Elég bátor vagy, hogy élj a lehetőségeiddel? Az év leginspirálóbb élettörténete
Mi a legjobb a tanácsadói hivatásban? Az, hogy legalább annyi energiát, lendületet és tudást kapok vissza az ügyfeleimtől, mint amennyit én a közös munkába beleteszek. Elmondhatatlanul jó érzés egy-egy köszönő üzenet, vagy amikor azt látom, hogy elismert, komoly szaktekintélyű emberek is jó szívvel ajánlanak bennünket és a módszereinket. A legjobb az egészben mégis az, hogy mindeközben én magam is rengeteget inspirálódom. Konkrét technikákat (ld. 99%-os szabály), működő álláskeresési tippeket, és olykor lenyűgözően pozitív életszemléletet tanulok az ügyfeleimtől. Kiváltképp a nőktől.
A cikk olvasása kb. 4 percet vesz igénybe.
Figyelem! A most követekező cikk egy erősen általánosító írásnak tűnhet, és egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne találkoznék hasonló elismerésre méltó életfelfogással és eredményekkel a férfiaknál. De ha csak egy sztorit lehet kiemelni, akkor 2019 legmeghatározóbb története számomra mégiscsak Éváé volt (nevezzük így ügyfelemet).
Rengeteg férfi és női szakemberrel találkoztam az elmúlt 10 évben, és ha csak a saját családomon végignézek, azt hiszem minden kétség nélkül kijelenthetem: a nők igazi hosszútávfutók az életben.
A nők gyakran kitartóbbak
Kitartóbbak, rugalmasabbak, bármilyen helyzetből könnyebben talpra állnak, mint a férfiak.
Valószínűleg ennek evolúciós okai is vannak, de el kell ismernem, hogy a sokszor a nők elszántabbak, könnyebben megújulnak, bátrabban kérnek segítséget, 100%-ig beleállnak a nehézségekbe is, és végigcsinálják a terveiket.
A kép illusztráció
Éva 56 éves, eredetileg szakmunkásként végzett, műszaki cikk eladóként dolgozott pár évig. Majd a férje csinált egy jól menő vállalkozást, ő pedig otthon maradt a három gyerkőccel.
Minden rendben ment az életében, mígnem a vállalkozásuk zátonyra nem futott. Innentől kezdve filmbeli a történet: mindent elvesztettek, a férj teljesen összeomlott, alkoholista lett, elzüllött, és pár éven belül meg is halt. Éva pedig magára maradt a három gyerekkel, és minden nehézséggel.
Innen szép nyerni!
Mondhatnánk erre divatosan.
Hisz mit tud csinálni egy nő, aki évekig nem dolgozott, tartaléka nincsen, érettségije, nyelvtudása nulla, és igazából munkatapasztalata se sok?
Éva válasza: “bele kellett állnom a helyzetbe!”
Mint mondja, nem volt más választása, muszáj volt előre menekülnie, és vinnie a családot, különben a gyerekeket állami gondozásba veszik.
Elkezdett először eladóként dolgozni, és mellette keményen tanulni. Elvégezte levelezőn a gimnáziumot, majd 35 évesen beiratkozott a Corvinus Egyetemre. Azóta is folyamatosan képzi magát, nemrég szerezte meg a harmadik diplomáját, és évek óta sikeres közbeszerzési szakértőként dolgozik.
“Az élet mindenkinek kínál lehetőségeket, én pedig elég bátor vagyok, hogy afelé menjek, amit elém dob.”
A közbeszerzési karrierje például úgy kezdődött, hogy pályázatírást tanult, és jelentkezett egy céghez, hogy a gyakorlatban is kipróbálja magát. Ezt a munkát úgy fogadta el, hogy nem volt fix fizetése, hanem sikerdíjért dolgozott. Nagy összegű pályázatról beszélünk, ahol az elnyert pályázati összeg 1 ezreléke volt a megbízási díja. Persze senki nem bízott benne (még a cégnél sem), hogy összejön a pályázat, de összejött. A sikerdíjból Éva vett egy lakást, egyenesbe jött anyagilag is az élete, és innen kezdte el aztán építgetni tovább a karrierjét.
Fejlődni akarás, újrakezdés, mobilitás
Dolgozott a versenyszférában, majd állami cégnél… Ha nem érezte jól magát egy helyen, nem pazarolta az éveket, azonnal váltott… Ha kellett, egy munka miatt gondolkodás nélkül vidékre költözött… Majd a gyerekei kérésére újra vissza a fővárosba… Továbbtanult egyszer, kétszer, háromszor… Most pedig 56 évesen azért szeretne váltani, mert úgy érzi, a jelenlegi munkájában nincs kihasználva a kapacitása, unatkozni márpedig sehány évesen nem hajlandó.
Talán benned is felmerül a kérdés: miért kér segítséget az álláskeresésben egy olyan ember, aki ennyire céltudatos és kitartó?
“András, én tudom azt, hogy a saját szakmámban szakértőként milyen sokat hozzá tudok adni egy-egy helyzethez. Az állásváltás pontosan így működik. Nem vagyok mindentudó, nekem egy olyan ember kell, aki a teljes képet átlátja.”
A nők versenyelőnye
Na, ez az a bizonyos életszemlélet, ami a nők óriási erőssége, és a tanácsadói munkámban is rendszeresen visszaköszön.
A múltkor egy tréningen például odajött hozzám egy hölgy, hogy ő tulajdonképpen azért van itt, mert a férjének szeretne segíteni. A férje ismert ember, egy nagy cégnél kommunikációs vezető. Úgy érzi megrekedt a szakmájában, egyre jobban magába fordul, az önbecsülése mélyponton, de egyszerűen nem hajlandó segítséget kérni, a büszkesége nem engedi…
Ne érts félre, nem biztos, hogy egy nagyon ismert, nagyon senior szakembernek pont a Gerilla technikákra van szüksége az elhelyezkedéshez. De az biztos (és ezt komoly beosztású, sikeres felsővezető ügyfeleim is rendre visszaigazolják), hogy ha valaki egy módszertanból csak 20%-ot hasznosít, már az is több, mintha meg sem adja az esélyt, hogy megismerjen egy új, egyébként működő lehetőséget.
Mi ebből a tanulság? Mit tanulhatunk a női álláskeresőktől?
Legyen elég büszkeséged segítséget kérni!
Legyen elég bátorságod változtatni!
Legyen elég elszántságod újrakezdeni, ha kell!
A nehézségek minden ember életében jönnek-mennek. De egy biztos: akárhány éves is vagy, akármilyen szakmai, magánéleti nagy dobások és kudarcok vannak a hátad mögött, minden helyzetből talpra lehet állni!
Ha úgy érzed szakmailag nem vagy a helyeden, nem becsülnek meg, nem annyit keresel, mint amennyit megérdemelnél, esetleg régóta nem találsz állást, akkor ne takarózz a koroddal, a körülményekkel, a büszkeségeddel, hanem lépj! Ismerd fel, és élj a lehetőségeiddel 2020-ban!
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
köszönöm a cikket nekem ispiráló ,mivel én is a közép osztályhoz tatrtozom. en szintén mertem és megtettem életem nagy ugrását . kiköltöztem külfőldre és itt kezdem uj életem nyelvtanulás folytatom egyenlőre még sajnos munkát addig nem tudok válalni . de ez a cikk mutatja hogy nem vesztettem semmit.gyermekem és családom otthon maradt de én akármi lesz nem adom fel!! tanulok és tanulok tanulok .hogy dolgozzam és éljek.
Nagyon tanulságos történet. Én kétszer álltam fel az életben egy-egy összeomlás után.
Nagyon becsülöm, ha valaki nem veszíti el a talajt maga alatt. 56 évesen már nem keresik az embert a munkaerő piacon, ezért saját maga kell keresgéljen. Bizonytalan játék, de nem reménytelen. "A kudarc nem végzetes, a siker nem végleges. "- mondta Churchill.
Kedves Attila!
Nagyon tetszik a Churchill idézet, de még jobban a hozzáállásod. 56 évesen máshogy kell állást keresni, ez tény, de hidd el, hogy tényleg nem a kor az elsődleges!!! Remélem találkozunk az élő előadáson csütörtökön! (https://www.gerillaoneletrajz.hu/komplett-allaskeresesi-strategia-eloadas-regisztracio/) Üdv, András
A segítségkéréshez BÜSZKESÉG kell
A változtatáshoz BÁTORSÁG kell
Az újrakezdéshez ELSZÁNTSÁG kell
S mindehhez pedig sziklaszilárd AKARAT!
Épp tegnap mondta nekem valaki, hogy tulajdonképpen mindenhez csak szerencse kell. Én sehol nem látom a szerencse szót... ;)
Kedves András!
Sajnos én nem siker történetről számolhatok be. El vagyok keseredve, és úgy érzem, teljesen le sülyedtem. 28 évig mint fodrász dolgoztam, de az élet, hogy hogyan azt nem szeretném részletezni, úgy hozta, hogy amit kerestünk a második párommal, bele ment a lakásba, a gyerekek taníttatására, aztán annyira tönkre ment a gerincem, hogy álló munkát nem tudok végezni. 48 évesen újra építettem az életemet, és 10 évig mint bérszámfejtő dolgoztam a kincstárba. Szerettem csinálni, de mivel nem elég hosszú a nyelvem, drága főnökömnek köszönhetően 3 évvel a nyugdíj előtt, tavaly sokakkal egyetembe lapátra tettek, most gondozóként dolgozom éhbérért egy állami cégnél. Gondozónak tanulok, 59 évesen, de a munkámat nem becsülik meg, sok korrupt, rosszindulatú emberrel vagyok körbe véve, és kilátástalan az életem. Olvasgatom a tanácsaidat, de az tűnik ki minden siker történetből, hogy egyetemet, főiskolát végzett embereknek sikerül csak karriert csinálni, nem a kisembereknek, akiknek nincs pénze iskolára, nyelvtanárra, és már idejük sincs, mert öregek. Sok lelketlen ember vesz körül. Én nem ezt akartam idősebb koromra. Kilátástalan az életem, és tudom, hogy nem jó helyen vagyok, de már annyiszor kezdtem újra az életemet, hogy bele is fáradtam.
Évának gratulálok, ha én is 50 éves lennék és nem 59, talán még mernék újra kezdeni.
Munkájukhoz sok sikert kívánok.
Kedves Magdolna!
Higgye el, hogy a cikkben szereplő hölgy is érzett pontosan úgy, ahogy most ön. Azt már le se írtam, hogy közben megpróbált egy saját vállalkozást is, és teljesen csődbe ment vele. Mit mond ilyenkor az ember? Elegem van, belefáradtam. Tudja, van, hogy 40-45 éves emberektől hallom ugyanezt."Ugyan, hova kezdjem már újra az életemet", "eljárt felettem az idő", "minden hiábavaló". 59 évesen még egyáltalán nem járt el maga felett az idő. Lehet, hogy már nem lesz vezérigazgató egy multinál, de higgye el, hogy a kora csak egy esetben fogja szabotálni bármiben is: ha ön azt akarja.
Éva sztorija kicsit a sajátom is. Válás, kényszervállalkozás, félbe hagyott épízkezés adósságokkal, kisgyermek, idős nagyszülő maradt feladatként, amikor 43 évesen kezdtem az egyetemet. Sikerült visszakapaszkodni a munkaerőpiacra. Az elmúlt 15 év alatt elmondhatom, hogy szeretem magam annyira, hogy ahol nem érzem a megbecsülést, onnan továbbáléok... akár a nyugdíj előtti években is, ha úgy hozza a sors.
Mária, annyira köszönöm, hogy ezt leírta! És tiszta szívből gratulálok!!!!
Még nem találkoztam ilyen pályázati lehetőséggel kipróbálnám ha van rá lehetőség köszönöm a lehetőséget
Gratulálok "Évának"csak irigyelni tudom a kitartását.