Mi köze az önéletrajznak a ruházatodhoz?
Középső fiam vízilabdázik, ezért az uszoda környékén én is gyakran megfordulok. Ezen a héten úgy jött ki a lépés, hogy minden nap én mentem érte az edzésre, mikor is egyik nap a bejáratnál odalépett hozzám egy hölgy…
Kedvesen megszólított, hogy “Szia András, lehet, hogy te nem ismersz engem, de én jól ismerlek. :) Régóta olvasom a leveleidet, a Covid óta ráadásul a Karrier Klubnak is tagja vagyok. A segítségetekkel találtam munkát a járvány alatt.”
Mint kiderült, korábban egyéni vállalkozóként (tehát nem bejelentett alkalmazottként) dolgozott egy utazási irodában. Régóta kényelmetlen volt neki ez a helyzet, nem érzete jól magát az állásban, válatni szeretett volna már a járvány előtt is, de az utolsó lökést mégiscsak a Covid lezárások adták meg neki.
Mosolyogva meséli, hogy “Hááát tudod, erősen kozmetikázni kellett az önéletrajzomat, de megérte, mert most egy szuper helyen vagyok. Végülis teljesen valós volt, amit leírtam, de alaposan át kellett csomagolnom az előzményeket.”
Na, itt álljunk csak meg egy pillanatra!
Itt van az a pont, ahol ha ezt a jelenetet egy tévéműsorban vetítik le, biztosan megállítom a pause gombot! Itt érzetem meg ugyanis valamit a hölgy hangjában, amit sok más ügyfelemnél is tapasztalok.
Azt láttam rajta, mintha utólag sem érezné magát száz szálalékig magabiztosnak abban, hogy az önéletrajzot kozmetikázni igenis szabad, vagy legitim módon egyáltalán lehetne tenni ilyet.
Mintha ez valami csalás volna!
De könyörgöm, miért tartunk még mindig itt????!!
Az önéletrajz olyan, mint a ruházkodás!
Gondolj bele, ha csak tényszerűen felsorolod, hogy mettől meddig jártál iskolába, hol, mennyit dolgoztál, pontosan hogy hívták a pozíciókat, amiket betöltöttél, akkor tulajdonképpen mit csinálsz?
Olyan, mintha kissé szakadt ruhában, vagy még durvább, mintha egy szál bikiniben/fürdőgatyában állnál ki az emberek elé, bemutatva az összes lehetséges testi hibádat.
Azt kéne fejben helyretenni végre, hogy valamilyen hiányosság (sokszor nagyon nem tetszetős hiányosság) mindenkinek van az önéletrajzában!
Van, akit elküldtek az előző állásából, van, aki olyan kis cégeknél vagy olyan időtávokat dolgozott korábban, ami sehogyse mutat az önéletrajzában. Minden második ügyfelemnél vannak lukak, kihagyások, zsákutcák a pályafutatásban. Kimaradt egy-egy év, nem a legjobb iskolákban végzett, nincs vagy már megkopott a nyelvtudása…
Nem mindenkinél, de hidd el, hogy a legtöbb embernél így néz ki a színtiszta valóság.
Ha mindezt tényszerűen tesszük oda a munkáltató elé, az olyan, mintha egy ütött-kopott ruhában mennél el a meghallgatásra.
Megkockáztatom, hogy a szakemberek kevesebb, mint 10%-ának van olyan makulátlan életpályája és önéletrajza, amit egy az egyben ki lehet tenni az asztalra, a többiek esetén igenis úgy kell tekinteni a CV-re, mint egy ruházatra!
Mit csinál egy rád szabott ruha?
Kicsit kozmetikáz téged. Kiemeli, amit ki kell és elfedi, amit nem akarsz annyira reflektorba állítani!
Vegyünk mondjuk egy zakót! A legtöbb zakóban van ugye válltömés. Te is tudod, én is tudom, hogy nincs olyan széles vállam, mint egy zakóban, de ez nem is baj. A zakóban kicsit karakteresebb a váll, a derék pedig be van húzva, vagyis ha kicsit épp hadilábon állok a mérleggel, egy jó zakóval máris kilókat tudok levarázsolni magamról egy perc alatt.
Vagy nézzük a színeket! Nem vagyok egy színtanácsadó, de azt tudom, hogy elképesztő jól lehet játszani a színekkel is az öltözködésben. Minden színből meg lehet találni azt a tónust, azt az árnyalatot, ami a te színed. Máris élénkebb, élettel telibb az arcod, a tekinteted, ha a hozzád passzoló színeket válogatod a ruhatáradba.
Hölgyeknél említhetném akár a magassarkút. Miért baj az, ha kicsit megnyújtod a lábad és magasabbá, kecsesebbé teszed magad? Vagy felveszel egy ékszert, ami picit elegánsabbá teszi a megjelenésed?
Uraknál ugyanez az öltöny, egy jó szabású ing. Semmi baj nincsen ezzel, nem igaz?
Fejben dől el
Miért van az, hogy amit ruházatban nap, mint nap alkalmazol és úgy vagy vele, hogy teljesen természetes, azt az önéletrajznál csalásnak érzed?
Ha a válltöméses blézerre/zakóra és az igényes megjelenésre nem tekintesz úgy, mint aki épp be akarja csapni a környezetét, akkor kérlek, hogy az önéletrajz kozmetikázásról se gondold ezt!
Egy kiválasztásnál ugyanúgy teljesen normális az, ha kihagyod a CV-dből a munkahelyet, ahol próbaidő alatt elküldtek vagy te mondtál fel, mert nem lényeges és feleslegesen magyarázni kéne valamit, aminek nincs a világon semmi jelentősége…
Ugyanúgy rendben van az, ha egy-két gyorstalpaló, igényes képzéssel, mint egy ékszerrel fel tudod kicsit tunningolni az önéletrajzodat. Lehet, hogy funkcióban még nem hordoz annyi mindent ez a tudás, de vonzóbbá, ékesebbé tudod tenni általa a szakmai tapasztalataidat…
Sőt, amiatt sincs semmi okod szégyenkezni, ha mondjuk az épp megpályázott állásban a feladatok a korábbi munkakörödnek csak 20-25%-át tették ki, és ennek ellenére te csakis erről a 20-25%-ról beszélsz az önéletrajzodban…
Az önéletrajz tehát egy megjelenés, amin igenis ér javítani, amit fel kell öltöztetni! Használd bátran a kellékeket, ezen a téren óriási lehetőségek vannak a kezedben. Nem kell szégyellned ezt és azt sem, hogy neked esetleg nem tökéletes a karriered.
Nagyon kevés olyan embert ismerek, akik teljesen lineáris, makulátlan pályát tudnak felmutatni, remek iskolákkal, meggyőző nyelvtudással, 2-3 nagy nevű céggel, és hézagmentes, szépen ívelő karrierúttal, de biztos vagyok benne, hogy még náluk sem mindegy, hogy mit, hogyan mutatnak be a pályázatukban. A tökéletes is tud sok lenni. Ha nem „az alkalomhoz”, vagyis az adott pozícióhoz öltözteted a CV-det, nagyon könnyen kirostálhatnak, még akkor is, ha egyébként alkalmas lennél a pozícióra!
Könnyed és elegáns önéletrajzírást kívánok mindenkinek! :)
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
Hello András,
Jó cikk, elég kemény üzenettel.
A napokban kaptam egy értesitést, hogy beválogattak egy EU hivatalnál meghirdetett pozi következő körébe, ami egy irásbeli teszt és interjú lesz. Utólag megtudtam, hogy több, mint nyolcszáz jelentkező volt és abból húszonegyen kerültünk be az interjú körbe. A szakmai hátterem, iskolák, nyelvtudás rendben vannak. Van egy bökkenő. Csaknem ötven éves vagyok. Egy EU állásnál ez nem gond, mert ők azt veszik fel aki a legalkalmasabb a munkára. A diszkrimináció tiltott, ellenőrzöttek a folyamatok, igy az életkor nem számit.
Mi van Magyarországon? Te is tudod, hogy ötven, sőt negyvenöt fölött is hihetetlenül nehéz beverekedni magad egy interjúra. Itt az életkor egy komoly akadály. Oké, befesthetem a hajam interjú előtt. Azt látom, mintha a felvételről döntő emberek azt hinnék, ők a forever young kategória. Pedig mondjuk egy épitész huszonpár év tapasztalattal megmondja neked pár perc alatt, hogy mitől nem épithető meg az adott épület. Úgy tűnik, ez a tapasztalatt itthon nem szexi. Egy kórtünet egy amúgy is elöregedő társadalomban.
Itt az ideje inditani egy toborzó irodát, szakmai adatbázist, akár munkaerő kölcsönzőt, ahova a belépő tizenöt plusz év releváns szakmai tapasztalat. Vajon működne? Vagy marad a kozmetikázás?
Üdv.
Zoli
Tisztelt András,
Olvastam legutóbbi véleményét a 'kozmetiázott' Önéletrajzzal kapcsolatban.
Őszintén én nem értek egyet.
Csak és kizárólag rólam szól, nem írok mást, mint a Valóság!
Üdvözlettel: Szalai Ágnes.
Kedves András!
A hirdetéshez történő kozmetikázással az a probléma, hogy ezzel párhuzamos szerintem kockázatos egy ún. "általános önéletrajzot" feltölteni pl Linkedin-re vagy Profession adatbázisba. Valószínűleg egy általános önéletrajzban a napi munkádnak megfelelő súlyban részletezed, hogy milyen tapasztalattal rendelkezel. Ezeken a platformokon a hirdető szembe kerülhet egy olyan önéletrajzzal, ahol nem az adott állásra vannak a tapasztalataid szabva. Kvázi ugyanarról a személyről 2 különböző önéletrajz is keringhet. Erre milyen megoldást javasolsz? Köszönöm, Timi