Mikor NE csatolj fényképet az önéletrajzodhoz?
Az egyik leggyakoribb kérdés, amit önéletrajz-szakértőként álláskeresőktől kapok, hogy tegyenek-e fényképet az önéletrajzukra, vagy ne? Ez a téma nemcsak azért érdekes, mert nagyban befolyásolja a kiválasztás eredményét, hanem azért is, mert szinte valamennyi személyzetis szakember mást tanácsol. A mai cikkemben egy tudományos kutatás meglepő eredményeit foglalom össze, hogy végre egyértelmű választ kapj a fényképes önéletrajzot illető kérdésre. 
Több kutatás is bizonyította már, hogy az emberek – ahogy a hétköznapi életben, úgy a munka világában is – hajlamosak rá, hogy a vonzó megjelenéshez gondolatban pozitív jellemvonásokat társítsanak. Így a szép embereket ismeretlenül is kiegyensúlyozottabbnak, sikeresebbnek látjuk az átlagos külsejűeknél. Ezért azt gondolhatnánk, hogy egy, az önéletrajzhoz csatolt jól sikerült fénykép növeli annak az esélyét, hogy behívjanak valakit állásinterjúra. De a tudományos kutatások nem ezt mutatják…
Egy izraeli tudományos kutatás azonban meglepő módon ennek egészen ellentmondó eredményre jutott. Fordított diszkrimináció fotó alapján? A tanulmányt (címe: Are Good-Looking People More Employable? magyarul: Könnyebb elhelyezkedniük a jó kinézetű embereknek?; Bradley Ruffle and Ze’ev Shtudiner) a Ben-Gurion Egyetem és az Ariel Egyetemi Központ két munkatársa készítette. Azt vizsgálták, mi történik, ha az álláskeresők fényképet csatolnak az önéletrajzukhoz, ahogy ez a legtöbb országában megszokott.
A kutatók fiktív önéletrajzokat küldtek több mint 2500 valódi álláshirdetésre. Ugyanarra a pozícióra 2-2 nagyon hasonló önéletrajzzal pályáztak, csakhogy az egyiket fényképpel, a másikat anélkül adták be. A fotókon szereplő alanyokat előtte vonzerejük szerint külön csoportokba osztották. A felmérés eredménye alátámasztotta, hogy valós probléma a fénykép alapján történő hátrányos megkülönböztetés. Ha szeretnéd, hogy sokkal többet hívjanak be állásinterjúra, akkor kérlek regisztrálj az ingyenes online mini-tréningemre, amelyen bemutatok egy 9 lépésből álló komplett álláskeresési stratégiát >>
Fényképpel vagy anélkül?
A férfiak esetében a várt eredmény született. A „jóképű” jelentkezőket nagyobb arányban hívták állásinterjúra, ha fotót is csatoltak. Az átlagos külsejű férfiak viszont több pozitív visszajelzést kaptak, ha nem tettek képet az önéletrajzukra.
Az elküldött önéletrajzokra érkezett állásinterjú meghívások aránya
Érdekes módon viszont a hölgyek esetében épp az ellenkezője volt tapasztalható. A szép nőket kevésbé invitálták interjúra, ha önéletrajzuk arcképet is tartalmazott. A kutatók először abból a feltételezésből indultak ki, hogy a szép nőkről biztosan sokan azt gondolják, hogy buták, és ezért kapnak kevesebb lehetőséget. A kutatás további része azonban megcáfolta ezt a feltételezést, és afelé mutatott, hogy a diszkrimináció okát máshol kell keresni.
A fotó szerepe vevőkapcsolatot igénylő ill. irodai állásoknál
A kutatók azt is megvizsgálták, hogy mi van akkor, ha a kinézet is számít a munka szempontjából. Ezért két csoportra osztották az állásokat:
- A felmérés során megcélzott állások 27%-a ún. „nyilvános” munka volt, ahol szemtől szemben kell a vevőkkel foglalkozni (pl. ügyfélszolgálatos, értékesítő).
- Míg a hirdetések 73%-a irodai vagy olyan állásra szólt, amely nem igényli az ügyfelekkel való személyes kapcsolattartást.
A vevőkapcsolatot igénylő és az irodai munkakörök esetében is a vonzó férfiak kaptak a legmagasabb arányban pozitív választ (23,8% és 18,3%), őket követte a kép nélkül jelentkező férfiak csoportja (16,7% és 12,6% kapott interjúmeghívást), és végül az átlagos férfiak (10,7%-kal és 8,6%-kal). Tehát a munka típusától függetlenül a jóképű férfiakat hívták be legnagyobb arányban. Őket követően a fénykép nélküli önéletrajzok voltak eredményesebbek.
Az elküldött önéletrajzokra érkezett állásinterjú meghívások aránya
Különösen megdöbbentő azonban, hogy a csinos nők az amúgy is hátrányos helyzetükhöz képest még rosszabb eredményt értek el a vevőkapcsolatot igénylő állások esetében. Mindössze 10,2%-ban hívták be őket ilyen állásokra, míg irodai vagy más munkákra az esetek 13,7%-ában.
Az elküldött önéletrajzokra érkezett állásinterjú meghívások aránya
(Fontos még egyszer megjegyeznem, hogy egy-egy állásra ugyanolyan önéletrajzot küldtek a kutatók – a különbség csupán abban állt, hogy csatoltak-e fényképet hozzá, és ha igen, akkor egy vonzó vagy egy átlagos kinézetű jelöltét.) Ha szükséged van egy sikeres önéletrajz-mintára vagy motivációs levélre, töltsd le ingyen az én önéletrajzomat innen >>
Mi a baj a csinos nőkkel?
De mi lehet az oka, hogy a személyzetisek rendre hátrányosan megkülönböztetik a csinos nőket a fénykép nélküli és az átlagos kinézetű női jelentkezőkkel szemben is? Nos, a kutatók a következőre jutottak: A HR osztályok dolgozói között általában több a nő, mint a férfi. A tanulmány által vizsgált állások kiválasztását végző szakemberek közül 93% volt nő.
Ez alapján a kutatást végzők nem túl örömteli, de elkerülhetetlen következtetésre jutottak: a csinosabb női kollégákkal szembeni féltékenység / versenyhelyzet vezethet az attraktív női jelöltek hátrányos megkülönböztetéséhez.
Erre utal, hogy amikor az állásközvetítő cégek és a munkáltatók preferenciáit elemezték a kutatók, a munkáltatók „büntették” leginkább a csinos nőket. Ugyan az állásközvetítők is előnyben részesítették a fénykép nélkül jelentkező nőket, de ők legalább nem kezelték hátrányosan a csinos nőket.
Az elküldött önéletrajzokra érkezett állásinterjú meghívások aránya
A kutatók úgy gondolták, hogy míg egy munkaközvetítőnek nem kell majd egy munkahelyen dolgoznia a csinosabb konkurenciával, addig a munkáltatók személyzetisei feltehetően pontosan ezen ok miatt bántak elutasítóbban a csinos nőkkel szemben. A munkaközvetítők sem teljesen pártatlanok azonban, mert ők meg a jóképű férfiakat részesítik szokatlanul nagy előnyben. Több mint két és félszer valószínűbb ugyanis, hogy behívnak egy jóképű férfit egy átlagos kinézetű férfi jelölttel szemben.
Az elküldött önéletrajzokra érkezett állásinterjú meghívások aránya
A diszkrimináció nemcsak a jelölteket, hanem a cégeket is hátrányosan érinti
A kutatók megdöbbenve tapasztalták, hogy ugyanazzal a szakmai gyakorlattal és végzettséggel rendelkező jelentkezők között mekkora különbséget tettek a személyzetisek pusztán a fotó alapján, ami nem fogja érdemben befolyásolni a teljesítményt. Az eredményből levonták a tanulságot: nem csak a jelöltek, de a munkáltatók érdekei is sérülnek a jelöltek fényképén (is) alapuló kiválasztás során.
A kutatók szerint érdemes lenne a berögzült szokásrenden változtatni, és egy igazságosabb kiválasztásra áttérni. Fontolóra kellene venni szerintük a belga állami szektorban már jól működő anonim rendszer bevezetését, amelynek lényege, hogy az önéletrajzok nem csak a jelöltek fényképét, de még a nevüket sem tartalmazzák. De az angolszász (USA, Kanada, Nagy-Britannia) országok gyakorlata is igazságosabb, ahol nem szabad fényképet csatolni a jelentkezéshez. Ha állást keresel, vagy a váltáson gondolkozol akkor érdemes részt venned a közelgő élő online előadásomon, amelyen bemutatok egy nyerő álláskeresési stratégiát. Az előadás ingyenes, de regisztrációhoz kötött. >>
Hogyan döntsünk?
Amíg azonban Magyarországon ez a szemléletváltás nem következik be, a jelentkezőnek magának kell eldöntenie, csatol-e fényképet az önéletrajzára. A tanulmány alapján úgy gondolom, minden nő jobban jár, ha elhagyja a fotót, mert ez egyértelműen csökkenti a visszahívási esélyeiket. A férfiak közül is csak azoknak javaslok fényképet csatolni, akik kimondottan jóképűnek tartják magukat. (És erős empirikus bizonyítékuk van arról, hogy a hölgyek többsége is így ítéli meg őket.)
Még egy fontos dolog:
Az izraeli felmérést fiatal szakemberek fotóival végezték, tehát a jelöltek életkorán alapuló megkülönböztetést nem vizsgálta a tanulmány. Mivel Magyarországon érezhetően erős a kor alapú negatív diszkrimináció, és az arckép elég egyértelműen utal a jelentkező korára, ezért még a 45 év feletti jóképű férfiaknak sem javaslok fotót csatolni az önéletrajzhoz.
Tehát véleményem és tapasztalatom szerint a középkorú vagy idősebb jelöltek közül mindenki, férfiak és nők is jobban járnak, ha nem csatolnak fényképet a pályázatukhoz. Egy hagyományos önéletrajzból ugyan lehet következtetni valakinek a korára, de léteznek olyan önéletrajzírási technikák, amelyek „fiatalító” hatásúak, anélkül, hogy hazudnánk.
Mi van akkor, ha kifejezetten fényképes önéletrajzot kérnek?
Míg Izraelben a fénykép csatolása opcionális, nálunk sok álláshirdetésben kimondottan kérik. Ebben az esetben mindenkinek a saját belátására bízom, hogy hogyan dönt. A kérés ellenére könnyen lehet, hogy a nőknél és az átlagos külsejű férfiaknál sikeresebb egy fénykép nélküli önéletrajz, feltéve, hogy tényleg jól van megírva.
Ne felejtsd, a tanulmány üzenete, hogy igenis létezik diszkrimináció a fénykép alapján. A kutatás szerint egyedül a fiatal, jóképű férfiak jártak jól a fénykép csatolásával a fénykép nélküli önéletrajzokkal szemben. Mindenki mást nagyobb arányban hívtak be, ha nem csatolt fényképet a jelentkezéséhez.
Baráti üdvözlettel:
András
u.i. Tudom, többen most azt mondjátok magatokban, hogy oké-oké, de ez a tanulmány Izraelről szólt, mi pedig Magyarországon élünk. Én sem állítom, hogy itthon ugyanezek a százalékok jönnének ki. Ám abban biztos vagyok, hogy mivel az itthoni kiválasztási gyakorlatra is jelentős hatással vannak a nagy nemzetközi vállalatok és (a legtöbbször) az ő megbízásukból dolgozó munkaközvetítők, a nemzetközi tanulmányok megállapításait érdemes figyelembe venni itthon, Magyarországon is.
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
.mi a Pályorientácio
Úgy érzem, a kérdést a meghirdetett állásoknak csak elenyésző részében szabad feltenni.
Ma voltam a Bálnában egy állásbörzén, és az ott levő hirdetések nagy többségénél fényképes önéletrajzot kérnek. Ilyen esetekben nagyon ajánlott képesen küldeni, különben a HR-es azt láthatja, hogy vagy figyelmetlenek vagyunk, vagy képtelenek az ilyen egyszerű kérések/feladatok végrehajtására is.
Kedves András!
Úgy gondolom, hogy van igazság a Tobisch Ferenc által leírtakban, mégis egyetértek veled abban, hogy valóban az a cél, hogy minél több állásinterjúra behívjanak, mert akkor és ott van lehetőség arra, hogy személyes találkozón meggyőzhessem a munkáltatót arról, hogy bár lehet, fiatalabb munkatársat kerestek eredetileg (két diplomám van, de 53 éves vagyok, nő, észak-alföldi régióban lévő lakóhellyel, tehát többszörösen hátrányos helyzetű), de kompetenciáim, személyem, tapasztalataim és hozzáállásom alkalmassá tesznek a meghirdetett feladat elvégzésére.
Az igaz, hogy olyan álláshirdetésre be sem adom a pályázatomat, ahol megjelenik pl. az kifejezés, hogy "fiatal, dinamikus csapat", mert ott fixen csak max. 30 éves korig vesznek fel munkatársat.
Most használtam először teljes mértékben a Gerilla önéletrajzot, korábban csak bizonyos elemeit, kíváncsian várom, hogy mi fog történni. Kérlek szurkolj nekem!
Üdvözlettel: Magyar Éva
Kedves András!
Nagyon örülök ennek a cikkednek, mert ebben végre tudományosan is igazolva van, amit eddig is sejtettem, hogy a kiválasztás nem feltétlenül objektív szempontok alapján történik, hanem nagyon is benne van a döntéshozó személy szubjektív megítélése akár a fotó alapján is, hogy szimpatikus-e az adott személy, vagy nem, jelent-e konkurenciát a számomra, vagy sem.
Az is igaz, hogy a döntéshozók többsége nő, így náluk a csinosabb nők hátrányban vannak, ám a férfiak esetében pedig pont a csinos nők a preferáltak, tehát az, hogy a jó nők ne tegyenek fel fotót magukról, csak akkor igaz, ha az önéletrajzukat hölgy válogatja, de ezt előre nem lehet tudni, csak valószínűsíteni. De még ha az esetek több, mint 90 %-ban hölgy is a HR-es, mi van, ha pont a maradék 10 %-ba esik bele az ember?
Például az én egykori munkahelyemen férfi volt a főnök a szemközti osztályon, és jobbnál jobb nőket vett fel irodai munkára. Én persze ennek csak örültem, és mindig nyitott ajtóval dolgoztam, vagyis a folyosóra nyíló ajtót nyitva hagytam hacsak tehettem, hogy lehetőleg lássam a közlekedő lányokat, csak nyáron nem, mert akkor ment a szobában a légkondicionálás, és úgy nem lett volna hatásos.
Azzal a javaslatoddal viszont nem értek egyet, hogy lehetőleg ne tegyünk fotót az önéletrajzra. Magyarországon szerintem alapkövetelmény a fényképes önéletrajz, még ha nem írják is elő, de legtöbbször írják is, és ha nem küld az ember fotót magáról, akkor már kukázzák is a CV-jét, hiszen sok más olyan jelölt van, aki viszont küld. A fotó hiánya rosszpontnak számít. Azt gondolja a döntéshozó, hogy ez az ember nem vállalja az arcát, vagy pedig olyan csúnya, hogy azért nem teszi ki.
De tegyük fel, hogy igaz, amit írsz, és tényleg nagyobb arányban behívnak interjúra engem, mint 45 feletti, átlagos (tehát nem jóképű férfit). Na, és mit érek vele? Csak azt, hogy nem a CV-m alapján szembesülnek az életkorommal és a kinézetemmel, hanem az interjún, de ott úgyis kiderül, és ugyanúgy nem fognak felvenni engem az adott pozícióra, mintha már az önéletrajzom alapján kiszelektáltak volna. Érted? A negatív diszkrimináció ekkor is működik sajnos, csak később! Ez nem elkerülhető. És így feleslegesen mentem el az interjúra, azt az időt nyugodtan megspórolhattam volna. Kidobott, elfecsérelt idő.
Azt gondolom tehát, hogy nem érdemes azzal manipulálni az önéletrajzot, hogy az életkort, vagy a fotót nem tüntetjük fel, mert előbb utóbb úgyis minden kiderül, és aki nem a szakmai kvalitás alapján dönt, azt ilyen trükkökkel sem lehet rávenni arra, hogy igazságos legyen, és méltányos döntést hozzon.
Adhatsz Te bármilyen tanácsot, a HR-es úgyis szubjektíven dönt, nem pedig úgy, ahogyan döntenie kellene, vagy pedig ahogyan Te döntenél az adott esetben a szakmai szempontokat figyelembe véve.
Szerintem ott tévedsz Te, hogy azt tartod elérendő célnak, hogy minél több interjúra behívjanak minket. Holott nem ez a cél.
Behívhatnak akár ezer interjúra is, ha közülük egy sem sikeres, akkor mit ér az egész?
Ám ha mindjárt az első interjú sikeres, akkor nincs is szükség a többi 999-re. Tehát nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség!
A sikeres interjú tehát a cél, nem pedig a minél több.
Az pedig nem az önéletrajzon múlik sajnos. Lehet az bármilyen profi, ha a munkáltató nem akar felvenni Téged, akkor nem is fog, bármilyen tuti a CV-d. És a fordítottja is igaz.
Ha fel akarnak venni Téged, akkor nem fognak csak azért elutasítani, mert az önéletrajzod nem a legtökéletesebb, és nem Baráth András legfrisebb ajánlása alapján készült figyelembe véve a nemzetközi trendeket és a kutatások legujabb eredményeit.
Kedves Ferenc!
Nem értek egyet a hozzászólása szemléletével.
Szerintem számít,
hogy melyik lépcsőfokig jutunk el a munkatárs-kiválasztásban.
Ha eljutunk a személyes találkozóig, a személyiségünk alapján döntenek, háttérbe szorítva a külsőségeket.
Ha szimpatikusak vagyunk, kíváncsiak lesznek a mondandónkra, lehetőségünk nyílik meggyőzni őket, hogy mi vagyunk a legalkalmasabbak az adott munkakörre.
"El kell adni" magunkat a munkaerőpiacon és meg kell tanulnunk előnyünkre fordítani a meglévő tulajdonságainkat.
Pl. aki nem különösebben vonzó, kihasználhatja, hogy nem tekintik potenciális vetélytársnak, mert tekinthetik potenciális legjobb barátnak, barátnőnek vagy legjobb kollégának: Mennyivel ígéretesebb pozíció, mint a szimpla tetszés!
Érdemes nyitott szemlélettel elolvasni, megnézni András anyagait az álláskeresésről. Találni fog köztük olyat, mely az Ön helyzetén segíthet.
A kereséshez sok sikert kívánok!:-)
Kedves Ferenc,
Hol dolgozik? Messze elkerülöm azt a helyet, ahol jobbnál jobb nők dolgoznak. Én ugyanis a teljesítmény alapú munkát részesítem előnyben, nem pedig azt, ha a férfikollégák stírölnek.
Kedves Tobisch Ferenc!
Nem értek egyet veled! András nem azt mondja, hogy küldd el minél több helyre az önéletrajzodat, és kapj ezer behívót, hanem azt, hogy a 2-3 elküldött helyből lehetőleg mind a 2-3 helyre behívjanak, mert mindegyikre személyre szabott szöveget küldtél, rájuk formáltad az önéletrajzodat. Én az életben nem kaptam volna állást, ha csatolom a fényképemet is. 50 feletti, kissé molett hölgy vagyok férfias szakmával. Az első ránézésre minden HR-es kiszűrt volna. Viszont így, hogy behívtak a gerillaönéletrajzom alapján, már nem a HR-es döntött a további sorsomról, hanem a szakmai vezető! Ő pedig a szakmai tapasztalatokat, együtt-dolgozni tudást, és egyéb képességeket sokkal nagyobbra értékel, mint a külsőt. Ezért fontos az, hogy "minél több helyre" behívjanak! Nem ezer helyről van szó! Csak a beküldött önéletrajzokból (abból a 2-3-ból) minél több helyre! Ne dolgozz feleslegesen! Ne küldj be ezer, de még csak tíz önéletrajzot sem! Válaszd ki, hogy hol szeretnél dolgozni, és járj utána, ott milyen kommunikációval tudsz beférkőzni. A személyes meghallgatáson már nemcsak az vesz részt, aki az első körben Téged kiselejtezett volna a fotód alapján!
Sikeres álláskeresést!
Hát engem nagyon nem érdekel, hogy szép vagy sem az illető! Viszont! Elolvasok 30-50 levelet, és fogalmam sincs már, ki-kicsoda. Kitalálhatjátok, nem profi HR-es vagyok! Nekem a munkámat könnyiti meg, ha ismerem valakinek az arcát. Egyébként műszaki munkatársat keresek építőiparban. Keressetek a nevemre! :-) Nem baj, András?
Tisztelt Rezsnyák Péter építész Úr!
Engedje meg, hogy hozzá szóljak észrevételéhez. Mielőtt ezt megtenném köszönöm Baráth Andrásnak ezt a jó Cikket. Próbálja meg építész úr hogy a 30 jelölt fényképét elveszi, és csak a szöveg környezetére figyel. Higgye el megtalálja a megfelelőt és még emlékezni is fog rá.
Üdvözlettel
Tokai Angéla
Köszi a hozzászólást, Péter. Dehogy baj, nyugodtan másold be ide az álláshirdetés linkjét.