Az álláskeresés néha olyan, mint a párkeresés. A rendszeren és volumenen múlik, hogy megtalálod-e az igazit itt is, ott is…

Minden értékesítésben, így pl. az álláskeresésben, de akár a párkeresésben is vannak bizonyos egészséges arányok. X db elküldött pályázatból/ismerkedésből például viszonylag nagy biztonsággal megsaccolhatod, hogy kb. hány személyes találkozásra kell “bejutnod”. Azt látom, hogy ezt az alapvető értékesítési matekot sok ember még mindig nem hajlandó elég komolyan venni, márpedig 2020-ban ez igen nagy luxus, és nem csak az elhelyezkedésben…

Bevallom őszintén, soha nem voltam valami nagy nőcsábász… 

Én is az a fajta fickó voltam, aki csak akkor ment oda egy nőhöz, ha egyrészt kaptam jeleket: nagyjából sejthető volt, hogy jó esélyeim vannak, megvan a kölcsönös szimpátia. Másrészt, ha azt éreztem, hogy az illető hölgy ránézésre 100%-ig tökéletes számomra. Így aztán nem voltam soha sikertelen, de nem is voltam az a tipikus nők bálványa típus. :)

Utólag be kell látnom, hogy a feleségemmel való megismerkedésem is kis túlzással talán, de nagyrészt a szerencsén múlott, pedig ma már pontosan tudom, hogy lehetett volna ezt sokkal okosabban is csinálni. :)

Minden értékesítés a számokról és az arányokról szól!

Hogy ez mennyire így van, arra a Gerilla Mentor Klub egyik trénere, Wavrik Gábor híva fel a figyelmemet pár napja. Gáborról azt kell tudni, hogy a szakmája mellett többek között elismert fotós is. Járja a világot, gyönyörű portré fotói és kiállításai vannak, és mikor a legutóbbi kiállítás képeit mutatta nekem a telefonján, azonnal felmerült bennem a kérdés: 

Hogy lehet az, hogy akárhol is jár a világban, mindenhol hajlandóak neki modellt állni az emberek? Mivel győzi meg őket? 

A portréin soha nem profi modellek szerepelnek ugyanis, hanem az utca embereit fotózza, a képei pontosan ezért olyan különlegesek. 

Fotók: Wavrik Gábor

Magamból kiindulva én pl. elég kevés esélyét látom annak, hogy ha egy vadidegen, külföldi fotós a Kertész utcában leszólítana, örömmel megállnék neki egy fotóra… :) 

A helyzet az, hogy rajtam kívül a legtöbben ugyanígy gondolkodnak… Gábor egyik titka pedig az, hogy ezt ő is nagyon jól tudja, épp ezért soha nem adja fel egy-két elutasításnál! 

Nagyon sok kezdő fotós ott követi el a hibát, hogy nem mernek leszólítani embereket. Nincs témájuk, nincs modelljük, tördelik a kezüket, megkérdeznek egy-két járókelőt, de ha elutasítást kapnak, inkább szedik a sátorfájukat és aznap nem fotóznak. 

Mit csinál ezzel szemben Gábor? Nem adja fel egy-két nemleges válasz után, nem megy el a kedve, és nem szégyell odamenni zsinórban akár 10-20 emberhez is, ha kell, mert tudja jól, hogy ez az a bizonyos sikerarány: 10 emberből maximum 1 fog modellt állni neki.

Ugyanezt a titkot látom az álláskeresésben is!

Általában két véglettel találkozom

A szakemberek egyik része azt csinálja, hogy gyakorlatilag mindenhová elkezdi szétszórni a pályázatát. Tucatszámra küldözgeti hetente az önéletrajzát, “100-ból egy helyen majd csak megtetszek, és behívnak interjúra” alapon, de sajnos ez a “próba szerencse” módszer többnyire nem működik. 

És ugyanígy nem működik a másik véglet sem, amikor valaki nagyon rázoomol egy-egy állásra és havonta, kéthavonta maximum 3-4 pályázatot ad csak be. Úgy csinál, mint én a csajozásban :), csak arra a “lehetőségre” jelentkezik, ami minden kritériumnak megfelel, és ahová úgy gondolja, ő is 100%-ig passzol. 

Egyik sem jó stratégia! 

A jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben ez már NEM MŰKÖDIK!

Az álláskeresésben is van egy egészséges ritmus

Minden értékesítés a számok törvénye szerint működik. A világ legsármosabb férfiját és legvonzóbb nőjét sem fogják 10-ből 10 esetben randira kérni, ahogy a világ legjobb szakemberét sem fogják 10 beküldött pályázatból 10 állásinterjúra behívni. 

Az eltelt 10 év alatt, mióta a Gerilla Önéletrajz Műhelyt csinálom, én legalábbis egy kezemen meg tudom számolni azokat az ügyfeleimet, akiket 100%-ban kiválasztottak interjúzni a cégek, pedig több ezer szakember megfordult már a praxisomban. 

Van olyan, hogy 1-ből 1, igen, ez is létezik, de csak a legritkább esetben. Sokkal inkább jellemző az, hogy egy bizonyos egészséges arányszám működik az álláskeresésben. 

Amit ügyfeleimnek is mindig elmondok és évek óta igazolva látok, hogy addig kell javítani az önéletrajzodon, addig kell csiszolni az álláskeresési technikáidon és a pályaorientációdon, amíg az önéletrajzod alapján minimum 15, de inkább 20-25%-ban behívnak állásinterjúra. Ehhez pedig az is kell, hogy beadd az önéletrajzodat kellő számú állásra!

Ez tehát az alap! Havi 15-20 elküldött kiváló pályázat és 20-25%-os behívási arány. Ezeket a számokat produkálni kell! El kell tudni érni, hogy minden ötödik-hatodik beadott önéletrajz után bejuss állásinterjúra, mert amíg ez az arány nincs meg, amíg nem rendszerbe állítva csinálod az álláskeresést, addig az elhelyezkedésed teljesen esetleges lesz.

A lényeg a stratégia és a rendszer

Nagyon sokszor találkozom olyan szakemberrel, aki nagyon komolyan veszi az álláskeresést. Odafigyel, hogy jó legyen az önéletrajza, átgondolt legyen a pályaorientációja, ismeri a leghatékonyabb álláskeresési technikákat, ki tud tűnni a pályázatával a tömegből…egy dolgot nem csinál: nem tartja az álláskeresési számokat! 

Ha mindent jól csinálsz, de alig pályázol, ugyanúgy nem leszel eredményes, mint az, aki a pályázatát nem szabja rá az állásra, ugyanazt az egy darab silány önéletrajzot küldözgeti, azt viszont mindenhova.

Kell a rendszer és kell egy bizonyos volumen, különben nem lesz eredményes az álláskeresésed! 

És van itt még egy nagyon fontos dolog! Ha már egy párkapcsolati példát hoztam az elején, ezt is fontos elmesélnem…

Egy elutasítás nem elutasítás

A korábbi munkahelyemen egy csapatban dolgoztam egy kedves lánnyal. Évi szuper csinos csaj volt, de mindenki tudta, hogy van párkapcsolata. Ennek ellenére a másik csapatból teljes erővel ráhajtott egy srác. 

Norbinak hívták a fiút, kitartóan udvarolt, csapta a szelet Évinek, annak ellenére, hogy Évi hetente kb. tízszer-hússzor elküldte a fenébe. :) Norbi viszont nem adta fel, aminek meg is lett az eredménye! Mikor Évi párkapcsolata zátonyra futott (egyébként nem Norbi miatt), sikerült meghódítania a lányt. Azóta össze is házasodtak, családot alapítottak, szuper jól megvannak, szeretik egymást…

Mi ebből a megjegyzendő tanulság az álláskereséshez? 

Ha egyszer elutasítottak egy cégtől, az nem jelenti azt, hogy többet ne lehetne ugyanarra a pozícióra pályázni!

A vadonatúj Gerilla Önéletrajz minták kapcsán is több ügyfelem megkeresett a kérdéssel: ha néhány hete már megpályázott egy állást, de semmi visszajelzést nem kapott vagy esetleg elutasították, megpályázhatná-e ugyanazt az állást az átírt Gerilla önéletrajzával még egyszer?

A válasz igen, egy óriási NANÁ!

Ha pályáztál valahova, de nem hívtak be, pályázz egy jobb önéletrajzzal nyugodtan újra! Tegyél energiát az álláskeresésbe, legyél kitartó, csináld okosan és tervezetten, mert a számok neked dolgoznak.

Ha szisztematikusan haladsz előre az álláskeresésben, követed az itt bemutatott arányokat (minimum havi 15-20 beküldött pályázat és 4-5 állásinterjú), akkor legfeljebb 3-4 hónap alatt te is megtalálhatod azt a munkát, amiben jól érzed majd magad. 

Hajrá sok sikert és kitartást kívánok Neked!

És ne feledd: az álláskeresés minden lépése tanulható és egy kis odafigyeléssel bármikor korrigálható! Ha úgy érzed, megrekedtél és segítségre lenne szükséged (legyen az egy jobb önéletrajz, profi pályaorientáció, esetleg egy kis önbizalom, vagy egy komplett, működő stratégia), akkor gyere és kapcsolódj be a következő ingyenes, online álláskeresési mini-tréningembe! ›› Itt tudsz regisztrálni rá! Az élő webináron 9 lépésben megmutatom Neked, hogy mi az a bevált stratégia, amit ügyfeleim is követnek, és amellyel 1-2 hónap alatt még a legnehezebb munkaerőpiaci helyzetben is sikeresen elhelyezkednek. Kérd el az ingyenes mini-tréning linkjét Te is!