Hogy jöttem ki a kiégésből?
Lehet szuper munkád, kereshetsz nagyon jól, a kiégés téged is bármikor megtalálhat. Bevallom, sokáig nem értettem egyet ezzel az állítással, mígnem idén nyáron engem is megcsapott a kiégés szele. Mik álltak a háttérben, és hogy jöttem ki belőle? Mi a legnagyobb veszély a kiégésben a karriered szempontjából? Görgess tovább!
“Jobb híján asztalosnak tanulok”
Kezdjük a tapasztalataimmal! Karrier-tanácsadóként azt látom az embereknél, hogy ha valaki besokall a munkájában, vagy kiégés közeli állapotba kerül, akkor gyakran nem csak állást akar váltani, hanem teljes változásban gondolkodik.
Nem egy programozó, szoftverfejlesztő, pénzügyi menedzser, jogász, HR vezető – tehát jól kereső, irigylésre méltóan szép karriert befutott ügyfelem kezdi úgy a konzultációt, hogy “András, én asztalosnak/villanyszerelőnek akarok tanulni! Olyan munkát akarok, aminek van értelme. A nap végén azt akarom látni, hogy valamit csináltam is!”
Nemrég járt nálam például egy mérnök srác. Egy nagyon magasan képzett, nyelveket beszélő, elképesztően intelligens és a szakmájában nagyon keresett szakembert képzelj el, aki ráadásul imádta, amit csinált. Régebben…
Amikor viszont hozzám eljött, akkor már annyira elege volt mindenből, hogy legszívesebben még aznap felmondott volna a munkahelyén. Olyan tervei voltak, hogy kiköltözik külföldre és valami gyári betanított munkát elvállal. El minél messzebbre itthonról, és soha többet ne kelljen azzal foglalkoznia, amiért egyébként régebben élt-halt.
Vagy itt az a jogász ügyfelem, aki hirtelen felindulásból egyszer csak beiratkozott mozdonyvezetői tanfolyamra. Mesélte, hogy kb. 200 ember jelentkezett a képzésre, ahol nagyon komoly pszichológiai és egyéb teszteken kellett átmenni. A felvételi folyamat végén mindössze 8 ember maradt, köztük 3 jogász…
Ez azért elég súlyos körkép, nem igaz?
Mielőtt mindent borítasz, kérj segítséget!
Ezek már természetesen olyan esetek, ahol egy karrier-tanácsadó nem is elég, fenti ügyfeleimnek is rögtön javasoltam, hogy keressenek fel egy pszichológust is. De a jó hír az, hogy mind a mérnök, mind a jogász ügyfelemnél végül szépen visszafordítható volt a kiégés.
Azzal, hogy komolyan vették a tüneteket, több szakember bevonásával elkezdték megkeresni a kiégéshez vezető okokat, és elkezdtek tenni ellene, karrier szempontjából is vissza tudták terelni az életüket egy normál kerékvágásba.
Mérnök ügyfelem például nem hogy nem dobta sutba a diplomáit és nem költözött külföldre, de végül sikerült megtalálnunk neki azt a helyet, ahol jól érzi magát, a szakmájában maradt, sőt még jobb fizetéssel tudott egy neki való, új munkakörben elhelyezkedni. (Ha érdekel a bővebben is a téma, ajánlom figyelmedbe a Gerilla Karrier Podcast „Munka és magánélet kiégés nélkül” c. epizódját, ahol Bíró Bence Péter pszichológus mond el nagyon fontos gondolatokat. )
A legfontosabb dolog, amit ezekből az esetekből – és a saját példámból is – megtanultam:
Egy drasztikus váltás helyett, több kis változtatás sokszor célravezetőbb
Mindannyiunk élete más és más, más a családi hátterünk, más munkakörnyezetből jövünk, más a teherbíró képességünk, a személyiségünk, épp ezért mindenkinél más a kiváltó ok, és más lesz a megoldó képlet is, ami segít kijönni a kiégésből, DE…
Érdemes kutakodni, minél több módszer, technika és persze profi segítség után, mert az én tapasztalatom az, hogy a legtöbb ember tud találni olyan kapaszkodókat, amivel vissza tudja rendezni az életét a kiégéséből anélkül, hogy a korábbi karrierjét nullázná.
A kiégéses helyzetben a legnagyobb gond az, hogy mindenki őrült nagy váltásokban tud csak gondolkodni: Kivonulás a munkából 1-1,5 évre, teljes pályaelhagyás, külföldre költözés, akár a családot is hátrahagyva, azonnali felmondás, stb.… Csupa drasztikus lépések! Pedig kisebb változtatásokkal sokszor ezerszer többre lehet menni.
Íme a saját példám!
46 évesen bizony engem is elért a kiégés. Legalábbis idén nyáron elég masszívan kimerültem, és ez a munkára is rányomta a bélyegét.
Picit nagyon elfogyott a lendület, motiválatlan, kialvatlan és fáradt voltam. Igazából egyre kevésbé tudtam ott lenni fejben a munkámban.
Szálltam volna ki a cégemből, ahol egyébként a helyemen vagyok? Hagytam volna abba a szakmát, amiben egyébként jó vagyok?
Na, ez igazi butaság lett volna. Helyette mit csináltam?
A nulladik lépés az volt, hogy magam előtt is bevallottam: én bizony kiégésben vagyok.
Nem vagyok jól. Nem érzem jól magam.
Miért fontos ez?
Nagyon sok ember nincs békében magával, nem kiegyensúlyozott, nem boldog, nincsenek rendben a dolgai, valami felborult az életében, nem úgy él, ami komfortos lenne neki, de csak gyűjti-gyűjti a terheket, és igazából ez vetül ki a munkájára.
A munka ugyanis sokszor tényleg nem felemelő. Még annak se, aki egyébként szereti, amit csinál. Problémákat kell megoldani, konfliktusos lehet, nem mindig izgalmas, és még ott a főnök is… :)
De az én tapasztalatom az, hogy minden kiégés hátterében van valami egyéb terheltség is, ami sokszor nem is konkrétan a munkához köthető.
Ha azt ki mered mondani magadról, hogy kiégésben vagy, tudatosítod magadban, akkor el tudsz kezdeni gondolkodni a megoldásokon.
Én például azzal kezdtem, hogy megnéztem Bíró Bence Péter pszichológus, kiégés szakértő 8 részes oktatóanyagát a Mentor Klubban, és el kezdtem keresni, hogy nálam mik a kiváltó okok a háttérben.
Mi az, ami megváltozott bennem, körülöttem? Hol borult fel az egyensúly? Hol folyik el az energiám? Miért nem tudok aludni?
Viszonylag egyszerű volt megtalálnom ezt, mert – ahogy egy korábbi cikkben már elmeséltem – feleségem édesanyjának gyógyulásáért harcoltunk egész nyáron.
Ez egy folyamatos mentális nyomást helyezett rám. Megoldani az ő kezelését, hozni-vinni, helyet keresni neki, lelkileg támogatni (magunkat és őt is), megoldásokon agyalni, közben vinni a vállalkozás ügyeit, 3 komoly Mentor Klub fejlesztést koordinálni, az egyéni karrier-tanácsadásokon 100%-ot nyújtani, mindeközben 3 kiskamasz fiú idejét beosztani a teljes nyári szünet alatt, stb., stb…. nem sorolom.
Rájöttem arra, hogy muszáj változtatnom, muszáj, hogy visszategyem magam az új körülmények között is egy egyensúlyi helyzetbe.
Milyen mozgásterem van ahhoz, hogy újra jól érezzem magam? – ez volt a fő kérdésem.
Először is megnéztem, hogy mi az az időbeosztás, mi az a munkaszervezés, amit ki tudnék alakítani az új helyzetre? Mik azok a fix pontok, amik kellenek nekem ahhoz, hogy jobban tudjak működni? Hogy lehetne több szabad kapacitásom?
Így kijelöltem két olyan napot a héten, amikor nem szakadok szét. Ezeken a napokon nem vállalok tanácsadást, nem tartok tréninget, nem megyek találkozókra, nem rohangálok sehova, csak és kizárólag az irodában vagyok, és 9-fél 10-től maximum 3-ig vagy fél 4-ig fókuszáltan dolgozok.
Ezt a két fix napot a mai napig tartom, és nagyon élvezem. Ad egy struktúrát a hetemnek, és elképesztő hatékony vagyok, anélkül, hogy megszakadnék.
A másik dolog, hogy az edzésemet átszerveztem.
A sport mindig is fontos volt nekem. Korábban meg tudtam azt csinálni, hogy minden reggel edzettem otthon. De ahogy az egyensúly felbomlott az életünkben, egyre kevésbé tudtam rávenni magam a kora reggeli kelésre, és sokszor nem is volt hozzá kedvem. Ha mégis sikerült összehozni, hogy sportoljak, akkor meg a feleségem csúszott meg, mert minden reggeli teendő rá hárult. Kezdtem nyűgnek érezni, ami korábban remek indulást adott a napjaimnak.
Rájöttem, hogy sürgősen új helyet és új kereteket kell keresnem a sportnak az életemben. Megfordítottam ezért a sorrendet: most alszom reggel tovább, elviszem a gyerekeket az iskolába, és azzal a lendülettel megyek is egy konditerembe.
Gyors edzés, zuhanyzás, és fél 10-re bent is vagyok az irodában úgy, hogy közben a feleségemet is tudom tehermentesíteni a reggeli készülődésben. Érted már?
Nem őrült nagy dolgok, csak kis baby lépések, de rengeteg terhet levesz rólam, és ez a kulcs!
Emellett sokkal több feladatot rábízok a munkatársaimra, semmilyen munkafolyamatot feleslegesen nem koordinálok, egy teljesen új struktúrát tettem a napjaim mögé. Miért?
Mert aki egyébként jó helyen van a munkájában, csak épp mentálisan nincs a helyén, az miért dobna el mindent, amit eddig felépített?
Sokkal több lehetőséged van a kiégés ellen, mint gondolnád!
A jó hír az, hogy ugyanazokat a kis változtatásokat, amiket én megcsináltam, te is meg tudod csinálni a saját életedben.
Miért ne beszélhetnéd meg például a munkahelyen, hogy heti két nap 10-kor kezdesz, és később végzel? Miért ne kérhetnél home office-t?
Ha nem kérdezed meg a főnöködtől, akkor a válasz biztos, hogy nem lesz. De ha megkérdezed, még az is kiderülhet, hogy állást sem kell váltanod ahhoz, hogy jobban légy.
A jobcrafting a kiégés legjobb ellenszere
Nagyon nem mindegy az, hogy milyen feladatkörben, milyen emberek között vagy, és milyen felelősséggel vagy megbízva. Amúgy sem, egy kiégésnél pedig pláne nagyon fontos, hogy tedd egyensúlyba magad szakmailag is!
Sokszor elég egyszerűen nagyobb célokat, nagyobb álmokat kitűzni! Tanulni valami újat, ami a szakterületeden új kapukat nyit. Más időbeosztást kialakítani…. A jobcrafting erre egy szuper eszköz lehet, itt írok róla részletesen is.
Ha te egy keresett területen, vagy egy jó cégnél vagy, akkor mielőtt például IT-s, jogász vagy pénzügyes létedre villanyszerelést tanulnál, és az ingoványos építőiparba áttennéd magad, nézd meg, hogy a szakterületeden belül, vagy ahhoz kacsolódóan hogyan tudnád képezni magad! Milyen területek felé tudnál esetleg specializálódni cégen belül vagy kívül? Hogyan tudnál szakmailag előre menekülni?
A kiégéstől egy átgondolt pályakorrekcióval megvédheted magad. Hol van az leírva, hogy te nem craftolhatod bele magad a szakmádon belül egy új munkakörbe? Miért hiszed azt, hogy egy másik munkahelyen, egy másik pozícióban sem lennél boldogabb? Ki mondta, hogy csak a drasztikus változás segíthet?
Hidd el, hogy kis lépésekkel is el lehet jutni onnan, hogy tele van a hócipőm a munkámmal, egészen addig, hogy újra lehetőséget látsz a karrieredben!
Nyisd a látóköröd tudatosan! Nézd meg, hogy mik azok a keresett szakterületek és modern munkakörök, ahol te is megtalálhatnád a helyed! Vedd fel a kesztyűt a kiégés ellen anélkül, hogy körbe-körbe futkosnál az életedben!
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.