Hat olimpiai bajnok tipp álláskeresőknek
Hat ellesett tipp olimpikonoktól és edzőktől, amelyeket alkalmazva Te is sikeresebb és eredményesebb lehetsz mind az álláskeresésben, mind a karrieredben.
Miközben a napokban az olimpiát néztem, a magyar olimpiai csapat sikerein tűnődtem. Arra jöttem rá, hogy a magyar sportolók sikere és időnkénti „kudarca“ mögött nagy tanulságok rejlenek, amelyekről érdemes mindannyiunknak elgondolkodni egy kicsit.
Ha azt gondolod, hogy ennek semmi köze a munka világához, akkor szeretném ezt a tévhitedet eloszlatni. Hiszen itt is jól vagy kevésbé jól szervezett felkészülésről, motivációról, teljesítményről és eredményekről van szó, hasonlóan bármelyik munkahelyhez. Csak annyi a különbség, hogy a sportolók munkahelye az edzőterem, az uszoda vagy a Duna, nem pedig egy iroda számítógéppel és légkondival.
Az olimpia kapcsán én 6 fontos tanulságot vontam le magamra nézve, amelyeket talán Neked is érdemes fontolóra venned:
1) A sikerhez mérhetetlen kitartás és türelem kell!
Azok közül, akikre most, a riói olimpiai eredményeik miatt büszkék vagyunk, többeknek csak sokadik nekifutásra jött össze az olimpiai aranyérem.
Gondoltad volna, hogy Hosszú Katinkának ez a negyedik olimpiája, és Athénban, Pekingben ill. Londonban még csak érmet sem nyert? Ehhez képest Rióban háromszoros olimpiai bajnok lett, és nyert még egy ezüstérmet is, nem mellesleg világcsúcsot is úszott.
Vagy ott van Szász Emese párbajtőrözőnk, akinek ez volt a harmadik olimpiája, de korábban még csak a dobogó közelébe sem sikerült kerülnie ötkarikás játékokon. És bár korábban Világ- illetve Európa-bajnokságokon szerzett már több ezüst- és aranyérmet, bajnok korábban egyszer sem tudott lenni nagy nemzetközi versenyen. De nem adta fel, ment tovább a céljai felé, és ezúttal sikerült végre valóra váltania az álmát, és olimpiai bajnok lett.
Ez csak néhány példa arra, hogy a győztes sportolóink milyen kitartóak. Mi, átlagemberek már régen feladtuk volna olyan kudarcok után, amelyeket ők elszenvedtek. Őket azonban a kudarc nem tántorította el céljaiktól, csak mennek előre, mint az „úthenger”. Ebből a pár példából is jól látható, hogy a kitartás előbb vagy utóbb bizony meghozza a sikereket is.
Egy sikeres pályázathoz szükséged lesz egy az erősségeidet bemutató, bizonyítottan működő önéletrajzra is. Töltsd le most ingyenesen ehhez az én önéletrajzomat mintaként >>
2) A nők is egyenrangúak
Női sportolóink kimagasló eredményei jól mutatják, hogy mire lennének képesek a nők, ha társadalmunk a helyükön kezelné őket. Az eddigi 5 magyar aranyból 4-et a hölgyek nyertek, és a 7 ezüst- ill. bronzéremből is 3-at a hölgyeknek köszönhetünk.

Hosszú Katinka a 3 aranyérmével
Ilyen kimagasló női teljesítményeket látva érthetetlen, miért részesül hátrányos megkülönböztetésben a női munkaerő Magyarországon.
Tudom, ez egy olyan terület, amelyen a változáshoz kevés egy-egy ember elhatározása. De majd ha Te is egyszer / legközelebb emberek felvételéről döntesz, azt szeretném, ha a nőket, különösen a szülés előtt vagy után álló nőket is egyenrangúan kezelnéd, és biztosítanád nekik azt a kis rugalmasságot, ami ahhoz kell, hogy kihozzák magukból a legtöbbet.
3) Bátran tegyük magasra a mércét!
Biztos Te is többször hallottad / hallod a közvetítések során, hogy más országok már annak is örülnek, ha sportolóik bejutnak az első 8-10 helyezett közé. Az pedig már maga az örömünnep, ha dobogós helyezést érnek el. Mi viszont mintha többet várnánk el sportolóinktól…
A magyar közönség egy jelentős része a bronzot kimondottan kudarcként éli meg, és az is előfordul, hogy az ezüst érmet nem sikernek, hanem elvesztett döntőnek titulálja.
Lehet, hogy épp emiatt a magas követelmény miatt végeznek a magyar sportolók a világ élmezőnyében az olimpiákon? Bizony, elképzelhető. Talán a magas elvárások a sportolóinkat is egyre nagyobb teljesítményre ösztönzik.
A munka világában sincs ez másképp. A nagy elvárásokat támasztó vezetők dolgozói többet tanulnak, gyorsabban fejlődnek, motiváltabbak az új feladatok elvégzésében.
Persze ehhez az is kell, hogy teljesítményükhöz pozitív visszajelzés és sikerélmény is társuljon.
Bátran várjunk el többet magunktól! És nem kell feltétlenül a főnököt sem melegebb éghajlatra küldeni, ha elérhetetlennek tűnő elvárásokat támaszt.
4) Nem félnek a kudarctól
Biztos vagyok benne, hogy Gyurta Dánieltől nem csak az ország várt aranyat (vagy legalábbis is érmet) címvédőként, de ő maga is jobb eredményre számíthatott.
2012-ben a londoni olimpián aranyat nyert, 2013-ban Barcelonában világbajnokságot, azonban a 2015-ös kazanyi világbajnokságon már „csak” bronzérmet szerzett. És most sajnos már az előfutamban kiesett 200 méteres mellúszásban a Rio de Janeiró-i olimpián…
Ha a kudarctól való félelem vezérelte volna, akkor már lehet, hogy a kazanyi szereplése után visszalépett volna. De nem tette.
És szerintem pontosan ez a mentalitás, a kudarc lehetőségének, pontosabban a kockázatnak a felvállalása az igazán sikeres sportolóink sikerének egyik fontos összetevője.
Biztosan mi is többet érhetnénk el az életben, ha nem félnénk annyira az esetleges kudarctól, és ha nem a kockázatkerülés lenne az egyik legmeghatározóbb tényező a döntéseink meghozatalában.
Szeretnél végre sikereket elérni az álláskeresésben, és elnyerni a vágyott állást? Akkor használd a pályázáshoz ezt a bizonyítottan működő, önéletrajz-szakértő által készített önéletrajzot mintának —>
5) Folyamatos fejlődés
Amiben a középkorúaknak és idősebbeknek jobban oda kellene figyelniük – de igaz ez a fiatalokra is –, az a folyamatos fejlődés. Nézd meg azt világcsúcs időt, amivel Hosszú Katinka aranyérmet nyert 400 méter vegyesen: 4:26,36. Barcelonában 1992-ben, Egerszegi Krisztina 4:43,83-mal nyerte ebben a számban az olimpiát. Majdnem 17 másodperc, az hatalmas különbség!
Vagy míg 200 vegyesen Darnyi Tamás 2:00:76 világcsúcs idővel aranyat nyert 1992-ben Barcelonában, addig Cseh László bronzérmet érő ideje 1:56:22 volt Londonban.
Ezt a hatalmas előrelépést a folyamatos fejlesztés, az újabb és újabb módszerek kipróbálása és alkalmazása teszi lehetővé. Amit tavaly csináltál, az ma már kevés, többre van szükség még a szinten maradáshoz is.
Talán ez az a terület, ahol a karrierünkben a legnagyobb változás kellene. Kérdezd csak meg magadtól, mikor voltál utoljára egy tréningen. Mikor sajátítottál el legutóbb egy új készséget tudatosan és módszeresen?
Te is látod, mekkora verseny van a munkaerőpiacon. Csak úgy kerülhetsz ki győztesként, ha folyamatosan képzed magad.
6) Kell egy jó edző
Lehet bármekkora kitartása és ereje egy sportolónak, egy jó edző nélkül biztosan nem juthat fel a csúcsra. Kell egy nagy tudású szakember, akitől lehet tanulni, aki tanácsokkal segít, aki kihajtja, akarom mondani kihozza az emberből a maximumot.
A karrierünkben is ugyanilyen fontos ez. Ha visszagondolsz a pályafutásodra, biztosan találsz egy-egy tanárt, akinek köszönhetően az lettél, aki. Biztosan találsz egy főnököt, aki nagy hatással volt Rád, és akinek a segítsége nélkül nem jutottál volna abba a pozícióba, amit elértél.
Amikor legközelebb állást váltasz, ne csak a munkát és ne csak a céget nézd. Nézd meg jól a leendő főnököt is, mert hatalmas szerepe lehet abban, hogy sikeres leszel-e az adott cégnél.
Záró gondolatok
Jól tudom, hogy az álláskeresés egy nehéz, ráadásul magányos sport. De ha csüggednél, csak gondolj arra, hogy mit érezhetett Hosszú Katinka, amikor még 4 éve sem sikerült érmet szereznie a londoni olimpián.
Vagy Szász Emese, akinek az elmúlt két olimpián nem sikerült úgy a szereplése, ahogy szerette volna.
És milyen elégtételt kaptak most a sorstól azért, mert akkor nem adták fel, és kitartóan dolgoztak tovább?!
Ilyen kitartást kívánok Neked is, mert biztos vagyok benne, hogy így az újabb sikereid is előbb vagy utóbb, de el fognak jönni.
Mindent bele!
András
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
Tehát keményen és kitartóan meg kell küzdeni azért, hogy gürizhessek a mindennapi megélhetésért. Eddig jutott sok ezer év alatt a Civilizáció...
Nem feltétlenül...
Ha fel tudsz mutatni valami egyedi képességet vagy tulajdonságot, amire a munkáltatók egy részének mindenek felett van szükségük, és fel tudod térképezni, hogy melyek ezek a munkáltatók, akkor nem kell versenyezned (vagy kevesebb jelölttel kell megküzdened) a kiszemelt állásért.
Ha viszont semmit sem tudsz felmutatni, csak ugyanazokkal rendelkezel, amivel a többiek is, akkor sokat és sokáig kell "gürizned", hogy te legyél a befutó.
Következtetés:
- Térképezd fel, miben vagy eladható.
- Szerezz olyan "hiány" képességet (tanulással vagy edzéssel), amelyre munkaerőpiaci igény van.
Gyakran hamarabb jutsz így megfelelő álláshoz (vagy jövedelemhez), mint ha keményen és kitartóan küzdesz hosszú időn keresztül folyamatosan állásért. Ráadásul még többet is tudsz keresni, ami bőven kompenzálja a tanulásodba betett pénzedet vagy idődet.
Pl. én most is tanulok, pedig elmúltam 50...
Teljes mértékben egyetértek. Minden így igaz, ahogy azt megírtad. Kitartás és áldozatvállalás nélkül nem lehet eredményt várni. Vannak kivételes szerencsés vagy éppen szerencsétlen esetek... De pont a kivétel erősíti a szabályt!