Hogyan magyarázd meg a kihagyásokat, karrierszüneteket az állásinterjún?

Van egy visszatérő álláskeresői hiba, ami még a legjobb szakemberek elhelyezkedési esélyeit is romba szokta dönteni, ez pedig a lyukak, kihagyások bemutatása az állásinterjún és az önéletrajzban. Mennyi időt lehet “büntetlenül“ kihagyni két állás között? Hogyan tálald a hosszabb karrierszüneteket, az elhúzódó álláskeresési periódusokat, a balul sikerült váltásaidat, vagy ha egy munkahelyről elbocsátottak? Mi az a 3 körülmény, amiről soha, semmilyen körülmények között nem szabad beszélned, ha azt akarod, hogy téged válasszanak? Néhány konkrét példát hozok, ami segíthet abban, hogy jobban el tudd adni magad akkor is, ha nem teljesen makulátlan a szakmai pályafutásod. 

A cikk elolvasása kb. 5 perc

Mennyi időt lehet kihagyni két munkahely között?

Egy friss sztorival kezdeném, pár hete ugyanis megkeresett az egyik Karrier Klub ügyfelem,  hogy van egy kis gond. Gergő egy ideje már nézelődött az álláspiacon, tervezgette a váltást, de most fordult a kocka: úgy néz ki, nem is kell felmondania, szeptember 1-jével ugyanis elküldték az állásából, ráadásul eléggé csúnyán.

Több, mint 10 éve dolgozott a jelenlegi cégénél, értékesítési területen volt középvezető beosztásban. Hitegették előléptetéssel, fizetésemeléssel évek óta, majd május elején végre felajánlottak neki egy új, ígéretes pozíciót. Kérték, hogy adja át a munkát az utódjának, majd mikor ez megtörtént, közölték vele, hogy bocs, a te új pozid mégsem fér bele a büdzsébe…

Mondanom sem kell, ügyfelem eléggé maga alatt van, érzelmileg és minden szempontból megviselték a történtek, ezért azzal kezdte a konzultációt, hogy akkor ő most ezt a nyarat “kivenné szabadságba” magának. Úgy ahogy van, elege van az egészből, kell egy kis pihenő, majd szeptembertől beleveti magát az álláskeresésbe.

Na ez az, amit NE! 

Egy-két hétnél, maximum 1 hónapnál több szándékos kihagyást soha ne engedélyezz magadnak az álláskeresésben!

Tudom, hogy ez rosszul hangzik, és hidd el, teljesen érthető, hogy időnként megjelenik az igény benned is, hogy de jó lenne 3-4-5 hónapig semmit nem dolgozni, de jó lenne egy hosszabb elvonulást csinálni, feltöltődni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem még életemben nem voltak ilyen gondolataim. De karrier-tanácsadóként látom azt, hogy ez mindig, minden esetben öngól. 

A tervezett 3-4-5 hónap pillanatok alatt belecsúszik egy-másfél-két évbe, ami viszont már komoly problémákat okoz a későbbi elhelyezkedésben még azoknak is, akik egyébként kellő anyagi tartalékokkal rendelkeznek.

1,5 év kihagyást már magyarázni kell

Felmerülhet benned is a kérdés, hogy na, de miért olyan nagy gond ez? Aki megengedheti magának, az miért ne mehetne el egy kis pihenőre?

Erre azt tudom Neked is mondani, amit Gergőnek: rengeteg szakember landol nálam azért, mert valaha az volt a terve, hogy kiírja magát pár hónapra az álláspiacról, majd mikor újra belevetette magát az álláskeresésbe, szembesülnie kellett azzal, hogy hoppá, ez nem teljesen úgy megy, ahogy gondolta.

Hogy csak egy példát mondjak, azon a vezetői szinten, ahol ügyfelem is áll, minimum fél év kell ahhoz, hogy valaki jó állást tudjon találni. Ha ezt tegyük fel Gergő januárban kezdi csak el, akkor onnantól kezdve ketyeg a fél év (ez így már ugye kapásból 9 hónap szünet), de a legnagyobb gond az, hogy az álláspiacon még csak megjósolni sem lehet, hogy mi lesz fél évvel később a helyzet. Ahogy a pandémia kapcsán láttuk, konkrétan egy perc alatt tud fordulni a kocka, és fékeződik be teljesen a munkaerőpiac. De ez csak az egyik dolog.

A másik része a problémának az – és erre kutatások vannak – hogy az ilyen szándékolt karrierszünet mindig drasztikusan befolyásolja a későbbi elhelyezkedési esélyeket, lehetőségeket. 

Több hónapos állástalanság után elkezd nyílni egy olló, ami sajnos egyre több területen érezteti a hatását: kevesebb fizetésért lehet elhelyezkedni, nem tudsz annyi állás közül válogatni, magyarázkodni kell, kozmetikázni kell a pályázatokat, arról nem is beszélve, hogy egy elhúzódó álláskeresés és a visszautasítások óhatatlanul rányomják a bélyeget az önbizalmadra. Én őszintén lebeszélnék mindenkit az ilyen álláskeresési halogatásról.

Mi van akkor, ha már megtörtént a baj, és mégis vannak lyukak a pályafutasodban?

Megint csak egy friss példa: legutóbb a tanácsadáson egy olyan hölgy járt nálam, akinek 2020 január óta nincs munkája. Abban kérte a segítségem, hogy mit írjon az önéletrajzába, hogyan mutassa be ezt a kényszerpihenőt az állásinterjún.

A válasz neki is az, hogy maximum 1,5 évnél van egy határ, amikor még büntetlenül össze lehet fűzni a dátumokat az önéletrajzban.

Alapszabály ilyenkor, hogy hónapokat nem írunk a pályázatban, helyette úgy tüntetjük fel, hogy előző munkahely pl. 2016-2020 (igaz, hogy 2020 január, de az nem számít), és ezt így 2021-ben még nem kell megmagyarázni a pályázatban.

Akinek viszont 1,5 évnél több ez a kihagyás, pl. 2019-ben lett vége az előző munkájának, azt már indokolni kell. Célszerű ilyenkor is a dátumokat minél jobban kihúzni, és úgy feltüntetni, hogy 2017-2019: előző munkahely, 2020: karrierszünet.

Plusz, és ez nagyon fontos, valamilyen tálalható magyarázatot is hozzá kell tenned a szünethez. Pl. házat felújítottam, iskolát végeztem, intenzív nyelvtanulásba kezdtem. A lényeg, hogy legyen megnyugtató magyarázat és a karrierszünet is legyen mindig lezárva. 

Ne feledd, az önéletrajznak mindig az a lényege, hogy bejuss vele az állásinterjúra. Itt nem kell tehát mindent hónapra, napra pontosan bemutatni. Az állásinterjún, ha már van rólad egy pozitív benyomás, megvan a szimpátia, és látják, hogy szakmailag rendben vagy, ott már nem a dátumokon fog múlni. Legtöbbször rá sem kérdeznek a HR-esek a szünetekre, ha viszont mégis, akkor sem úgy kezelik, mint egy stigmát.

Az álláskeresők kb. 50%-nak vannak kisebb-nagyobb lyukak a pályafutásában, nem kell ettől megijedni. Kell egy meggyőző önéletrajz, ami megmagyarázza és picit összehúzza ezeket a lyukakat, de az állásinterjún ennek már nincs akkora jelentősége, mint ahogy azt sokan gondolják, és amiért félnek tőle.

Mit nem szabad mondani az állásinterjún?

Nagyon fontos, és ezt kérlek jegyezd meg magadnak, van 3 olyan körülmény, amit soha, semmilyen körülmények között nem teregethetsz ki az állásinterjún (még akkor sem ha igaz), mert szinte biztos, hogy azonnal szabotálod magad. 

Ez a 3 dolog:

• ha kiégés miatt kellett kényszerpihenőt tartanod
• ha beteg voltál (kivéve pl. autóbaleset, amiből szerencsésen felépültél)
• ha a gyereked súlyos beteg volt

Nem hangzik jól, tudom, de ez a három olyan kényes téma, ahol a munkáltatók nagy része azonnal behúzza a kéziféket. Hiába tudod Te legbelül, hogy túl vagy rajta, megoldódott a gond, készen állsz újra a munkára, mindhárom olyan érzelmi-mentális megterhelést sejtet, ami óriás piros felkiáltójel a munkáltatóknak. Nem beszélve arról, hogy kívülállóként nem lehet azt felmérni, hogy valóban minden rendben van, és újra teljes értékű munkavállalóként lehet számítani rád, vagy anyagi okok miatt kell újra állást keresned, esetleg valami átmeneti megoldást, egy lazább állást keresel, stb- stb.

Mit mondj helyette?

Ha betegség van a háttérben akár saját, akár gyerek betegsége, a teljes őszinteség helyett maximum annyit érdemes elmondanod, hogy beteg szüleimet, családtagomat ápoltam, nem tudtam ehhez segítséget kérni máshonnan, idősek otthonába nem akartam küldeni őket, nekem kellett megoldanom, és szerencsére sikerült egyenesbe jönnünk, találtunk megoldást a helyzetre/meggyógyultak…

A legfontosabb szabály, ami minden okú karrierszünetre érvényes: soha ne azt magyarázd, hogy miért nem dolgoztál, hanem fordítsd ezt meg, és azt meséld el hosszabban, hogy ez idő alatt mi az, amit csináltál!

Például mondhatod azt, hogy:

Egyébként is terveztem egy pár hónapos szünetet, már régóta fel akartam újítani/át akartam alakítani a házat…

Épp jött a Covid, vannak gyerekeink, szerettem volna támogatni őket az otthontanulásban, hogy ne csak a feleségemre/férjemre háruljon ez a szerep, szerencsére megengedhettük magunknak…

Elkezdtem közben újra sportolni, nyelvet tanultam..

Most pedig már kipihenve, feltöltődve alig várom, hogy újra belevessem magam a munkába, folytassam a karrierem.

Sokszor elmondom, és itt is ide kívánkozik: fontos az őszinteség az állásinterjún, de nem kell mindent egy az egyben elmondani, mert van, amit egyszerűen nem is lehet 100% megnyugtatóan elmagyarázni a munkáltatónak. Másik oldalról pedig, ha Téged jogtalan diszkrimináció érne valamiért (márpedig a betegség, kiégés esete tipikusan ilyen), akkor teljesen jogos a Te oldaladról az, hogy nem terítesz ki minden kártyát, nem adsz felületet az igazságtalan megkülönböztetésnek.

Arról beszélj tehát, amit két állás közt csináltál és pozitív, előremutató dolog. Akkor is, ha nem a teljes időben csináltad (pl. 2 hét alatt kifestetted a házat, csak 1 hónapig jógáztál), és akkor is, ha nem teljesen önszántadból kezdtél bele (mert pl. egészségügyi ok miatt kezdtél sportolni).

És még egy jó tanács! Nagyon fontos, hogy az állásinterjún is mindig zárd le ezt az időszakot, és fordítsd át a jelen pillanatra, a pozitívumot kihangsúlyozva: Most pedig már kipihenve, feltöltődve készen állok a munkára.

Hajrá, sok sikert, eredményes állásinterjúkat kívánok! :)

Remélem a cikkből merítettél pár ötletet. Ha szeretnéd megtudni, hogy mi az a 3 lépésből álló program, amivel hosszabb (akár több éves) karrierszünetek esetén is meg tudod találni és el tudod nyerni a neked való, legjobb állásokat, akkor gyere és csatlakozz csütörtök este a következő ingyenes, online álláskeresési tréningemre! Az előadáson azt is elmondom, hogy hogyan juthatsz hozzá azonnal használható, bizonyítottan működő Gerilla Önéletrajzmintákhoz. Várlak szeretettel téged is, regisztrálj itt az ingyenes, élő tréningre. ››