Miért nem merünk munkahelyet váltani?

Az előző cikkben szó volt a túl gyakori állásváltásról, és annak legfőbb hátrányáról, de az igazság az, hogy ránk magyarokra még mindig sokkal inkább jellemző, hogy tizen-huszon éveket lehúzunk egy munkahelyen. Akkor is, ha nem jó. Akkor is, ha hülye a főnök és megalázó a fizetésünk. És akkor is, ha évek óta minden munkanapon kb. csak vegetálunk. Van is erre egy találó kifejezés: status quo bias.

Inkább a biztos a rossz, mint a bizonytalan új

Tapasztalt, értékes szakembereken látom (főleg egy bizonyos életkor felett), hogy bármennyire is elégedetlenek a munkájukkal, még diplomával, nyelvtudással a zsebükben sem igazán mernek váltani. Inkább kínlódnak egy rossz állásban, de nem lépnek, nem kockáztatnak, nehogy esetleg még rosszabb helyzetbe kerüljenek.

“28 évesen minden vágyam az volt, hogy felvegyenek ehhez a céghez. Lehet, hogy az elmúlt 20 évben egy csomó jó lehetőséget elmulasztottam, de attól most is sokkal jobban félek, hogy megbánom, ha egy új helyre megyek.” – fogalmazott múltkor a tanácsadáson egyik ügyfelem.

Status quo bias, azaz minden maradjon a régiben

A marketing-pszichológia régóta ismeri ezt a jelenséget, a lényege röviden: mi emberek úgy vagyunk kódolva, hogy általában sokkal fájdalmasabbnak ítéljük meg egy meglévő dolog elvesztésének a lehetőségét, mint egy potenciális (de bizonytalan) nyereséget. 

Hát ez nem valami jó hír, nem igaz? 

Azt már csak félve teszem hozzá, hogy mindez azt is jelenti, hogy bármilyen új dolgot akarsz elfogadtatni magaddal vagy a környezeteddel, akkor annak bizony legalább kétszer annyira vonzónak kell tűnnie, mint az aktuális helyzet…

Egy játékra hívlak!

Figyeld csak meg magadon, mi történik már csak egy-két kisebb változtatásnál!

Nézd meg jól azt az embert, akivel most egy légtérben tartózkodsz, hogy hogy van ma felöltözve? 

Mit és hol visel magán? Van-e karórája, be van-e gombolva a nyakán az inge? Melyik kezén hordja a gyűrűt, stb. stb. Próbáld megjegyezni! Majd ezután kérd meg, hogy amíg te elfordulsz, gyorsan változtasson meg magán 3 dolgot. 

Elég három apróság, pl. feltűrni az ingujját, egyik kézről másikra átteni a karkötőt. A te feladatod ugyanis az lesz, hogy kitaláld, mi az a 3 dolog, amit a játék partnered kicserélt magán. 

Azután cseréljetek! Te is változtass 3 dolgot, és most találja ki a ő, hogy te miket változtattál.

Nem is olyan könnyű feladat!

Azt fogjátok tapasztalni, hogy nem is olyan egyszerű játék ez. Nem is a találgatás része az érdekes, hanem figyeld csak meg, amint vége a játéknak, azon leszel, hogy mielőbb visszacserélj minden megváltoztatott részletet. 

Vissza fogod csatolni a másik kezedre a karkötőt, visszahajtod az ingedet, szóval minden egyes változtatást megpróbálsz azonnal visszacsinálni. Tudod miért? 

Mert változtatni senki nem szeret!

Na, ez az a bizonyos status quo bias, vagyis ami megszokott afelé húzunk, és minden ami változás, azt elvetjük.

Sajnos így működik az agyunk legtöbbször az álláskeresésnél is

A minap összefutottam egy régi ismerősömmel, aki rendőr nyomozóként dolgozik lassan 20 éve. Egy rövid “hogy vagy, mi újság?” után azonnal panaszkodásba csapott át a beszélgetésünk. Mint mondja, nem szereti, amit csinál, borzasztó a főnöke, nem érti meg magát a kollégáival sem, ráadásul nem is keres jól.

“És miért nem váltasz? – kérdeztem tőle. Mire a válasza: “Jaj, hát dehogy! Hova mehetnék én András? Nem értek semmi máshoz, nincs más végzettségem. Kellene minimum egy év és persze rengeteg pénz, hogy 46 évesen kitaláljam mi mást is csinálhatnék…”

Mi az, ami segít egy ilyen helyzetben?

Amit érdemes minden változtatás előtt végigcsinálni, az egy alapos önvizsgálat. Mielőtt elkezdesz évekig halogatni és lebeszélni magad valamiről, kérdezz! Kérdezd meg magadtól a miérteket!

Miért is ragaszkodok ehhez az álláshoz ennyire? Mitől is félek? Mi az a nyomós ok, ami miatt nem adok még csak esélyt sem magamnak egy jobb életre?

Tudom, hogy ez is csak leírva egyszerű… Mi például jelenleg egy költözés után állunk. A lakást, amiben lakunk, igazából már régesrég kinőttük, koránt sem volt tökéletes. És tudtukazt is, hogy minden bizonnyal sokkal jobb lesz az új otthonunk, mégis a végletekig halogattuk ezt a döntést.

De megérte! Ahogy ügyfeleimen is látom azt látom, hogy ha egy állás már nem működik, akkor a váltás mindig megéri.

Ami jó, azon minek változtatni, de ami nem jó, azon kötelező!

Ahogy a job hopper téma kapcsán is írtam, minden állásváltásnál egyetlen dolog lényeges: összességében értékeld, hogy hogy érzed magad a munkahelyeden.

Ha teljesülnek a számításaid, ha alapvetően jól vagy, ha megbecsülnek, és megfizetnek a munkahelyeden, akkor nem kell változtatnod csak azért, hogy talán egy picivel máshol jobb lehet. De ha úgy érzed, beragadtál, már rég máshol kellene tartanod, nem tudsz sok jót elmondani az állásodról, akkor ne keress tovább kifogásogat! Adj magadnak egy határidőt, kezdd el felkészíteni magad, és kezdj el átgondoltan állást keresni, mert 45-50-55 évesen azt fogod észrevenni, hogy elpazaroltad az éveket, és rettenetesen boldogtalan vagy.  Ne várd ez meg! 

Az álláskereséshez  ingyenes segítséget itt kaphatsz ›› Várlak csütörtök este a képernyő előtt!