A külföldre költözés csapdája – Én miért nem maradtam külföldön?
Egyre többször találkozom azzal a tanácsadásokon, hogy külföldi karrierben, illetve végleges – de legalábbis tartós – kiköltözésben gondolkoznak szakemberek. A legtöbbüknél abszolút megértem a motivációt, sőt néhány éve bennem is megfordult a gondolat, hogy családdal együtt kiköltözünk az USA-ba. Miért nem tettem meg mégsem? Mit mondanék el neked a külföldre költözésről egy személyes karrier-konzultáción? Mi az, amit egy ilyen drasztikusabb karrier-döntés előtt érdemes mérlegelned??
A cikk elolvasása kb. 5 perc.
Nyugaton a fű is zöldebb
Nagyon sok szakemberen látom, hogy el vannak akadva a karrierjükben. Hiába van állásuk, nem keresnek jól, nem érzik jól magukat, úgy érzik, hogy bármilyen keményen is dolgoznak, nem jutnak ötről hatra Magyarországon, és különben sem túl lelkesítő a környezet, ami körülveszi őket…
Ilyenkor tudnak igen kecsegtetőnek tűnni azok a külföldi sikertörténetek, amiket te is, én is hallunk folyamatosan: Ausztrián túl mindenki jobban él, sokkal többet keresnek az emberek, egy sima kétkezi munkás is meg tudja engedni magának, hogy évente kétszer nyaraljon… nem sorolom, ezeket te is bizonyára jól ismered, és abszolút megértem, ha esetleg benned is felmerül időnként a gondolat, hogy szeded a sátorfádat, és szerencsét próbálsz külföldön. Nem mondom, hogy nem ez lesz a te utad, de mielőtt elkezdesz pakolni, érdemes mérlegelni néhány szempontot, én ugyanis látom a másik oldalt is.
Ezekre gondoltál?
Minden hónapban van legalább egy külföldről visszatérő ügyfelem, aki abban kéri a segítségemet, hogy hogyan tudná újra megtalálni a helyét itthon, hogyan folytassa a karrierjét?
Miért jön haza bárki is, ha egyszer Nyugaton jobb az élet? – kérdezhetnéd joggal.
A válasz egyszerű: rémesen túlértékeljük a külföldi élet pozitív oldalát.
Mondom ezt úgy, hogy éltem én is fél-egy éveket Amerikában, Skóciában, Shanghaiban, és ha valaki, akkor én aztán igazi híve vagyok a külföldi tapasztalatszerzésnek, világlátásnak. Ha van alkalmad munkahelyen belül kimenni pár hónapra/évre – akár egy-egy projekt kapcsán – tanulni, nyelvet gyakorolni, akkor látatlanban is azt mondanám, hogy hajrá, nincs min gondolkodni. De a bármi áron való költözéstől és a romantikus külföldre vágyódástól óva intenélek.
Jól hangzik a tripla kereset, a jobb nyugdíjrendszer és társai, de sokan nem gondolnak bele, hogy mindent egybevéve mégiscsak ez a NEHEZEBB ÚT, amiből nem biztos, hogy nyertesként kerülsz ki.
Mi a csapda a “külföldre vágyom” gondolkodásban?
Külföldről hazatérő ügyfeleimnél a következőket látom:
➡ Ugyanazzal az energiával itthon is csúcsra törhetnél
Az a tapasztalatom, hogy a külföldre vágyódással hajlamosak az emberek elodázni a meglévő karrier lehetőségeiket.
“Úgyis külföldön fogok élni, minek toljam a szekeret?” – gondolják sokan. A valóság azonban az, hogy abból az energiából és leleményességből ami ahhoz kell, hogy külföldön talpon maradj, megtaláld a helyed és érvényesülj, abból itt Magyarországon is csúcsra járathatnád a karriered.
Ha ezt a munkát itthon beleteszed – akár azzal, hogy nekiállsz például modern dolgokat tanulni, és csinálsz egy komolyabb pályamódosítást olyan területre, ahol jobban kereshetsz és ahol jobban megbecsülnek – azzal hidd el nekem, itthon is ugyanolyan jól boldogulnál.
De ez csak az egyik dolog…
➡ Szociális tényezők alulértékelése
A másik gyakori probléma, amiről beszámolnak ügyfeleim, az a honvágy. Ez tényleg egy alattomos dolog, amire nem igazán lehet felkészülni. Nagyon sokan szenvednek attól, hogy hiányzik nekik a család, nehéz beilleszkedni, nehéz barátságokat építeni külföldön. Ez még azoknál a szakembereknél is gyakorta visszaköltözési ok, akik a szakmájukban tudtak kint elhelyezkedni, és mondjuk karrier szempontjából is jó irányban vannak.
Lehet, hogy anyagilag jobban boldogulsz külföldön, de vajon a szociális kapcsolataid meg tudnak-e erősödni?
Nemrég járt nálam például tanácsadáson egy 45 körüli ügyfelem. Ernő 4 évig élt Németországban a feleségével és két tinédzser fiával. Jó állásban volt, a szakmájában dolgozott, most azonban mégis úgy döntöttek, hogy hazajönnek. Az ok náluk is a beilleszkedés volt. A legnagyobb igyekezetük ellenére sem tudtak igazán beintegrálódni külföldön. Illetve ügyfelem még csak-csak megtalálta volna a helyét, de a felesége és a gyerekek komolyan szenvedtek, elszigeteltnek érezték magukat, amit semmilyen pénz és anyagi jólét nem tudott ellensúlyozni.
➡ Önkéntes száműzetés – Merre tovább, ha mégsem jön be a külföldi élet?
Sok kint élő embertől hallom csalódottan, hogy picit olyan, mintha önkéntes száműzetésben élnének. Ők azok, akik kint sem igazán találták meg a helyüket. Nem a szakmájukban tudtak elhelyezkedni, ezáltal a nyelvet sem tudták igazán elsajátítani, komolyabb anyagi tartalékot sem tudtak felhalmozni. Teltek-múltak az évek, de mindet egybevetve nem igazán profitáltak a kintlétből.
Haza már nem akarnak jönni, mondván “ennyi idősen itthon már mihez kezdjek?”, ugyanakkor kint sincsenek igazán otthon. Ez az igazi sem-sem csapda helyzet.
Ez a három leggyakoribb ok, ami miatt sokan egy külföldi hazatérés után picit LÉGÜRES TÉRBE tudnak kerülni a karrierjükben, DE a legnagyobb probléma szerintem mégsem ez!
Karrier szempontjából a külföldre költözéssel az igazi gond az, hogy JÓ ÁLLÁSBA MÁR KIMENNI IS NAGYON NEHÉZ!
Nem igazán látják ezt az emberek, vagy nem számolnak vele, hogy külföldön egy jó állásba, esetleg szakmába vágó pozícióba kimenni sokkal nehezebb, mint amit a média sugall.
Van egy olyan benyomásunk, hogy Magyarország az EU tagja, globális mobilitás van, tehát ott élsz és dolgozol, ahol csak akarsz. Én mégis azt látom, hallom ügyfeleimtől, hogy a kelet-európaiakkal szembeni hátrányos megkülönböztetés sajnos nagyon is tetten érhető. Ez bizony már megmutatkozik abban is, hogy ha magyarként szeretnél jobb, külföldi állásokra pályázni, akkor bizony fel kell kötni a gatyát.
Kinek könnyű külföldön jó állásba elhelyezkedni?
Az orvosoknak, informatikusoknak, mérnököknek – elsősorban gépészeknek, villamosmérnököknek -, na és persze a szakmunkásoknak, illetve azoknak az embereknek, akik különösebb képzettséget nem igénylő állásokban szeretnének elhelyezkedni: futárként, árufeltöltőként, raktárosként, konyhai kisegítőként, szobalányként, stb.
Nekik valóban viszonylag könnyű kimenni, de mondjuk ha te egy pénzügyes, logisztikus, jogász, marketinges, tanár stb. vagy, és szeretnél a szakmád közelében maradni, akkor már egészen más a helyzet. Ilyenkor ahhoz, hogy karrier szempontjából is megérje a váltás, az az egy megoldás van, hogy cégen belül próbálsz megpályázni külföldi állásokat – már ha erre van lehetőséged…
Még egyszer mondom, nem lebeszélni akarlak a külföldre költözésről, és vannak olyan élethelyzetek, amikor szerintem is abszolút érthető döntés, azt viszont erősen javaslom, hogy ez a lépés egy nagyon ÁTGONDOLT ÉS KITARTÓ STRATÉGIA EREDMÉNYE LEGYEN.
Ha azért akarsz kimenni, hogy kitanulj valamit, a nyelvtudásodat megerősítsd, és van további karrierterved itthon – az OK.
Vagy ha azért akarsz kimenni, mert teljesen kilátástalan a helyzeted, kb. ott tartasz, hogy elviszi a bank a lakásodat, ezért inkább meghúzod a nadrágszíjat, és 1-2 év alatt anyagilag összeszeded magad – az is OK, ezt is maximálisan meg tudom érteni.
DE a “kimegyek nyelvtudás, konkrét terv nélkül, és majd lesz valami, legfeljebb szerencsét próbáltam” gondolkodásnál kapásból 3-4, jobb karriertervet tudnék mondani neked itthon, ezt ki merem látatlanban is jelenteni.
Ne feledd, hogy a kereslet-kínálat törvénye külföldön is működik!
Mosogatni, polcot pakolni, stb. segédmunkára persze ki lehet költözni, de vajon hosszú távon is megéri -e? Nem egy diplomás ügyfelem jön azzal a kérdéssel, hogy “Oké András, a 6-8 év külföldi raktárosi, felszolgáló, idősgondozói tapasztalatomat akkor most hogyan kozmetikázzam?!?”
Egy szó, mint száz: Ha mindenképpen vonz a külföld, akkor építsd fel a váltásodat!
Hogyan? Például tanulj olyan dolgokat, amire nagy kereslet van országhatáron túl is!
Specializálódj, és munkahelyen belül, de legalábbis a szakmádhoz közelében pályázz meg külföldi állásokat. Vagy legyél szabadúszó és dolgozz be itthonról, Európai szintű fizetésért külföldre.
Ez utóbbi egy zseniális út, amiben egyre nagyobb lehetőség van, és még csak mérnöki vagy IT diploma sem kell hozzá. 1-1,5 év tudatos önfejlesztés után egyre több ügyfelem gyönyörűen meg tudja lépni ezt.
Melyek azok a szakterületek, ahol ez működik? Mit tanulj, ha szeretnél néhány éves külföldi tapasztalatot is szerezni? Hogyan indulj el a biztos külföldi és magyarországi karrier irányába? Gyere a csütörtök esti, ingyenes, élő előadásomra és konkrét esetsztorikkal, részletesen is bemutatom neked. Az előadásom ingyenes, de zártkörű, regisztrációhoz kötött. Itt tudod elkérni hozzá a linket. ››
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
Kedves András és minden olvasó,
Tisztában vagyok azzal, hogy nem egy közéleti blog ez, hanem elsősorban marketing eszköz. Részben egyetértek azokkal, amiket leírtál, de adott pontokon nyilván nem. Már csak azért is, mert a saját szakmai múltam és élettörténetem részben mást sugall.
Harmincas éveim közepéig Magyarországon dolgoztam jogászként. Képeztem magam, folyamatosan, például angolt tanultam, amit akkor se hagytam abba, amikor a felsőfokú vizsgát abszolváltam.
Egy évet diplomataként dolgoztam egy nagykövetségen, ami életre szóló élmény nekem és a családomnak is. Diplomatává válni nem olyan nehéz, mint sokan gondolják. Vicc, de van olyan hivatal, ami már középfokú angol nyelvvizsgával kiküld kollégákat konzuli pozíciókba. Ez is Magyarország. Bár tartottam a nemzetközi együttműködési feladatoktól, azok meglepően jól mentek. Sajnos a kiküldő szervvel szakmai nézeteltérésem támadt, ami miatt az adott hivatal vezetője ellehetetlenítette további külügyes karrieremet. Voltunk páran így, nem egyedi eset. Szolgák kellenek, nem önállóan gondolkodó és ezzel értéket termelő emberek.
Hazatérésemet követően "büntető században" nyomtam másfél évig olyan osztályokon és feladatkörökben, amit nem sokan akartak csinálni. Közben tudatosan kerestem és építettem ki az utat ahhoz, hogy egy nemzetközi szervezetnél használjam a tapasztalatomat. Megtanultam hogyan kell pályázni, kompetencia bázisú interjún részt venni, stb. Beérett az erőfeszítésem és az ENSZ egyik szervezeténél kezdtem a ranglétra alján. Ez azt jelenti, hogy a fizum a nemzetközi minimum, évi 30 000 USD körül mozgott. Ázsiában éltünk akkor, ahol ebből a fizuból elég jó angol nyelvű iskolába járattam a gyerekeimet és szép környezetben laktunk körülvéve egy viszonylag élénk expat közösséggel. Nem általános ez sem, volt ott olyan túlárazott iskola is, ahol csak a gyerekeim tandíja több lett volna, mint az éves fizetésem. Végül is mindkét gyerekem szinte anyanyelvi szinten beszél angolul.
Ezt követően a karrierem folytatódott, belsős munkatárssá váltam egyre magasabb menedzseri szinteken. A családom már nem tartott velem, mert rövidebb, illetve nem családos állomás helyek követték egymást. Ez nem tette könnyűvé az életet, hiszen hiába a szépen ívelő karrier, ha ritkán látod a családodat. Később volt rá alkalom, hogy a fiam kijött velem egy időre és egy nemzetközi iskolában tanult, de összehangolni tinédzser gyerekek, a házastársad és saját érdekeidet nem egyszerű. Nem való mindenkinek ez az élet, bár ha Európán belül mozogsz a családoddal együtt, az egy nagyon szerencsés helyzet. Ha valaki erre fintorog, akkor általában felhozom, hogy próbáld ki pl Indiát egy évig, utána beszélgessünk. Szóval többször kértem fizetés nélküli szabit, aminek egyszer felmondás is lett a vége. Ezután az EU egyik szervezeténél helyezkedtem el, ahol mondhatni értékelték a szakmai múltamat. Sajnos a szerződések ebben a szekorban jönnek mennek, nincs igazi munkahelyi biztonság. Állandóan nyitva kell, hogy legyen a szemed, tanulnod kell, kapcsolati hálót mozgatni, hogy összejöjjön egy újabb szerződés. Ez időnként frusztráló, elismerem. Egy idő után ejutottam oda, hogy csak olyan helyre megyek dolgozni, ahonnan a hét bármelyik napján, pár órás repüléssel Budapesten lehetek.
Mi az ami kompenzált?
Röviden az, hogy hogy szép lassan és fokozatosan szabad lettem. Ahogy több pénzt kerestem, a kiadásaink nem emelkedtek szignifikánsan, illetve kialakítottunk egy befektetési stratégiát. Ez is tanulással, esetenként tanulópénzzel jár. Így ötven éves koromban már vannak olyan minőségű befektetéseim, ami egy anyagiakban gondtalan élethez kell. Nem kell görcsölnöm a nyugdíj miatt, vagy hogy ezt meg azt a munkát el kell vállalnom úgy, hogy igazából nem szeretném. Pár hete ismét Európában dolgozom egy nyugis szakértői poziban. Nem fizetnek túl, de még így is az adott ország mediánja körüli összeg esik be számlára. Tudom támogatni a családom és tovább építeni egy leendő vállalkozást, amibe már jelentős tőkét tettem és hamarosan élesben is kipróbálhatjuk :-). Ehhez megtanultam honlapot készíteni, illetve a digitális marketingbe még bele kell komolyan kóstolnom. Lehet, hogy adott ponton belépek a klubba :-).
Nem Magyarországon lesz ez az üzlet. Miért? Ezer oka van ennek. Klíma, adózási nehézségek és kedvezőtlen üzleti környezet. A legfontosabb visszatartó erő az, ahogyan mi magyarok egymással bánunk. Ettől igazán élhetetlen ez az ország, nem az éppen regnáló hatalom túlkapásai és végtelen cinizmusa miatt. Azok az emberek, akikkel gyakori kapcsolatot tartok, többnyire nem Magyaroszágon élnek. A magyarok se. Mindkét testvérem külföldön él.
Pár szó a honvágyról. Nekem sose volt, de sok ember szenved ettől - ez alkat kérdése.
Az a munka kultúra, amit a magyar közigazgatásban megtapasztaltam elborzaszt. Nem, nem lett jobb az elmúlt tíz év alatt sem. Több embert ismerek, akik ötevenen túl, most elkeseredésből mennek külföldre. Eddig ugye a honvágy tartotta őket vissza, meg ezer más. Azért ötven akárhány évesen odáig eljutni, hogy ennél bármi jobb és valamennyi pénzt össze akarok szedni a normális öregkorhoz, na az igazán lelombozó. Látni is fájó, de nekik akik ezt átélik, főleg nehéz. Nyelveket beszélő magas végzettségű emberekről beszélek, nem szerencsejáték vagy drogfüggőkről. Átlagos emberek százezrei, ha nem millói süllyednek le a világbajnok infláció miatt kis hazánkban. Összehasonlításként az ország ahol dolgozom, pár éve még jó 30 százalékkal drágább volt Magyarországnál, most az árak - a lakhatástól eltekintve - azonosak a magyar árakkal. A lakosság 75% a keres többet havonta, mint 3000 EUR (bruttó), ami nettóban kb 2350 EUR. A munkanélküliség 3% alatt van.
Ami jó, az, hogy a határok nyitva vannak, bárki kipróbálhatja magát. Egy olyan politikai rendszerben nőttem fel, ahol ez nem volt magától értetődő. A kipróbálás kulcs mozzanat. Ha nagyon tele a hócipő, érdemes nem mindent eladni, minden családtagot mozgatni, hanem csak olyan szintű kötelezettséget vállalni, amiből komolyabb sérülések nélkül ki lehet keveredni.
Bizony, tanulni, szakértővé válni, bárhonnan dolgozni nem elérhetetlen álom. Kemény meló, sok tanulás kell hozzá. Én ebben hiszek. Ha nekem, aki munkás családból indult, mindez sikerült hátszél nélkül, akkor nagyon sok embernek menni fog. Jóval többre vagyunk képesek, mint amit elhiszünk magunról. A lényeg, hogy legyen célod, és élvezd az oda vezető utat, beleértve a kisebb eredmények elérését, a mindennapi tanulást pedig sose hagyd abba :-).
Kösz, hogy végig olvastad.
Zoli