„Elhitették velem, hogy nem vagyok elég jó…”

Pár hete járt nálam egy hölgy, Dia meséli, hogy szereti a munkáját, jól is keres, de most már egyszerűen muszáj másik munkahelyet keresnie, mert a főnöke miatt komplett idiótának érzi magát. Folyamatosan csak a kritikát kapja, szó szerint naponta le van valamiért hülyézve, már szinte rettegve kezd bele bármilyen új feladatba. Ismerős?

Gyakoribb, mint gondolnád

Dia a sokadik ügyfelem, aki azzal kezdi a konzultációt, hogy “András én nem nagyon értek semmihez, nem tudom mit tudnánk kihozni a CV-mből. Attól tartok, nem fogok én már kelleni senkinek.” 

A vicces az, hogy ők általában a legtanultabb, nyelveket beszélő, abszolút jó hátterű ügyfeleim, akik egész szép pályafutást tudhatnak maguk mögött.

Ügyfelem is mondja, hogy folyamatosan képzi magát, hozzánk is beiratkozott a Mentor Klubba, és eddig soha sehol nem volt panasz a munkájára. Az utóbbi 3 évben viszont úgy érzi, semmi nem jó, amit csinál. Csak butul, felejt, fejlődik vissza. Most is nézzem meg, már beadott 8-10 pályázatot, de még csak be se hívják állásinterjúra… 

Az meg se fordult a fejében, hogy talán a CV-je nem elég jó, nem elég ütős, vagy talán nem jó állásokra pályázott…. Nem-nem, minden kis sikertelenség csak megerősíti abban, hogy ő már túl öreg, értéktelen, és el sem tudja képzelni, hogy hova máshova kellhet.

Hogyan hagyhatja valaki, hogy ennyire ledarálják az önbizalmát egy munkahelyen?

A képlet egyszerű: ha valamit elég sokszor hallasz magadról, azt egy idő után el is hiszed.

Én legalábbis azt látom, hogy rengetegen, még a viszonylag egészséges önbecsülésű emberek is hajlamosak bennragadni egy lenyomó munkahelyi felállásban. Mert bizony nem minden vezető támogató, motiváló, hogy finoman fejezzem ki magam. 

Sok főnök szó szerint bombázást végez:

• te csak ennyit érsz…
• te ezt nem tudhatod…
• ezer éve itt dolgozol, de még ezt se tudod megcsinálni…
• itt mindenhez én kellek…
• egy csalódás vagy…
  stb, stb…. 

Ismerős esetleg neked is?

Ha így van, akkor őszintén sajnálom, és tudd, hogy ennek hátterében általában semmi más nincs, csak JELLEMHIBA.

Egy lenyomó főnök legtöbbször azért lenyomó, hogy ő így tűnjön többnek, és pont. 

Nem azért csinálja, hogy te rosszul érezd magad, nem is azért, hogy esetleg a céghez kössön, nehogy felmondj. Nem te vagy általában a sztori középpontjában, hanem a főnök és az ő önbizalma (illetve bizonytalansága). 

Veszélyes játék

Azért nagyon fontos figyelni ezekre a mondatokra, mert egy ilyen vezető kis cseppekben adagolva végül annyira el tudja venni az ember önbizalmát, hogy a végén már egyáltalán nem tartod magad értékes szakembernek, ami akár hosszú évekre leblokkolhatja a karrieredet és a fizetésedet.

Itt van például egyik értékesítő ügyfelem!

Kati a tankönyvi példája ennek. Szuper szakember volt világ életében, mindig hajtott, mindenhol jól dolgozott, a legutóbbi munkahelyén meg is kapott egy sales vezetői állást, ahol 4 év alatt konkrétan megduplázta a cég árbevételét. Ennek ellenére a főnökétől folyamatosan csak a lecseszészeket kapta: Ez miért nem annyi? Az miért úgy van? Hogy lehettek ilyen bénák? Oké, hogy hoztál 4 új bizniszt, de miért buktad el ezt és ezt?… 

Látványos eredmény mellett nulla sikerélmény, mínusz 10-es önbizalom – ez lett a 4 év mérlege Katinál, de ami a legrosszabb, hogy a értékesítési vezetőként (6-7 emberrel a csapatában) a fizetése is mindössze nettó 350.000 Ft körül volt a 4. év végén is… Hát hisz miért is érdemelt volna többet, nem igaz?

Ismerd fel időben a jeleket!

Vannak zseni főnökök, és én is azt vallom, hogy lehet olyan helyzet, amikor érdemes akár egy nehéz természetű vezetőt is tűrni. Ha a főnök hülye, de egy átkozott zseni, akitől olyan dolgokat tudsz ellesni, és olyan gondolkodásmódot tudsz magadba szívni, ami később sokat fog lendíteni a karriereden, akkor érdemes lehet kivárni.

De ne felejtsd el, hogy ez a kategória kb. százból egyszer fordul elő. A legtöbb esetben viszont minél előbb lépni kell!

Ha a főnök sem nem tehetséges, sem nem jó vezető, és folyamatosan gyengít téged, ott nincs mit gondolkodni, el kell kezdeni állást keresni. Ideális esetben úgy, hogy a meglévő állásod mellett elkezdesz szisztematikusan és profin másik munkahelyet keresni. De ha már komolyabb lelki sérüléseid vannak, akkor akár úgy is, hogy felmondasz és hanyatt-homlok menekülsz.

Ha már annyira legyalulták az önbizalmadat, hogy semmi másra nem tudsz gondolni, csak arra, hogy “Mi lesz, ha?”:  Mi lesz, ha nem találok új állást?, Mi lesz ha nem vesznek fel sehova?, Mi lesz, ha máshol is rossz a főnök?, Mi lesz, ha kiderül, hogy nem érek semmit?… akkor ott nem nagyon van min gondolkodni.

Túl sok szakember ragad bele félelemből, megfelelési kényszerből, önbizalomhiányból egy rossz munkahelyben. Te ne kövesd el ezt a hibát! 

Ha nem vagy elégedett a munkáddal, úgy érzed, mint fenti ügyfelem, hogy nem vagy elég jó, évről-évre egyre értéktelenebb vagy, nem keresel jól, de nem vagy benne picit sem biztos, hogy máshol meg tudnád-e állni a helyed, akkor kezdd el tudatosan újraépíteni a szakmai önbizalmad. Hogyan?

• Ne csak úgy pályázgass, hanem rendszerben csináld!
• Tanulj meg önéletrajzot és motivációs levelet írni!
• Pofozd ki a Linkedin profilodat, készülj fel az álláskeresésre!
• Tűzz ki magadnak határidőket, célokat!
• Ha kell, kérj külső segítséget, hogy újra reálisan lásd magad és az álláspiaci értéked!
• És ha kell, akkor igenis egészítsd ki a tudásodat gyorstalpaló, modern képzésekkel, hogy ne neked kelljen keresgélni a cégek után, hanem téged is megtaláljanak!

Ha úgy érzed, jól jönne a segítség, szeretnél váltani, de nem tudod merre indulj, mire van kereslet, akkor gyere és csatlakozz csütörtök este az ingyenes, élő mini-tréningemhez. Az előadást élőben tartom a neten, a végén a kérdéseidre is szívesen válaszolok. Itt tudod elkérni a közvetítéshez a linket. ››

Ha így állsz neki az álláskeresésnek, akkor jönni fognak az első sikerek, és szép lassan újra fel fog épülni az önbizalmad! Ha azonban nem ezt teszed, hanem mint ügyfelem, csak úgy random elküldözgetsz pár silány CV-t, akkor csak tovább gyengíted magad, pedig nem vagy értéktelen!

Hogy egy privát példát is hozzak…

Olyan ez picit, mint az én sport céljaim! Hiába tűztem ki magamnak, hogy szeretném megcsinálni a zászló gyakorlatot, pontosan tudtam, hogy ha csak úgy bumm magamtól nekiállok, akkor a büdös életben nem fog sikerülni, és a végén konstatálhatom, hogy na tessék, ez nem megy. Pedig dehogynem megy, csak kellett hozzá egy tapasztalt edző, aki lépésről-lépésre felépítette nekem az edzéstervet. Amint ebben a videóban is láthatod, ma már 90%-ban megy a gyakorlat. Érted már?

Ne várd a csodát, és ne várj az utolsó utáni pillanatig, amikor már a béka feneke alatt van az önbizalmad! 

Ha pedig te úgy olvasod ezt a cikket, hogy úgy érzed, nem vagy érintett, nincs semmi gond az önbizalmaddal, jól megérted magad a főnökkel, és nem is keresel aktívan állást, akkor is érdemes időnként ránézni picit az álláspiaci értékedre!

Porold le legalább a Linkedin profilodat, kövesd a trendeket a munkaerőpiacon, nézz körül, hogy mit keresnek a cégek, milyen tudásért fizetnek a legtöbbet, és a legfontosabb, hogy ne hagyd abba a tanulást! Fejleszd magad, láss tisztán a pályán, mert soha nem tudhatod, mikor jön egy új lehetőség, mikor jön egy jobb ajánlat, vagy mikor kell mégiscsak gyorsan váltanod.

Ha szeretnéd látni, hogy merre tart a munkaerőpiac, mi kell ahhoz, hogy 5-10 év múlva is elégedett legyél a karriereddel, jobban keress, és sikeresebbnek érezd magad, akkor várlak szeretettel csütörtök este a képernyő előtt. Az előadás részvétel ingyenes, csak egy regisztráció kell hozzá itt. ››

Hajrá, egészséges szakmai önbizalmat, a karrier terveidhez pedig sok sikert kívánok neked!