A családom nem támogat az álláskeresésben, mit csináljak?
Az állásváltás alapjáraton is egy kihívásokkal teli időszak. Menjek vagy maradjak? Mikor, merre, hogyan induljak el? A biztosat rúgjam fel egy bizonytalan új miatt? Ennél már csak az a nehezebb ügy, ha úgy érzed, hogy nincs semmi támogatásod, különösen a családod részéről…
A cikk elolvasása kb. 5 perc.
Mindig a két véglettel van gond
Az egyik nehézség, amikor látszólag valakit nagyon “támogatnak”, már-már túlgondoskodnak róla. Ilyen az, amikor a feleség szerez konzultációs időpontot a férjének, vagy egy aggódó szülő ír önéletrajzot és böngészi az állásportálokat a gyerekének.
Épp a napokban járt nálam egy 35 év körüli srác, aki csak azért jött el a tanácsadásra, mert a felesége hónapok óta rágja a fülét, hogy most már aztán igazán kellene neki egy jobban fizető állás. Kétszer-háromszor is kiemelte a konzultáción, hogy őt igazából a felesége pussolja a váltásra.
Ez nem igazán jó, mert ha valami nem saját döntés, ott mindig lesz egy belső ellenállás. (Hozzáteszem, aki már eljön tanácsadásra, azzal szinte kivétel nélkül tudunk előrelépni…)
Viszont van a másik (gyakoribb) esetkör, amikor valakit minden változtatásról igyekeznek lebeszélni a környezetében, mondván:
– “Ugyan már, máshol sem jobb a helyzet!”
– “Miért adnád fel a biztos, jó állásodat?”
– “Itt legalább megfizetnek!”
Bevallom őszintén, ezt a fajta “hátráltatást” én is minden egyes váltásomnál megtapasztaltam. Amikor a közszférából akartam szabadulni, anyám-apám jöttek azzal, hogy “de hát kisfiam, itt legalább van egy jó fizetésed”.
Amikor a Diageo-tól álltam fel, hogy saját vállalkozást indítsak, még a barátaim is sültbolondnak néztek. “Ugrik a céges kocsi? Ugrik a menedzseri fizetés? Ugrik a karrier?” Nem nagyon értették, miért jó az nekem, hogy mindent nulláról kezdek, és saját autó helyett újra BKV-val közlekedünk a feleségemmel.
Nincs is ezzel semmi gond, amíg valaki túl komolyan nem veszi.
Nem mindegy, hogy ki mondja!
Szülők…
Az mindig sokkal egyszerűbb ügy, ha a “jó tanács” a szülőktől jön. Azt könnyebb kezelni, és be lehet tenni “a szülők már csak ilyenek” dobozba.
Természetes, hogy egy szülő aggódik, a jót szeretné a felnőtt gyerekének is, és a legtöbb esetben a biztonságot preferálja az állásváltásnál. Mit lehet ezzel kezdeni? Hallgasd meg, aztán dönts a saját belátásod szerint!
Számomra mindig döbbenetes, amikor 40 feletti emberek azzal jönnek, hogy azért nem léptem, mert anno anyám-apán nem támogatott. A szülőkkel ne takarózz, ez a te életed!
Barátok…
A barátok véleményét is érdemes hasonló módon kezelni, és ha lehet, messzire elkerülni az energiavámpírokat és örömgyilkosokat. (Ld. Limpár Imre, tanácsadó szakpszichológus remek Önbecsülés oktatóanyaga a Mentor Klubban.)
Egy dologra vigyázz: ha folyamatosan panaszkodsz a barátoknak, a környezetednek a munkádról, ők igyekeznek majd egy darabig segíteni, ötletelni fognak neked, és lehet, hogy a végén olyan dologra fognak majd jó szándékból rábeszélni, ami megint csak nem a te terved, nem a te átgondolt döntésed lesz…
Társad…
A legnehezebb helyzet, ha a pussolás, vagy a visszafogás a házastárstól, a párodtól jön!
Miért?
Azért, mert egy hajóban eveztek!
Itt nem elég a másik véleményét elengedni a füled mellett, vagy egy dobozba eltenni. Itt már kell oda-vissza valamiféle garancia.
Ha Neked nem mennek jól a szakmai dolgaid, nem vagy a helyeden, megrekedtél, és legszívesebben kiírnád magad pár hónapra a munkából, a párod felé soha nem lesz elég válasz annyi, hogy “drágám én most egy kicsit letenném a lapátot, evezz egyedül helyettem!”
Kell egy vízió!
Én azt látom, hogy a házastársak legtöbbször azért húzzák vissza a párjukat a karrier döntésekből, mert nincs egy felvázolt, érthető vízió.
Meg kell tudnod fogalmazni, hogy mit szeretnél, mi a te következő nagy célod, mi a nagyobb távlat a karrieredben, és teljes erőbedobással tenni is kell érte. Így lehet csak eljutni oda, hogy a másik is higgyen benne.
Azt, hogy elegem van mindenből, jogász voltam eddig, de holnaptól elmegyek egy mozdonyvezető tanfolyamra és nem dolgozok fél évig – ezt lássuk be, tényleg nehéz támogatni!
Oké, hogy besokalltál, de hogy fog megélni a család? Mi lesz a következő 5 évben?
Van olyan, hogy mindenből elég, de akkor első lépésként azon kell dolgozni, hogy olyan víziót találj, és olyan kidolgozott tervet rakj össze, amiben a pároddal a partnerség zavartalanul tud működni.
A céges pénzügyek kapcsán nekem például a legfontosabb szabály, hogy egyetértésben hozunk döntéseket a feleségemmel, aki a cég pénzügyi vezetője is egyben. Akkor indítunk el valamit, ha mindketten egyetértünk.
Nyílván az egyetértéshez mindig kell egy kis rugalmasság is, de aki szeretne valamit meglépni, annak igenis felelőssége az, hogy a tervét jó értelemben “eladja”, és a partnere értse a motivációt, értse a lépéseket, lássa a célt, és tudjon az ötlettel menni.
Én azt látom, hogy azokban a kapcsolatokban, ahol ez megvan: a váltásban lévő fél átgondolta a döntést, van egy érthető víziója, lehet a tervet érteni, nekifeszül, csinálja a szakmai képzéseket, írja az önéletrajzot, minden nap teljes erőbedobással tesz a cél érdekében, ott a partner is legtöbbször 100%-ig támogatja a váltást, még akkor is, ha esetleg egy ideig ez anyagilag visszalépést jelent.
Ahol mindezek ellenére (átgondolt tervezés, felkészülés, stb) még sincs meg a támogatás, ott általában kiderül, hogy sajnos az egyéb kérdésekben (anyagi dolgok, szabadidő eltöltése, gyereknevelés, stb.) is gyakran feszültség van.
Jóban-rosszban
Azt kell belátni, hogy ha párkapcsolatban élsz, akkor a karrier lépéseidnél bizony nem vagy egyedül. A döntésed hátrányait és az előnyeit is együtt fogjátok viselni.
És ez oda-vissza működik.
Nálunk a feleségemmel például az volt a deal, hogy mielőtt gyerekeink születnek, mindketten szeretnénk a karrier terén még egy újat “dobni”. Egy ponton ezért ő is feladta a látszólag szuper multis állását, és átnyergelt egy teljesen új területre. Nekem pedig az volt az álmom, hogy saját vállalkozást indítsak.
Mindkettőnek megvolt a kemény ára, jó pár évig vissza kellett adnunk az életszínvonalból is, sok-sok kényelmetlenséggel és nehézséggel járt, amikor viszont jöttek az első sikerek, azon is közösen osztoztunk. Így működik ez.
Az előadásom kb. 1.5-2 órás, ingyenes, és online tudsz becsatlakozni. Kérd el a linket itt, és vedd a kezedbe a jövődet!
Sok sikert kívánok neked!
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
"Akinek nincsen munkája, annak minden nap 8 órában kell ezen munkálkodni!"
Nagyon tetszik a cikk, gratulálok hozzá!
Amikor otthagytam a multit, nem volt igazi vízióm. Először jó lett volna azt tisztázni. És igen, a gyenge lábon álló párkapcsolatoknak vízválasztó lehet egy ilyen döntés. Így jártam én is.
A második váltáskor, amikor vállalkozó lettem, volt vízió, elképzelés, pénzügyi terv, saját felelősségvállalás. Az akkor kapott támogatás hozzá segített ahhoz is, hogy amikor majd a férjem kezdett el váltani, újra tanulni és fél évig nem helyeszkedett el, erre már fel tudtunk közösen készülni és szerintem jól vettük az akadályokat :)
Ez de jó cikk volt!
Van benne jócskán séma terápiás rész!
Legszebb, amit magammal viszek, az, hogy "legyen elérhető, felvázolt vízió".
Én váltottam. Ez iszonyat sok tanulással járt. 10 órás munka volt. Ügyelettel és hétvégékkel. Ez időt vett el a gyerektől, a családtól. Ezt nagyon kifogásolták otthon, de a régi helyen nem fizettek eleget ahhoz, hogy az albérlet és a kaja a kicsinek kijöjjön. Az új helyen meg még félre is tudtam tenni.
Anyagiak nem minden. A házasságom meg is sínylette. Nem volt vízió, csak mentem a pénz után. Nem gondoltam végig, mit jelent majd ez. Tanultam abból is. És ebből a cikkből is.
Köszönöm!
Hajrá! Még több ilyen tippet! :)