Eleged van, hogy nem kapsz visszajelzést? Így kérj érdemi választ a sikertelen álláspályázatod után!
Aki valaha is keresett állást, az tudja jól, hogy az egyik legidegörlőbb dolog az egészben, amikor nem kapsz semmilyen választ a pályázataidra. Márpedig sajnálatos módon ez gyakran előfordul. Miért nem szeretnek visszajelzést adni a cégek? Hogyan érheted el, hogy válaszoljanak? Ebben a cikkben megadjuk a választ.
A cikk elolvasása kb. 5 percig tart.
„Köszönjük, majd értesítjük!” Vagy mégsem?
A legbiztosabb módszer, hogy alábbhagyjon az ember álláskeresési lelkesedése, amikor a sokadik önéletrajz elküldése után sem hívnak be állásinterjúra. Ennél már csak az bosszantóbb, amikor se egy nemleges válasz, se egy köszönjük, hogy jelentkezett, de… típusú reakció sincs a cégektől.
Valóban kiábrándító tud lenni, amikor dolgoztál x órát a pályázatodon, elküldted az önéletrajzodat, odafigyeltél mindenre, a határidőt tartottad, és semmi. Mintha meg sem kapták volna a jelentkezésedet.
Ha sorozatosan előfordul veled, hogy küldözgeted a pályázatodat, de még csak nem is reagálnak rá a cégek, akkor érdemes mindenek előtt az önéletrajzodat és a kísérőleveleledet megvizsgálnod. Ilyenkor nagy valószínűséggel nem eléggé meggyőző, nem elég vonzó a pályázatod.
A jó hír az, hogy ezen kis odafigyeléssel és néhány szabály betartásával viszonylag könnyen tudsz javítani. ›› A következő ingyenes online előadásomon többek között ehhez mutatok majd pár azonnal bevethető tippet. Itt tudsz jelentkezni a csütörtöki minitréningre.
Más a helyzet, és talán ez még a fenti szituációnál is lohasztóbb, amikor behívtak az állásinterjúra, esetleg úgy is érezted, hogy jól szerepeltél, és utána hal el a történet, mintha ott sem lettél volna.
Miért nem kapsz visszajelzést?
A két leggyakoribb szituáció ilyenkor, hogy A, Semmilyen visszajelzést nem kapsz az állásinterjú után B, Érdemi visszajelzést nem kapsz.
A, Semmilyen visszajelzés nincs
Ha interjú után semmilyen választ nem kapsz egy cégtől, annak legtöbbször prózai oka van: valószínűleg nincs rá kapacitás, vagy olyan a vállalati kultúra az adott cégnél, hogy mindez nem prioritás.
Természetesen korántsem mentség, de sok esetben a HR-es valóban túlterhelt, vagy eleve nincs elég személyzetis kolléga a cégnél, így a visszajelzés a legutolsó, amivel foglalkozni tudnak.
/Itt zárójelben jegyzem meg, hogy pedig igen fontos lenne a cégek szempontjából is a visszajelzés. A munkáltatói brandbe ugyanis az is szervesen beletartozik, hogy hogyan kommunikálunk kifelé az érdeklődőkkel. Szóval ahogy Ausztriában és Nyugat-Európa többi részén az teljesen természetes, hogy minden álláspályázót értesítenek, Magyarországon bizony van még mit fejlődnie a munkaadókank ezen a téren./
B, Érdemi visszajelzést nem kapsz
A másik tipikus eset, hogy kapsz ugyan visszajelzést, ám abban semmilyen használható információ nem szerepel. Magyarán nesze semmi, fogd meg jól, elintéznek egy sablon válaszlevéllel interjú után.
Most tekintsünk el attól az esettől, amikor azért nem ad valós visszajelzést egy cég, mert adott esetben fél a munkajogi következményektől. Hisz természetesen olyan is előfordulhat, hogy a sikertelen állásinterjú valódi oka az, hogy fiatalabb, vagy netán épp ellenkezőleg, tapasztaltabb kollégát keresnek. Ilyenkor, ha szépen kéred, sem fogod megtudni az elutasítás valódi okát.
Ezt nyílván soha nem fogják kommunikálni a cégek, de legtöbbször a sablon válasz oka nem ez. Hanem az, hogy mi magyarok egész egyszerűen NEM TUDUNK VISSZAJELZÉST FOGADNI.
A kulturált visszajelzés fogadása
Figyeld meg magadon, ha kapsz egy pozitív vagy negatív visszajelzést, hogyan reagálsz!
Az emberek 99%-a ugyanis nem tud mit kezdeni a visszajelzésekkel. Ha kap egy pozitív visszajelzést, akkor azt általában lekicsinyíti: “Áh az nem is olyan nagy dolog.” Ha pedig kap egy negatív visszajelzést, akkor elkezd vitatkozni, magyarázkodni: “De az nem úgy van. “Én próbáltam, de…” “Az azért van, mert…”.
Így aztán a HR-esek egész egyszerűen megtanulják, hogy kár erre időt fecsérelni, úgyis legtöbbször csak vita és magyarázkodás lesz belőle.
TILOS VITATKOZNI!
Mindkét reakcióval (lekicsinylés és magyarázkodás) az a baj, hogy nem megyünk vele semmire. Ha a HR-es azt érzi, hogy nem tudja a másik fél befogadni a kritikát, sőt, defenzív lesz tőle, tehát nemhogy nem tud vele érdemben segíteni a jelentkezőnek, de még talán ront is a helyzeten, akkor nyilvánvalóan nem fogja erőltetni a visszajelzést.
Tehát az első és legfontosabb szabály, hogy akármit is mondanak egy sikertelen állásinterjú után, köszönd meg és gondold át. Ha jogosnak találod, akkor fogadd meg, de legalábbis legyen ott a fejedben, hogy ezzel valamit kezdened kellene. Ha pedig nem találod megalapozottnak a visszajelzést, akkor dobd ki az ablakon. De semmiképp ne állj le ott helyben vitatkozni, magyarázkodni.
Hogyan érd el, hogy érdemi visszajelzést adjanak?
Meggyőződésem, hogy a fejlődés egyik legfontosabb része, hogy időről-időre kapj érdemi visszajelzést. Nemcsak az állás terén, de az élet többi területén is rettentő fontos, hogy kérj magadról visszacsatolást. (Nyílván más dolog a kéretlen kritika. Hogy azzal mit kezdesz, hogyan kezeled, az a te dolgod, de talán még ilyenkor is az a legjobb stratégia, ha megköszönöd, átgondolod, és továbbmész.)
Az állásinterjúknál azonban – pontosan a fenti okok miatt – legtöbbször az a legnagyobb probléma, hogy a jelentkezők nem tudják, hogyan lehet rávenni a cégeket, hogy az egyszerű sablon válasz helyett használható visszajelzést kapjanak elutasító döntés esetén is.
Nos, ha te szeretnél érdemi visszajelzést kapni, ezt a három szabályt mindenképp tartsd be:
1. Először is ne hagyd annyiban a dolgot!
Ha lezajlott a kiválasztási folyamat, és kiderült, hogy nem te kaptad meg az állást, vedd fel a kapcsolatot a HR-es kapcsolattartóval, vagy a szakmai vezetővel, és kérj visszajelzést!
2. Győzd meg a céget arról, hogy neked sokat segítene az érdemi visszajelzés.
Tudasd velük, hogy szükséged van a visszajelzésre, profitálnál belőle, és biztosítsd őket arról, hogy bármit mondanak, nem fogod a cég ellen felhozni semmilyen körülmények között, és nem fogsz magyarázkodni, vitatkozni sem.
3. Az okokra kérdezz rá, ne a másik jelöltre.
Érdemi választ kérj, tehát ne arról akarj hallani, hogy a másik jelentkező miért volt jobb nálad, hanem arra legyél kíváncsi, hogy neked miben kell fejlődnöd, miért nem rád esett a választást.
Természetesen mindez még nem garancia arra, hogy mindig minden cégtől fogsz is kapni használható visszajelzést, de hogy gazdagabb leszel jó néhány érdemi kritikával, az biztos. Sok sikert, és ne feledd, egy álláspályázaton csak két lehetőség van: vagy nyersz, vagy tanulsz a dologból! ;)
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
Kedves András! Júniusban jelentkeztem egy céghez. Behívtak többször állásinterjúra, több tesztet kitöltöttem egész nyaramat szinte lefoglalták. Minden héten hívtak valami miatt. Nagyon kedvesen, készségesen beszéltek. Referenciát is kértek. Aki referenciát adott mesélte, hogy neki is legalább egy óráját lefoglalták. Szóval nem kevés időt (2 nap szabadság) és energiát fektettem ebbe a cégbe. Próbanapra is kellett menni, teszteket kitölteni, feladatokat megoldani, beszélgetni a cég szinte összes munkavállalójával. Különösen tetszett számomra, hogy látszólag nagy figyelmet fordítanak arra, hogy mindkét fél mind a cég, mind a jelentkező egymás számára szimpatikus legyen. Utána csönd. Semmi. Később felhívtam őket megkérdeztem született-e döntés. Kimért csodálkozó hang a túloldalon, aki korábban szimpatikus és kedves volt. Persze már betöltötték az állást. Nem tartom fair dolognak, hogy 2 sorban nem tudtak leírni annyit, hogy köszönjük nem Önt választottuk. Én nem hiszem, hogy az, hogy valaki esetleg reklamálhat, indokot szolgáltathat arra, hogy mások számára ne küldjenek visszajelzést. Így utólag talán nem is baj, hogy nem vettek fel egy ilyen céghez.
Kedves András! Előző pályázatomnál amit nagyon szerettem volna megnyerni nem engem választottak. A HR-es kolléga nagyon kedves levelet írt, viszont az elutasítás oka nem volt benne, rá is kérdeztem életemben most első alkalommal. A válasza megnyugtatott mert ott, abban az előnyökben felsorolt pályázati kiírásban valóban nem volt sem szakképesítésem sem szakmai gyakorlatom. Mindenkit biztatok, hogy nyugodtan kérdezzen rá diszkréten az elutasítás okára. Nekem segített a döntést feldolgozni.
Kedves András ! A GDPR hazai bevezetésével párhuzamosan tudtommal kötelező a beküldött pályázatokra a visszajelzés megadása. (Egy próba per is sikerrel zárult már ezügyben.)
Nekem egyszer küldött visszajelzést egy svéd kereskedelmi cég, hogy sajnos már választottak valakit a munkára. Ezt el is fogadtam, a csalódás az volt, hogy utána még egy jó ideig hírdették az állást. Kicsit átverve éreztem magam.
KEdves András,
nagyon jó ez a téma is! Velem az történt, hogy ismerős céghez jelentkeztem, kaptam házi feladatot is amin 4 órát dolgoztam. Ezt be is mutattam az interjú során. NAgyon biztató volt minden majd pedig hiába vártam heteket a megígért telefonra SEMMI! Mástl tudtam meg, hogy nem engem választottak. Én megtiszteltem őket azzal, hogy nem kevés időt, munkát áldoztam a prezentációra, és egy nem -et sem kaptam. Magamban megvan a véleményem a piacvezető multiról, úgy látszik a tisztelet nem része a kultúrájuknak.
üdv és minden jót
Tisztelt András és Munkatársai!
Még,hogy visszajelzés...December elején voltam interjún,egy mérnök ember mérte fel szakmai felkészültségemet,hozzáállásomat stb.
Még a megbeszélés végén meg is kérdezte,hogy tetszett az új üzemrészleg ahová keresnek szakképzett munkavállalókat.Az új üzemegység még építés alatt volt,de a főbb berendezések már a helyükön álltak.Őszintén mondtam,hogy tetszett amit láttam,és szívesen dolgoznék ott.Igaz,hogy a végzettségem nem fedi le a munkakört 100%ig,(csak kb.80% :-) )de ,egy pici tanfolyam elvégzésével minden OK.
Telt,múlt az idő eljött január közepe,semmi értesítés,hát felhívtam Mérnök Uramat.
Elmondta,hogy táppénzen volt eddig,és intézi az ügyemet.
Eltelt még egy hét.Ismét felhívtam,elmondta,hogy az ügyemet átadta a HR-osztálynak,várjak türelemmel...
Most február közepe van és SEMMI...
Pedig kértem Tőle,hogy akár ,ha negatív is a döntés értesítsenek,e-mailban is kértem mindezt.
Persze lehet az a baj,hogy február végi határidővel kértem a választ,mert a TB-m akkorra fut ki,és ezért hanyagolnak,mert addig van még idő.
Tisztelt András köszönet a sok hasznos tanácsért,infóért,amit tesz a munkakeresőkért!
Sok igazság van ebben a cikkben is! A zárójeles rész is nagyon tetszett. Én nem biztos, hogy zárójelbe tenném...Sajnos Magyarországon ennek sincs (!) kultúrája!!!
Nagyon igaz, a visszajelzés-fogadási kulturálatlanság. Egyszer gépírót kerestünk, többekkel beszéltem, végül választottunk valakit, aki gyorsan, és kedvező áron vállalta a munkát. A többieknek küldtem visszajelzést, mert azt gondoltam, ha már vették a fáradtságot, ennyi igazán jár. Az egyik hölgy azonban elkezdett levélben hepciáskodni, és azzal vádolt, a kora miatt választottam mást.
Kedves András és Munkatársai!
Nagyon értékelem azt a pozitív hatást, amit a Gerilla csapat cikkeiből meríthetnek az álláskeresők ingyen.
Mire gpndolok: hasznos tippek, elgondolkodtató szempontok, új lehetőségek ismertetése a munkakeresés módját illetően; segít pozitívan látni a kritikát és mindennek a jó oldalát nézni, még a nem dohányzó életre is ' nevel', hozzásegíthet személyeket, akiknek arra van szükségük és ez már tudatosult is bennük. Megértő, intelligens szavai felemelőek.
Őszintén gratulálok nemcsak a cikkekhez, hanem a sikerekhez is.
Sokáig éltem külföldön, úgyhogy a B ponthoz elmondanám, hogy érdemi visszajelzést még Nyugat-Európában sem kaptam soha százas nagyságrendű elutasításokra, legfeljebb azt 1-2x, hogy nem "tudnak" megfizetni a végzettségemnek megfelelően.
A három szabály közül a 3. pontnál lévő megfogalmazással "a másik jelentkező miért volt jobb nálad" sajnos nagyon nem tudok egyetérteni. Ritkán kapja meg a "jobb" jelentkező az állást a sok-sokból, sokkal inkább más szempontok a döntők, mint pl. ismeretség, egy kiragadott jelentéktelenség, életkor, kémia vagy gyakorlatilag bármi.
Azzal viszont nagyon egyetértek, hogy a magyarok nem tudják kezelni a kritikát. Én már inkább nem is keresem a kommunikációt az emberekkel mióta Mo-n vagyok, mert bármit is mondok, az biztosan falsul sül el.