Amerikából jelentjük…

A múlt héten Amerikában jártam egy konferencián, és gondoltam Neked is beszámolok a tapasztalataimról. Nem is a konferenciáról akarok most írni, hanem a munkával, munkaerőpiaccal mindennapi élettel kapcsolatos meglátásaimról.

Bár korábban dolgoztam az USÁ-ban, és nagyjából kétévente részt veszek egy-egy konferencián, illetve nagyon sok amerikai könyvet és újságot olvasok, az alábbi összefoglaló nem akadémiai mélységű és a teljesség igénye nélkül készült… Ugyanakkor bízom abban, hogy Neked is érdekes és hasznos olvasmányul szolgálhat.

Nagy élmény volt egy 3000 fős konferencia soraiban ülni

1) Amerikában sincs kolbászból a kerítés, de…

Amikor az ember felocsúdik a felhőkarcolók árnyékában, és kicsit a felszín mögé néz, akkor látja, hogy Amerikában sem fenékig tejfel az élet. Sőt! Az emberek nagyon keményen és sokat dolgoznak, és sokaknak ez is csak a szinten maradáshoz elég.

Ugyan a munkanélküliség alacsony szinten van (kb. 5-6%), a munka alapú jövedelmek reálértéke csökkent az elmúlt 15-20 évben, és széles társadalmi rétegek elégedetlenek a helyzetükkel.

Ez is magyarázza, hogy a jelenleg is zajló amerikai előválasztási kampányban szélsőséges nézeteket valló politikusok rendelkeznek erős támogatottsággal mindkét meghatározó pártban (a republikánusoknál (ami egy jobboldali, konzervatív párt) a populista Donald Trump vezet, míg a demokratáknál (ami baloldali értékeket képvisel) a kimondottan szocialista nézeteket valló Bernie Sanders szorongatja erősen Hillary Clintont.

Ugyanakkor úgy látom, hogy Amerikában van egy erős és széles középosztály, és kemény, tisztességes munkával igenis fent lehet tartani egy színvonalas életet. Sok embernek az anyagi jellegű gondjait pedig nem is feltétlenül az alacsony jövedelem, hanem a túlzott költekezés és az eladósodás (pl. hitelkártya adósságok) okozza.

2) Kevesebb az adó, de kevesebb az állami juttatás is

Amerikában kevesebb a munkabér után fizetendő teher mind a munkavállalói, mind a munkáltatói oldalon. De ez nagyobb felelősséget is ró a munkavállalókra.

Számomra, háromgyerekes apukaként az egyik legsokkolóbb tény, hogy Amerikában a legtöbb államban nincs fizetett GYES vagy GYED, egy kismamának pedig csak a születéstől számított 12 hétig tartják az állását – ha nem megy vissza dolgozni, elveszítheti a munkáját.

De abban a négy államban, ahol van fizetett szülési szabadság, ott is csak a szülés utáni első 4-6 hétre jár a fizetés 50-60%-a. (Mondjuk a magyarországi 2-3 éves szülési szabadság inkább kivétel, hiszen nagyon sok nyugat-európai országban is mindössze 3-6 hónapig támogatják a kismamák otthonlétét.)

Amerikában a nyugdíjáról is most már szinte mindenkinek saját magának kell gondoskodnia, tehát a magasabb nettó jövedelemből komoly összegeket kell nyugdíj célú megtakarításokra fordítani.

3) Érdekesség: bizonyos dolgok még olcsóbbak is, mint itthon

Ami egy Amerikába látogató magyarnak elsőre szembetűnhet, hogy a használati tárgyak (ruhák, autók, otthoni eszközök) legfeljebb ugyanannyiba kerülnek, mint itthon, vagy még olcsóbbak is.

Ezzel szemben egy sor más dolog drágább is, mint nálunk. És most nem is csak a hétköznapi szolgáltatásokra gondolok (étterem, fodrász, kozmetikus stb.), amiknek a magasabb élőmunka-igény miatt magasabb az áruk, mint itthon.

A nagyobb városokban az ingatlanok (beleértve a bérlést is) jóval drágábbak, mint itthon – még a fizetésekhez viszonyítva is – de ott van még az ingatlanadó is, ami a lakás vagy ház értékének kb. 1%-át teszi ki minden évben.

És azok, akik egyéni vállalkozóként vagy vállalkozóként dolgoznak, az egészségbiztosítást maguknak fizetik, ami egy négytagú családot eltartó egyéni vállalkozó esetében a 400-500 ezer forintot is elérheti – havonta.

Azok az orvosi szolgáltatások pedig, amiket nem finanszíroz valakinek az egészségbiztosítása (pl. fogorvos), egy kisebb vagyonba kerülnek.

4) A teljesítmény számít igazán

Ami számomra a legszimpatikusabb a magyar viszonyokkal szemben, és sok nyugat-európai ország viszonyaival szemben, hogy Amerikában sokkal inkább a teljesítmény határozza meg, hogy ki mire viszi.

Míg például a brit multinacionális cégekre is az jellemző, hogy elsősorban a brit származású (férfiak) juthatnak el a felső vezető szintekig (és magyarországi leányvállalatoknál is sok esetben brit vezetők dolgoznak), a német, olasz vagy francia cégekre is egy hasonló felfogás jellemző.

Ezzel szemben Amerikában a nők vagy akár a külföldi származásúak is sokkal nagyobb számban küzdhetik fel magukat akár az első számú vezetői pozíciókba is.

Itt van néhány példa a legnagyobb vállalatok első számű vezetői közül:

Google vezérigazgató: Sundar Pichai (indiában született férfi, az egyetem elvégzése után ment tovább tanulni az Egyesült Államokba)

General Motors vezérigazgató: Mary T. Barra (54 éves nő)

Microsoft: Satya Nadella (indiában született férfi, az egyetem elvégzése után 21 évesen költözött az Egyesült Államokba)

Yahoo vezérigazgató: Marissa Mayer (40 éves nő)

Hangsúlyozom, a lista sem teljes, inkább csak példának szántam ezt a néhány kiemelést, ami a teljesítményelvűbb berendezkedést bizonyítja.

Összefoglalásul…

Szándékosan nem szeretnék nagyobb ívű következtetéseket megfogalmazni, hiszen mindenkinek más az értékrendje és preferenciája. Ami azonban talán mindenkire vonatkozhat, az a következő:

A munka- és teljesítmény alapú berendezkedés miatt az amerikaiak számos szakterületen tartoznak a vezető újítók közé. Én is sokat tanulok tőlük (elsősorban könyvekből), és talán Neked is érdemes.

A legjobb és legnépszerűbb üzleti könyveiket szinte kivétel nélkül kiadja magyarul is a HVG Kiadó, úgyhogy ha legközelebb egy Libri vagy Alexandra könyvesboltban jársz, látogasd meg a HVG üzleti könyvek pultját is, és tegyél a kosárba egy számodra hasznos vagy érdekes könyvet. Persze az sem árt, ha el is elolvasod :-)

Baráti üdvözlettel:

András