet itt generációs ellentétről beszélni, de alapvetően józan észre alapozott, fölösleges munkát a hatékonyság rovására végeztető tapasztalati ellentétről van szó!
Jómagam a raktározásban és logisztikában töltöttem el a leghosszabb időt kb. 25 évet.
Mindvégig beosztott munkakörben, de ide vág, hogy a vezetőim a munkám intenzitását és célirányosságát tapasztalva jórészt önálló feladatokat bíztak rám, amelyeket időben is és módjában is tökéletesen megvalósítottam.
Ezek után kerültem ismét egy raktározással foglalkozó céghez. A helyi feltételek már a kezdetben is siralmasak voltak. Rengeteg áru, kevés hely, napi szinten kb. 30-45 raklapnyi áru össze készítése lett a feladatom. Mivel magas polcos rendszer volt a helyen, ez további pakolással járt(átvételt követően kellett a termékeket sokszor indokolatlanul magas helyre felpakolni/amihez egyetlen targonca állt rendelkezésre amit más a raktáron belül szükséges rakodáshoz is alkalmaztak). Nos. A lényeg a 3. napon amikor túlórázni voltam kénytelen az elégtelen segítség és a feltételek meg nem felelőssége miatt szóvá tettem a javaslataimat a nálamnál kb. 16-18 évvel fiatalabb raktár vezetőnek. Amit ő személyes sértésnek vett. Mondott egy durvát(lényegében arról szólt a helyzet, hogy ő mint agilis ember, nem tudta a tervet hozni, de azt nem érte fel szellemileg, hogy a felesleges állásidőt le kellett volna faragni a javaslatok átgondolásával illetve alkalmazásával). Na ez az amikor valaki nem hajlandó a tapasztalati tőkét bevonni a megoldásba és váltig a saját igazához ragaszkodik. Apropó azt is ki jelentette, hogy aki a napi feladatokat nem tudja megcsinálni munkaidőben az túlórázzon csak, de ezt a cég nem fizeti ki. És valóban ezt nem is tették meg. Közben érdeklődtem a hasonló beosztott dolgozóknál, mi is itt a helyzet ezen a téren(munka/túlóra/kifizetés stb.),
Nem volt felemelő mert elmondták: a vezető egyszemélyben dönt a feladatok megvalósításáról, rengeteg a munkájuk/a létszám alul van tervezve, mindig is túlóráztak és nekik sem fizetik ki..... Néhány napot még ott töltöttem, úgy hogy leszögeztem amiért nem kapok ellentételezést azért nem fogok dolgozni és nem túlórázom!
Hétvégén magához hívatott ez a kiskirály és kijelentette: nem kell bejöjjek a jövő héten.
Ezek után elmondtam neki az őszinte véleményem. A munka szervezéséről, a szociális körülményekről(ebédlő nem volt/raklapon ettünk, öltöző a koszos raktár sarkában néhány szekrény és szék, toalett minősíthetetlen valószínű a cég lefizette az ANTSZ-t aki kiadta erre a helyre az engedélyt), a dolgozói létszámról és még sorolhattam volna néhány dolgot, de sarkon fordult és faképnél hagyott.
Később kiderült: azok közül is akikkel együtt dolgoztam 3-4 már otthagyta őket a lehetetlen helyzet miatt. A mai napig hirdetnek állást úgy 2-3 havonta ugyanebben a pozícióban. A városban vannak ilyen cégek akik inkább hírhedtek, mint híresek.
Nem bánom, hogy eljöttem(elküldtek). A 25 évem alatt nekem ilyet nem mondtak amit ez az alak kijelentett.... Sőt a mai napig meg van a Postánál kapott ajánló levelem, amiben kiemelik a pontos, precíz, időkorlátot tartó jó munkámat.
Jelenleg már nem végzek ennyire erős fizikai terheléssel járó munkát. De sajnos ezt is(ami portai) ismerős által tudtam betölteni. Mert vagy 100-120 helyre jelentkeztem(a gerilla intelmeket is alkalmazott önéletrajzommal) elhelyezkedni a koromból kifolyólag nem sikerült. A mostani hellyel a fizetés elégtelen volta a baj. Minimálbér. Ami akkor sem sok, ha van du-i és éjszakai pótlék. Azért minimálbér mert nem ismerik el sem az érettségit(mondván nem kell a feladat ellátáshoz), sem más képzettséget, tanulmányt.
Megjegyzem van kollégám aki bölcsész diplomával dolgozik közöttünk.........
Ez a mai vidéki Magyarország(olyan területen ami nem esik a ténylegesen nívós gazdasági övezetbe).
Kedves András! Most igazán nagy segitségre kérnélek meg. Állásra jelentkeztem és telefonon is lehetett jelentkezni és a telefonon történő beszélgetést követően a munkaadó adott lehetőséget 60 év felett. Önéletrajz ismeretében fogja eldönteni kit vesz fel.
Szia András!
Már rég olvasom a hírleveledet és sok tanâcsodat megfogadtam már, de elmondhatom, hogy mind valós tényeken alapul. 58 évesen újra állást keresek és a mai napig sikerrel alkalmazom a Gerilla technikát. Köszönöm!
Sziasztok!
hasonló a történetem Istvánéhoz: András szavai bizony tökéletesen igazak, és hasznosak!
Bekerültem 40+-osan egy szolgáltatóközpontba. Magabiztos, erős szakmai nyelvtudással persze, de lényegesen "hosszabb" és tartalmasabb pályával, mint a 21-26 évesek.
Hamar találtam a 20 évesek között igaz (!) barátokat, és természetes szövetségeseket a munkában. Mert arra koncentráltam, hogy mindent jól megtanuljak, és hasznos legyek a csapatban. Nem példálóztam a tudásommal, nem akartam lenyomni a "kisebbeket". Hanem tényleg figyelemmel és érdeklődéssel viszonyultam hozzájuk. A főnökeim ( átl.10 évvel fiatalabbak) szerencsémre mind szakmailag, mind emberileg kiemelkedők.
Nekem viszont nehezemre esett volna a beolvadás a buliéletbe, nem mentem a kollégákkal pl. fesztiválozni. De megértették, és másban-másként tudtam partnerük lenni a fiatalságukban. A kemény poénkodás és a nagy lelkizések, meg a munkában a támogatás maradt.
A bennem lévő örök gyerek itt is befigyelt, de érdemes néha nem elszakadni tőle, az élet több területén is segít;)
Csak megerősíteni tudom András szavait. 59 évesen tudtam elhelyezkedni egy olyan multinál, ahol az átlagéletkor 35 körül lehetett. Szerencsére befogadó volt a környezet is, de magam is igyekeztem beilleszkedni a csapatba. Ahogy azt András javasolta "félre tettem a koromat" és csaknem úgy viselkedtem, ahogy a környezetem. (közös foci, ebédek, sörözés). Ez persze nem volt számomra megerőltető mert belül még mindig a harmincsa éveimet taposom.
A történetem:
Covid miatt elküldtek, nem baj legalább felujitom a házat.
Közben kaptam egy infarktust - tuleltem. De semmi tappenz... mivel mar munkanelkuli voltam és magamnak fizettem a TB-t. No összeszedtem magam egy ev alatt, hiába a jelentkezések, csak éppen ki nem röhögnek a korom miatt. Kerdem en hogy mit a francot csináljak 58 évesen villamosmérnökként 42 év informatikai múlttal, angol, német, orosz nyelvtudással. Fél év alatt 3 helyre hívtak be, pedig több 100 jelentkezésem volt.
Állambácsitól szégyenletes 23000Ft/hó plusz 2300/hó közgyógy - szinten nevetséges !
Egy év alatt 3 első és egy második interjun voltam, emberileg elfogadhatatlan számomra, hogy annyit nem ir vissza az esetek 99% hogy kösz nem, tisztelet a kivételnek, en bezzeg ahány állás annyi önéletrajz faragvány annyi motivációs levél stb különben még rosszabb lenne ez az arány, ami nem multi és szakirány az meg nevetséges bér és munkafeltételek.
Itthon ülök nyelvet gyakorlok, programozást gyakorlok...kegyetlenül el vagyok kenődve, nincs kedv nincs motiváció nincs energia nincs penz...
Az emberek ismerősök szokás szerint ilyenkor elfordulnak, mintha megszünnénk létezni...
Mintha látnám megelevenedni "Aldous Huxley" "Szép uj világ" disztópiáját .
Ötleteket várnék merre tovább, vagy adjak el mindent és húzzak el az országból ?
Kedves Gábor!
Bár én is csak sorstárs lehetek és nem helyettesítem a szakmai választ, de a te tudásoddal a te tapasztalatoddal abból a szektorból, meg próbálnék tágítani a munka helyének a lokalizálásán....mit gondolsz? :) Lehet, hogy segítene, ha mondjuk a hozzád legközelebbi szomszédos megyében keresnél a tudásodnak megfelelő állást ? Van amikor segít ha kicsit "fentről" nézzük a helyzetünket....emelkedj felül a problémádon és nézd úgy, mint aki a térképen keres egy új-más helyet, de mondjuk országon belül, lehet, hogy több pozitív visszajelzést kapnál, ha kiszakadsz a régiódból?
Baráti üdvözletem
Jó látni ilyen történeteket. Gratulálok a kortalansághoz és a sikereidhez!