Hogyan szabadulj meg a pesszimizmustól az álláskeresésben?
Rengetgszer előfordul a tréningeken, tanácsadáson, hogy szinte még egy szót se szólt az illető velem szemben, akkor is látom, hogy annyira alacsony az önbecsülése, hogy az köszönő viszonyban sincs a realitással. Amennyit valójában ér a munkaerőpiacon, annak kb. az ötödét gondolja magáról. Pedig ahogy az életben oly sok területen, az álláskeresés sikere is nagyrészt „fejben dől el”. A hozzáállásod, a magadról alkotott kép és a mentális állapotod nagyban befolyásolja az elhelyezkedés eredményességét. Nagyon fontos tehát, hogy két pályázat között foglalkozz egy kicsit ezzel a kérdéssel!
A cikk elolvasása kb. 5 perc
Soha nem felejtem el a feleségemet, amikor a két nagyobb gyerkőcünk után Gyesről szeretett volna visszatérni a munkába. Hiába dolgozott korábban pénzügyi csoportvezetőként jó nevű multinál, hiába intézte továbbra is ő a cégünk pénzügyeit, és hiába volt tulajdonostárs, amikor 6 év kihagyás után ajánlottak neki egy pénzügyi menedzseri állást, tele volt bizonytalansággal.
Jöttek a tipikus kételyek:
“Hú, ebbe én hogy fogok újra beletanulni?”
“Fog ez egyáltalán nekem menni?”
“Annyit változott a világ, mindent elölről kell kezdeni…”
Komolyan kellett győzködnöm, hogy de hát figyelj, te ezt csináltad már! Megvan hozzá a tudásod! Egy-két hónap alatt simán felveszed a fonalat bárhol! :) Úgy kellett kapacitálnom rá, hogy legyen már egy kicsit több önbizalma, és nyugodtan vállalja el az állást.
Ismerős?
Ezt a bizonytalanságot látom minden kisgyerekes anyánál és nagyon sok álláskeresőnél is!
Aki hosszabb időre kiszakad a munkaerőpiacról – legyen a háttérben akár egy karrierszünet, gyerekvállalás, betegség vagy beteg szülők ápolása – egy idő után törvényszerűen elkezdi megkérdőjelezni magát. Inkább az van benne, hogy miért nem alkalmas, miért nem lenne elég jó egy állásra, mintsem az, hogy miért lenne az. Ha erre még ráerősít egy-egy visszautasítás is, na az aztán vissza tudja vetni az önbizalmat és a motivációt…
Ma már kutatások is bizonyítják, hogy egy-egy hosszabb kihagyásnál nem csak az a gond, hogy az anyagi biztonságot vesztik el az emberek, hanem ennél sokkal nagyobb “veszteség” ér mindenkit: az önbecsülés csorbul.
A megfosztottság modell
Bizonyított tény, hogy a státusz, a pozíció elvesztése önmagában is nehéz próbatétel, hiszen egy állás még akkor is rangot és tartást biztosít, ha esetleg nem is szerettél már bejárni a munkahelyedre.
Ez minden pozícióra érvényes, nem csak a menedzserekre, és több hónap inaktivitás még a legnagyobb önbizalommal rendelkező csúcsvezetőknél is mentális egyensúly bomlásához, pesszimizmushoz és akár depresszióhoz vezethet.
Ha tehát Te is azt tapasztalod magadon, hogy az önbizalmad és az önértékelésed jelenleg nincs a topon, ne aggódj, ez szakmától, nemtől, kortól, beosztástól függetlenül minden álláskeresőnél megjelenik idővel.
Mit tehetsz magadért?
Az első fontos tanácsom:
FOGADD EL, HOGY SOKKAL TÖBBET ÉRSZ, MINT AMENNYIT GONDOLSZ MAGADRÓL!
Gondold végig: attól, hogy most nem jársz be nap mint nap egy munkahelyre, te még pont ugyanaz az ember maradtál. Az elmúlt évek sikereit és eredményeit nem veheti el tőled senki.
Nagyon fontos ezért, hogy ülj le, fogj egy papírt-tollat, is kezdd el összeírni az eredményeidet: ebben vagyok jó/erre vagyok büszke/ezt értem el.
Ha úgy érzed, hogy nem jut eszedbe semmi, kérdezz meg néhány téged jól ismerő barátot, volt kollégát. Tudod, több szem többet lát.
Legalább 10 sikert és eredményt próbálj meg felsorolni, ez lehet akár munkahelyi, akár privát eredmény is. A lényeg, hogy kezdj el arra fókuszálni, hogy mit nyer veled a leendő munkáltatód, ne pedig arra, hogy mik a hiányosságaid.
Ez nagyon fontos, ne add át magad a “nem vagyok elég jó” érzésnek!
Ennek a gyakorlatnak van még egy fontos szerepe: képes megváltoztatni az álláskeresésed dinamikáját. Ha jól csinálod és többször is tudatosítod magadban, hogy te ugyanaz az értékes és hasznos szakember maradtál, aki mindig is voltál, meg fog változni a kisugárzásod.
Nem azt fogod üzenni az állásinterjúkon, hogy „Legyenek szívesek, adjanak állást nekem, hiszen el kell tartanom a családomat, és ki kell fizetnem a számláimat!” Ehelyett a kódolt üzenet az lesz, hogy „Tisztelt Munkáltató, én ezt tudom, ebben és ebben vagyok jó, így fogok tudni segíteni Önnek a problémái megoldásában.”
Egész más a két mondandó, nem igaz?
De van itt még valami, ami talán még ennél is fontosabb…
Ne próba, szerencse alapon csináld az álláskeresést!
NE BÍZD AZ ELHELYEZKEDÉST A VÉLETLENRE!
Keríts egy módszert, csináld tudatosan és rendszerben az álláskeresést.
El kell fogadni, hogy ha jelenleg nincs munkád (vagy van, de utálod) és szeretnél elhelyezkedni egy neked való állásban, akkor a te főállásod most az álláskeresés.
Ehhez nem elég hetente/kéthetente beadni egy-egy önéletrajzot, aztán majd lesz valami.
Tervszerűen, cégre és pozícióra szabottan pályázz, méghozzá profin átírt önéletrajzzal.
Ne csak álláshirdetésre jelentkezz, pályázz cégekhez közvetlenül akkor is, ha épp nem tudsz meghirdetett állásról náluk.
És akkor se hagyd abba az álláskeresést, ha úgy érzed az egyik cégnél komoly esélyed van egy pozíció elnyerésére. Ha mégsem te leszel a befutó, 2-3 értékes hetet is veszíthetsz a várakozással. Ráadásul, ha egy eleve önbizalomhiányos helyzetre még rájönnek az ilyen elutasítások, az számodra egy ördögi kör lesz, ahol csak megerősödik benned, hogy te sehol nem kellesz, nem vagy elég jó…
A jó hír: az önbecsülés bármikor visszaépíthető
Karrier-tanácsadóként azt látom, hogy legyen bármilyen mélyponton is valaki, amint adunk egy működő eszköztárat a kezébe, amiből megtanulja, hogy hogyan kell hatékonyan és eredményesen állásinterjúkra bejutni, ott meggyőzően interjúzni, tárgyalni, újra kinyílik számára a világ.
Nagyon érdekes azt megélni, hogy szinte napi szinten jön egy köszönőlevél, amiben arról ír valaki, hogy milyen sok önbizalmat kapott a könyveimből/tréningjeimből, miközben közvetlenül az önbizalomról egyetlen fejezet sem szól.
Egyszerűen azáltal, hogy elkezdi valaki használni a Gerilla módszereket és jönnek a pozitív visszajelzések, sikerek, ez már önmagában elegendő ahhoz, hogy kiszabaduljon a pesszimizmusból.
A legfontosabb álláskeresési útravalóm tehát: Próbálj meg Te is pozitív maradni! Az álláskeresés folyamata nem mindig könnyű, de hidd el, hogy egyszer egészen biztosan Te is újra állásban, vagy a mostaninál még jobb állásban leszel. Ha segítségre van szükséged a mielőbbi elhelyezkedéshez, akkor gyere és hallgasd meg az ingyenes előadásomat, a végén pedig tedd fel bátran a kérdéseidet!
Hajrá, sok sikert kívánok Neked! :)
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.