A passzív jövedelem csapdája
A személyes tanácsadásokon egyre gyakrabban merül fel egy téma, amivel bevallom őszintén, nem igazán tudok mit kezdeni. A mondat általában így indul: “Figyelj András, 40-45 éves koromra szeretnék már valami olyan jövedelemforrást, amiből fix munkahely nélkül is jól megvagyok, maximum heti 2-3 órát dolgozok, utazgatok, szabad vagyok, és a passzív jövedelemből megélek.” Szuper jól hangzik, nem igaz? Hát szerintem egy rémálom! Mutatom, mi a nagy-nagy csapda ebben a karrier-célban!
A cikk elolvasása kb. 5 perc.
Nem a passzív jövedelemmel van a gond!
Szeretném már az elején leszögezni, hogy nincs a passzív jövedelemmel semmi probléma. Nem az a gond, ha valaki passzív bevételi forrást szeretne felépíteni, és anyagi függetlenséget szeretne elérni, sőt! Én magam is törekszem erre, de…
A gond ott kezdődik, ha valaki azért szeretne – már fiatalon is!!! – passzív jövedelmet, hogy ne kelljen dolgoznia!
Nemrég járt nálam például egy 26-27 év körüli hölgy, Gabi, akit az édesanyja fizetett be hozzám konzultációra. Az anyukának egy-két éve szintén én segítettem gyorsan elhelyezkedni, ezért is küldte a lányát most hozzám, hogy segítsek neki is.
Gabiról azt kell tudni, hogy egy jól fizető, klassz munkahelyen dolgozik, egész szép karriert kezdett felépíteni magának pénzügyi területen, de pár hónapja kitalálta, hogy ő bizony kilép a munkahelyéről, jógaoktató lesz, és mostantól a hobbijának él. (Erről a hobbi vs. munka kérdésről már csináltam egy népszerű videót, ha még nem láttad, a cikk után kérlek, nézd meg. érdemes.)
Mikor kérdezem, hogy “És mondd Gabi, miért akarsz jógaoktató lenni? Mik a középtávú céljaid karrier terén? 40 éves korodban mivel szeretnél foglalkozni? Tervezel-e családot? Hogyan szeretnél élni? – a legnagyobb meglepetésemre ő is a passzív jövedelmet kezdte mondogatni. A fő célja, hogy 40 éves korára legyen egy-két jógához kötődő cége, és legyen annyi passzív jövedelme, ami mellett nem kell dolgoznia.
Nem vagyok örömgyilkos, de…
46 éves vagyok, volt szép multis karrierem, felépítettem és lassan 15 éve működtetek egy sikeres vállalkozást – ha valaki, akkor én aztán tudom, hogy család mellett ez mit jelent… Évente több száz ember karrierjére és életútjára látok rá közvetlen közelből, és őszintén mondom, én ezt a “NE KELLJEN DOLGOZNI” életcélt nem értem.
Tudom, hogy ez most nagy divat, és sokan használják marketing szlogenként is, hogy legyen neked is passzív jövedelmed, élj úgy, hogy ne kelljen soha dolgoznod, blabla… de szerintem ez egy óriási csapda! Miért?
Hadd osszak meg veled egy családi példát!
Nagymamám világéletében gazdálkodott, földműveléssel foglalkozott, amit megtermelt, azt a piacon eladta. A szolnoki piacon, ahol én felnőttem ő vol az egyik fix pont.
Ebből kifolyólag nem volt nyugdíja, alkalmazottként soha nem dolgozott. A gazdálkodásból sikerült annyit kihoznia, hogy tudott venni két kisebb lakást, azokat kiadta, volt tehát valamennyi passzív jövedelme is.
Ha belegondolok, ezekből simán megélhetett volna, de neki eszébe se jutott, hogy nyugdíjba vonuljon, óraműpontossággal járt eladni a piacra.
A 80. szülinapja után kapott egy komoly szívinfarktust, óriási műtétje volt, utána rehabilitáció, de szerencsére ebből is felépült, ugyanis egy dolog motiválta: menni a piacra, menni a közösségébe, tenni a dolgát.
Az infarktus után az orvosok legnagyobb meglepetésére is még több, mint 6 évig élt és dolgozott aktívan. Szó szerint a munka, a tevékeny élet tartotta életben.
A munka nem csak jövedelemforrás!
Számomra a nagymamám példája is egy fontos tanítást hordoz:
Az, hogy van egy értelmes munkánk, egy rendszeres elfoglaltságunk, az nem pusztán bevétel, hanem a személyiségünk része, az életünk mozgatója!
Karrier-tanácsadóként elmondhatom, hogy soha semmi nem tudja úgy padlóra vinni az embert, mint mikor hosszú hónapokig nincs “dolga”.
Viszonylag jól szituált, anyagi biztonságban élő ügyfeleimen látom nem egyszer, hogy mennyire romboló ez a folyamat, még akkor is, ha önként vállalja valaki.
Az elején mindenki úgy indul, hogy “de jó, legalább kipihenem magam! Most pár hónapig semmit nem csinálok.” Aztán eltelik egy, két, három, sok hónap, és kezdenek megzuhanni az emberek…
Az Állásszerző Program egyik tréningje (Az Álláskeresés pszichológiája) nem véletlenül szól erről a pszichológiai folyamatról. Különböző kutatások támasztják alá, hogy amikor egy álláskeresőnél kialakul a klinikai depresszió – ami nem ritka – , az gyakran nem azért van, mert az illetőnek nincs jövedelme és anyagi bizonytalanságba került.
Azért lesznek emberek egyre rosszabb passzban állás, rendszeres elfoglaltság nélkül, mert
- elvesztették az értelmes tevékenységet,
- az értelmes célokat,
- és azt a státuszt, amit csak a munka kölcsönözhet az embernek.
Ez egyébként nem csak álláskeresőkre igaz, de friss nyugdíjasoknál vagy épp szerencsejáték nyerteseknél is megfigyelhető, akiknek aztán tényleg nem lenne szükségük munkára.
Muszáj megértenünk, hogy munka nagyon fontos terület az életkerekünkben!
💡 TIPP: Ha érdekel a passzív jövedelem, az anyagi függetlenség téma, ajánlom figyelmedbe a Bognár Balázzsal, „Az első 100 millió” című könyv szerzőjével és a korai nyugdíjas mozgalom hazai vezetőjével készült népszerű beszélgetésünket. Balázs tippjei, és a pénzről, munkáról vallott gondolatai megfontolásra érdemesek.
Személyes tapasztalat
Mikor 2009-ben megalapítottam a Gerilla Önéletrajz Műhelyt, beiratkoztam a Toast Masters, előadóikészség-fejlesztő szervezetbe. Velem egy csoportba járt akkor egy 60 év körüli úr, mint később kiderült, a Graphisoft egykori igazgatója.
Még abban az időszakban elnökölt, amikor a cég a tőzsdére került, ő pedig ezzel párhuzamosan szép vagyonra tett szert és nyugdíjba is vonult.
Milliárdosként semmi szüksége nem lett volna semmilyen készségfejlesztésre, ő azonban felismerte az ebben rejlő gyenge pontját, és azt mondta: “Muszáj tanulnom, dolgoznom, mert ha nincs semmilyen értelmes elfoglaltságom, megbolondulok vagy meghalok.”
Akkor még nem értettem teljesen miről beszél, ma viszont 100%-ig ugyanezt vallom:
Elképesztően fontos, hogy legyen egy értelmes munkád! Nem egy hobbi, nem egy “ha van kedvem, csinálom, ha nincs kedvem, nem csinálom” dolog, hanem egy rendszeres, értelmes feladat, amiért fizetést kapsz. Éppen ezért szerintem nagyon rossz irány ez a mostani trend, hogy csak azért legyen passzív jövedelmed, hogy aztán ne kelljen semmit dolgoznod és 40-45 évesen az erőd teljében nyugdíjba vonulj!
Fogadd jelként!
Ha Te is azt veszed észre magadon, hogy olyan gondolatokat táplálsz, hogy
- “Nem akarok dolgozni!”
- “Nyerni akarok a lottón!”
- “Gazdag akarok lenni, hogy ne kelljen munkába mennem!”, akkor legyen ez egy jel, hogy ahol most vagy, ott nem vagy helyeden, sürgősen munkahelyet kellene váltanod!
Ha életkerék felfogásban gondolkodsz, akkor hidd el, hogy nem az a jó cél, hogy legyél minél fiatalabban nyugdíjas!
Sokkal teljesebb életet élhetsz, ha arra törekszel, hogy legyen egy neked való állásod, amiben jól keresel, amiből tudsz passzív jövedelmet építeni azért, hogy legyen egy biztonsági tartalékod!
A passzív jövedelem szuper, mert ha úgy hozza az élet, hogy fél évig nem tudsz dolgozni, akkor se kell kompromisszumot kötnöd! Olyan állást tudsz választani, ami a legközelebb áll hozzád, amit te is értékelsz, ahol téged is megbecsülnek, és ahol szakmailag ki tudsz teljesedni. Ha rám hallgatsz, munka terén valami hasonló lesz a célod.
Kell egy értelmes munka, ami motivál, ahol fejlődsz és ami egyensúlyban tartja az életed!
Karrier-tanácsadóként amellett, hogy ezeket az “okosságaimat”, tapasztalataimat megosztom veled, úgy tudok még segíteni, hogy mutatok lehetőségeket. Segítek olyan állást keresni, amiben jól érzed magad, amiben fejlődni tudsz.
Az előadásom ingyenes, ITT tudod elkérni hozzá a linket ››
Kívánom, hogy teljesüljenek a karrier álmaid!
Hajrá, sok sikert! ;)
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
"Akinek hivatása van, annak nem kell dolgoznia"
"...A munka távoltart tőlünk három szerencsétlenséget: az unalmat, a bűnt és a nélkülözést.(...) "
/Voltaire: Candide/
Oké, de senki nem mondta tudtommal, hogy nem is fog dolgozni. Lehet, hogy csak a kényszerből való dolgozással van bajuk. Az anyagi függés rendkívül mérgező hatással tud lenni a munkánkhoz fűződő szenvedélyünkre.