A szabadság nem luxus, hanem létkérdés!
Remélem, hogy jól vagy, tudsz a nyáron pihenni, és van alkalmad úgy kivenni a szabadságaidat, ahogyan szeretnéd. Nem is hinnéd, mennyire nem egyértelmű ez sok cégnél, és sok szakembernél, pedig ha valami fontos lenne, akkor az a pihenés, mégpedig úgy, ahogyan te szeretnéd. Erre az elmúlt hetekben sajnos a magam bőrén újra rá kellett jönnöm! A cikk végén ezt is elmesélem.
Nálunk a cégnél van egy nagyon egyszerű szabadságtábla. Ez egy sima Excel az év napjaival és a munkatársak neveivel, ahová mindenki szépen beírogatja, hogy mikor szeretne szabira menni. A legtöbb munkatársam már egészen december 31-ig beírta a napjait, ki többet, ki kevesebbet, de kivétel nélkül mindenki betervezett magának minimum 2 hetet nyárra is.
Aki nem, azt külön emlékeztetjük, akármennyi is a felhalmozott munkája, szabadságra menni ugyanis nem ajándék, nem luxus, hanem kötelező! És nem csak a munkatársaimnak fontos ez, hanem nekem cégvezetőként legalább annyira létkérdés az ő feltöltődésük!
Ezért is lepődöm meg kicsit minden alkalommal, amikor valaki arról panaszkodik egy konzultáción, hogy évek óta nem tudja kipihenni magát.
Ugrásra kész üzemmód
Általában két esettel találkozom:
– Vagy a cég miatt nem tud valaki normálisan szabadságra menni.
Itt van például múlt hónapról egy eset, egy 35 körüli informatikus srác panaszkodott, hogy mivel neki nincs családja, ezért soha nem akkor mehet szabadságra, amikor ő szeretne.
Hiába jelzi időben, valami oknál fogva mindig az a vége, hogy nem úgy, nem annyit és nem abban az idősávban tudja kivenni a szabijait. Sőt, volt már olyan is, hogy a Balatonról kellett visszajönnie Pestre, mert “nem volt más”, aki megoldjon egy rendszerhibát.
Ugrásra készen kell állni, és persze ki más ugorjon, ha nem az, akinek nincs családja, nem igaz? Sajnos még mindig sok cég nem tartja tiszteletben a szabadság intézményét, egyfajta ajándéknak, juttatásnak tekinti, de ez csak az egyik gond… Sokszor előfordul, hogy valójában nem is a cég a ludas.
A nem pihenők másik esete, amikor valaki egyszerűen nem tud leállni
Nem titok, hogy nekem sem könnyű kiírni magam a körforgásból több hétre. Nem azért, mert munkamániás vagyok, hanem mert egész egyszerűen az a típus vagyok, akinek ha nincs meg a megszokott rendszer az életében, akkor szétesik.
Kicsit olyan ez, mint az 1 gyerek vs. 3 gyerek példám, amit talán már itt a blogon is megosztottam veled.
Sokszor kérdezik tőlünk a feleségemmel nyaranta, mikor egy vagy két, vagy akár mindhárom gyerkőcünk táborozik, vagy nagyszülőknél nyaral, hogy “na, mennyivel könnyebb egy gyerekkel/gyerek nélkül az élet, nem igaz?” A poén az, hogy nem az!
Egy-két napig valóban kicsit nyugisabb a dolog, de a második nap végén már azt vesszük észre, hogy az otthon maradó eggyel ugyanannyi feladat és „balhé” van, mint a hárommal együttvéve. Mert az az egy elkezd veszettül unatkozni, vekengeni, valami probléma mindig van, magyarán ugyanúgy kitölti a teret, és a szabad kapacitásainkat, mint a három, nekünk viszont nincs meg a megszokott napi rutin.
Ugyanez a helyzet a szabadsággal is. Akinek sokkal nehezebb belerázódnia egy új rendszerbe, vagy azt érzi, ha teljesen leáll, akkor sokkal nehezebb visszakerülnie később a megszokott munkatempóba, annak meg kell találnia a saját rendszerét a pihenésre. Pihenni ugyanis kell.
Időnként muszáj kiszedni magad a mókuskerékből.
Offolni kell.
Valami mást csinálni kell.
Lazítani kell.
Mert ha ezt nem csinálod tudatosan, akkor el fogsz jutni a falig: robbanni fogsz, kiégsz, meg fogod utálni az egyébként jó állásod, rosszabb esetben komolyabb depressziós vagy más egészségügyi tüneteid lesznek.
Tudom, hogy ez nem mindig egyszerű…
“Miket beszélsz? Jobban járok, ha nem megyek szabira! Előre kell dolgozni, ha vége a szabadságnak, behozhatatlan munkamennyiség szakad rám!” – mondhatod most jogosan.
De azt is látom, hogy pontosan emiatt a túlhajszoltság miatt fogalmazódik meg sok emberben a vágy, hogy “legalább fél évig nem akarok semmit sem csinálni!”
Hányszor hallom fiatal, életerős szakemberektől, hogy „András úgy akarok váltani, hogy legalább fél-egy évet tudjak pihenni a két állás között!” Miért is? Hát mert előtte három évig túlhajtottad magad!
Na ez a fél év-egy év kihagyás nem egy túl jó stratégia. Hogy miért, arról itt írok részletesen is. De hogy miből táplálkozik ez az érzés, azt tökéletesen értem. Épp ezért tartom extra fontosnak, hogy tudatos foglalkozz vele!
Egyszerűen be kellene látni mindenkinek – cégnek, vezetőknek, szakembereknek egyaránt -hogy nem lehet folyamatosan ugyanazzal a magas intenzitással dolgozni! Az összes lehetséges pihenési módra muszáj lecsapni!
Lehet, hogy nem vágyódnál fél év teljes offra, ha nyáron is és télen is el tudnál menni rendesen 2 hét full pihenésre? Úgy, hogy közben aztán NINCS EMAIL OLVASÁS, NEM SZÓL A TELEFON, és persze nem zúdít rád a főnök kétszer annyi munkát, mikor visszatérsz a munkába… Próbáltad már megkérni erre?
Lehet, hogy nem égnél ki idő előtt, ha picit jobban figyelnél a lazább időszakokra?
A legtöbb munkahelyen vannak hajtósabb és kevésbé hajtós időszakok, LAZÍTS, AMIKOR MINDENKI MÁS IS LAZÍT. Sok szakembernek lelkiismeretfurdalása van ettől, én viszont azt mondom, ne akkor akard tolni erőszakkal a projekteket, amikor mindenki más is kicsit offon van. Dolgozz jól, teljesíts 100% felett, de akkor, amikor annak ideje van!
Ha pedig egyikre sincs lehetőséged igazán: szabadságra nem engednek úgy, ahogy szeretnéd, folyamatosan nagy a hajtás, a pihenés alatt is folyton kapod az e-maileket és nem tudsz kikapcsolni, cserébe nem jó a fizetésed, akkor meg nincs min gondolkodni, jobb munkahelyet kell keresni, mert előbb-utóbb a sztori vesztese te leszel.
Van számodra is jobb állás? Igen!
Vannak normális munkahelyek, ahol nem kell hétvégén dolgozni, munkaidő után nem hívogat a főnök, megfizetnek és tiszteletben tartják a szabadságodat? Naná, hogy van!
Te is tudnál sokkal kiegyensúlyozottabb életet élni? Biztos vagyok benne!
Aki nem tud ellazulni, megfeszülni sem tud
Aláírom, hogy vannak az életben tényleg nehéz időszakok. Bevallom, mi is épp egy keményebb családi (nagyszülős) helyzeten vagyunk úgy, ahogy túl. És hidd el tudom, milyen az, hogy hiába vagy szabadságon, akkora rajtad a nyomás, hogy az sem old meg semmit, ha két hétig nem olvasol céges e-maileket…
Igen, van az úgy, hogy egyszerűen nem tudsz mentálisan pihenni, de mondjuk azt ilyenkor is megteheted, hogy jelzed a vezetődnek, vagy mint én, a munkatársaknak, hogy tudjanak róla, hogy segíthessenek, hogy vegyenek le rólad egy kis terhet… mert ez is egy offolási mód. Nekem ez speciel az elmúlt hetekben életmentő volt, és bizony alig várom a rendes, 2 hetes augusztusi szabadságomat is.
Nem kell 3 hónap, nem kell fél év off, de 2 hét teljes elvonulás mindenkinek jár!
Ne feledd a mondást: Aki nem tud ellazulni, nem tud megfeszülni sem!
Aki nem ad magának tisztességes pihenőidőt, az nem tudja kihozni a karrierjéből sem a maximumot! – erre nagyon sok példát tudnék mesélni neked…
Egy szó, mint száz: Jó pihenést mindenkinek! ;)
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.