Ha kívülről omladozik egy ház… avagy miért fontos, hogy időben észrevedd a kilépési pontokat a karrieredben?
Sokáig volt a Ráday utcában egy aprócska lakásunk. 31 négyzetméter volt az egész, egy gangos, külsőre picit lepukkant bérház legfelső emeletén. 1999-ben vették a szüleim, a nagyanyám után örökölt vidéki ingatlan árából (meg persze hitelből). Jó pár éve eladtuk már, de múlt héten épp a Ráday utcában jártam, és ha már arra vitt az utam, gondoltam, megnézem, milyen állapotban van az épület. Legnagyobb megdöbbenésemre még rosszabbul fest, mint valaha. Mi köze egy omladozó háznak a karrier kérdésekhez? Több is, mint gondolnád!
Képzelj el egy jó helyen lévő, jó fekvésű, 3 szintes házat, ami rohad. Nem csak, hogy a 2020-as években nem modernizáltak rajta semmit, de tulajdonképpen 25 éve súlyosan hanyatló állapotban van, semmilyen érdemi felújítás nem történt benne.
Beázó tető, leszakadozó korlátok, csótány hadak, mindezek mellett persze ellopott közös költség… teljes pusztulás.
Van ilyen bőven minden városban, nem igaz? Mi benne hát a különös?
Hogy jön ez az álláskereséshez?
Ez a jelenség egy tipikus példája egy csomó munkahelyi elakadásnak!
Azt látom az embereknél, hogy ahogy mi anno a kis lakást próbáltuk a körülmények ellenére egyben tartani, újítgattuk, toldoztuk-foldoztuk, hogy jobban eladható és egyáltalán komfortosabb legyen, úgy sokan pont ezt csinálják egy süllyedő iparágban, vagy egy hanyatló munkahelyen.
Küzdenek évekig egy helyen, ahol nem jók az eredmények, nem jó a fizetés, rossz a vezetőség, nincs megbecsültség, évek óta veszteséges a business, vagy mondjuk kibírhatatlan a céges kultúra.
Miért?
Nem lehet egy cégnél vagy a szakmádon belül külön kis buborékként létezni!
Számomra ez a lakás egy nagy lecke volt erre több szempontból is!
Az egyik, amit megtanultam, hogy nem lehet teljesen függetleníteni magunkat a körülményektől.
Ha a nagy egész rohad, akkor hiába érdekes a munkád, és hiába van jó hangulat közvetlenül abban az irodában, ahol te dolgozol, végső soron egy lefelé tartó spirálban fogod találni magad.
Vedd észre a kilépési pontokat a karrieredben!
A karriertervezés igazi kulcsa ez: tudod-e jó tempóban észrevenni, ha váltani kell?
Figyeled-e a nagyobb képet is?
Látod-e a trendeket, vagy csak a saját kis köreidre fókuszálsz?
Te alakítod aktívan a pályád, vagy csak reméled a legjobbakat?
Itt az egyik ügyfelem példája!
Épp a héten járt nálam tanácsadáson Zoli, aki grafikusként dolgozik több, mint 20 éve.
Imádja a szakmáját, jó is benne, de akármilyen ügyes, és akármennyire jól teljesíti a megbízásait, éppenhogy csak meg tud élni.
Az ügyfelei egyszerűen nem akarják elfogadni, hogy nem lehet óradíjban számítani egy grafikai munkát. Lehet, hogy egy céges logó megvan 20 perc alatt, de sokkal többet ér, mint egy kiadvány, amin dolgozik napokat, stb, stb..…
Itt is ugyanaz a képlet, mint a háznál!
Lehet, hogy a grafikai munka Zolinak egy kis ékszerdobozt jelent, az a munka, amiben jól érzi magát, és mindent megtesz, hogy még jobb legyen benne – ld. kis lakásunk újítgatása. De maga a grafikusi szakma sajnos pont olyan, mint az omladozó ház. Egyre kevésbé tud stabil megélhetést biztosítani a benne dolgozóknak.
Egyrészt a legtöbb grafikus szabadúszóként dolgozik, a cégeknél egyre kevesebb a belsős grafikusi állás. Másrészt én azt látom, hogy a szabadúszó grafikusok nem annyira összetartók, sokszor egymás alá ígérnek árban is…
Harmadrészt most már itt vannak azok a grafikai programok, amiket egyre több ember tud használni különösebb grafikai képzettség nélkül, és akkor még nem beszéltem a Mesterséges Intelligenciáról, ami az egészet megfejeli eggyel, és alapjaiban forgatja ki az egész szakmát… Érted már?
Többet, jobban, ügyesebben – sokszor ez a legnagyobb önbecsapás!
Repedeznek a falak, omladozik a rendszer, mégis lapátolod bele az energiát!
Sajnos hajlamos az ember a hibát mindig inkább magában keresni, és ha valami nem működik, akkor még jobban ostorozni önmagát, és megpróbálni még többet dolgozni, még jobban bizonyítani. Ismerős?
Én is több, mint 20 évig tartogattam a kis lakásomat, és mikor már 4-5 centis csótányok szaladgáltak a harmadikon is, és beázott a tető, akkor se akartam önszántamból eladni.
Nekem is kellett egy külső nyomás, hogy lépjek.
Így utólag belegondolva, hálás lehetek a korábbi irodánk főbérlőinek, hogy pár éve felmondták a céges szerződésünket. Tulajdonképpen nekik köszönhetem, hogy megszabadultam ettől az omladozó épülettől. Mivel kellett minden pénz az irodavásárlásra, így muszáj volt eladni a lakást, és ugyanezt a tőkét és energiát egy vadonatúj, saját tulajdonú irodaépületbe tudtam átforgatni még időben.
Sokkal előbb meg kellett volna lépnem ezt, ahogy talán neked is a munkában…
Időnként nézz ki a szemüveg mögül!
Az a cég, ami hanyatlik, az a munka, amiből nem élsz meg, az a munkakör, ami nincs összhangban az értékeiddel, az a (vállalati) közeg, ami nem járul hozzá a valahova tartozás vágyához, az a főnök, aki 10 éve egy silány vezető, mind-mind csak rombolni fogja az önbecsülésedet, és viszi az energiád!
Ezért nagyon fontos, hogy megtanuld időben észrevenni a lehetőségeidet és merj változtatni!
Hogyan? Nem pánikszerűen, nem kapkodva, nem áron alul eladva magad, hanem szépen tervezetten és okosan.
Hidd el, hogy neked is rengeteg lehetőséged van bármilyen szakmában, bármilyen munkahelyen vagy, és bárhány éves vagy!
Nem kell más hozzá, csak egy kis bátorság, tudatosság, és néha egy külső szem, ami segít elindulni.
Ez a módszertan már több ezer ügyfelemnek segített pályát korrigálni, munkahelyet váltani, jobban fizető, jövőálló munkakörökbe átevezni, ahol 5-10 év múlva is biztos helyen tudhatják magukat. Nem pedig egy omladozó szakmában, egy hanyatló munkahelyen, ahol repedeznek a falak.
Nagy levegő és hajrá, merj nyitni! Mert ez a legnagyobb ajándék, amit magadnak adhatsz!
Sok sikert kívánok neked a karrierterveidhez!
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.