Inkább őszinte legyek, vagy megnyerő az állásinterjún?

Visszatérő kérdés a személyes tanácsadásokon, hogy vajon mennyire lehetünk őszinték az állásinterjún? Hogy meséld el egy HR-esnek, hogy nem jöttél ki a főnökkel, állandóan túlóráznod kellett, nem voltál elégedett a fizetéseddel, kiégtél? Vagy épp hogyan magyarázd meg a hosszabb kihagyásokat, munkanélküli időszakokat anélkül, hogy végleg elvágnád magad a következő találkozótól? Figyelj, mutatok néhány jól működő választ!

A legtöbb ember ott hibázza el, hogy kamuzik

Abraham Lincolntól származik a mondás, hogy “Nincs ember, akinek olyan jó lenne a memóriája, hogy sikeresen tudjon hazudni.” Ez bizony a kiválasztási folyamatra is maximálisan igaz. Én legalábbis azt tapasztalom, hogy a legtöbben ott szúrják el az interjúkat, hogy megpróbálnak hazudni.

Ez egyrészt gond azért, mert tipikusan ugyanazokat a kamu válaszokat adja mindenki. Másrészt a felvételiztetők nagy része igencsak rutinos, valószínűleg csinált már életében több száz interjút, vagyis azonnal le fogja vágni, hogy valami nem stimmel az illetővel kapcsolatban. 

Az eredmény: pontosan azáltal sodorják magukat bajba a legtöbben, hogy nem az őszinte okot mondják el.
Pedig mikor nekem a tanácsadáson elmesélik, hogy miért szeretnének váltani, mi az igazi indokuk, arra 99%-ban azt felelem, hogy ezt el lehet mondani.

Csak persze az nem mindegy, hogyan!

Legyél mindig őszinte, de mellette tanuld meg becsomagolni a mondandódat!

Azért kell alaposan felkészülni a kérdésekre és, ha kell, segítséget is igénybe venni, hogy úgy tudd elmondani a valós okot, és az igazságot magadról, hogy közben ne nehezítsd meg a helyzetedet. Ez nem mindig könnyű, úgyhogy nézzünk is meg egy-két rázósabb esetet konkrét becsomagolási technikákkal!

“Miért jött el a korábbi munkahelyéről?”

A tréningeken azt látom, hogy van kb. 8-10 tipikus ok (főnök, fizetés, túlóra, van egy rosszindulatú ember a csapatban, a cég nehéz helyzetbe került, leépítések kezdődtek..), ami miatt az emberek munkahelyet váltanak, csak nem merik bevallani. Ezeket az okokat pontosan ismerik a HR-esek is, ezért ezeket keresik ők is. Egyrészt fontos tehát az, hogy be tudd kategorizálni magad, másrészt kell, hogy be is tudd csomagolni a válaszodat úgy, hogy közben ne beszéld le magadról az interjúztatókat.  

A FŐNÖK MIATT

Ha a főnököd kibírhatatlan, üvöltözik, éjjelente is emailekkel bombáz és totál megkeseríti az életed, akkor kár azt kamuzni, hogy “új kihívásokat” keresel. Nyugodtan mondd el, hogy a főnök miatt váltasz. Ilyenkor egy jó becsomagolási módszer például a következő:

”8 évet dolgoztam a cégnél, sokáig nagyon jól éreztem magam, ezalatt volt négy különböző főnököm, többször előléptettek, rengeteget tanultam, kétszer kaptam céges jutalmat, a hónap dolgozója voltam, minden értékelésen kiváló visszajelzéseket kaptam…ám az elmúlt évben kaptam egy új vezetőt, és akárhogy próbáltam az ő elvárásainak megfelelni – mint ahogy korábban ez jól ment – egyszerűen úgy éreztem, hogy bármit csinálok, az nem elég jó. Az hagyján, hogy utolsó pillanatban adta ki a munkát, és nekem emiatt folyamatosan túlóráznom kellett, de a legnagyobb probléma az volt, hogy ha nem a számára megfelelő dolgot csináltam, akkor egyszerűen üvöltözött velem. Kétszer is leültünk külön, kértem, hogy változtassunk ezen, ennek ellenére továbbra is üvöltözött, megalázó hangnemben beszélt nem csak velem, de minden beosztottjával. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább eljövök. Egyébként nem csak én jöttem el, hanem a 10 fős csapatból a fele társaság felállt.”

Vagyis a lényeg: kicsit pozitív színezettel elmeséled először is az előzményeket, mindent, ami  jó volt korábban. Ezután térsz rá a konkrét problémára. Nem panaszkodva, nem érzelmektől túlfűtve, hanem tárgyilagosan, tényszerűen, tömören elmondod, hogy a főnök miatt váltasz. Majd a végén teszel egy lezárást, hogy egyébként nem csak téged érint mindez (mert pl. hozta a komplett csapatát, senki nem tudott megfelelni neki, esélyt se kaptál), azaz más sem bírt együttdolgozni vele, nincs más választás.

Mindenkinél más egy kicsit a főnök-beosztott problémakör, de ezzel a hármas struktúrával gyakorlatilag bármi elmesélhető úgy, hogy közben ne kelljen kamuznod az interjúztatóknak. 

Egy dologra figyelj oda!

Olyat soha ne mondj, hogy “nem jöttünk ki emberileg”! Ha ugyanis nem egy konkrétumot mondasz, csak egy ilyen rejtelmes választ adsz, akkor azonnal elkezdik pedzegetni az okokat. Érthető módon azonnal kíváncsiak lesznek rá a túloldalon, hogy és mindez miben nyilvánult meg? Hogy kell ezt elképzelni a gyakorlatban? Neked pedig el kell mesélned egy csomó sztorit, amiből könnyen kikerekdhet, hogy te is éppoly hibás voltál, hogy megromlott ez a kapcsolat…

A TÚLÓRA MIATT

Szintén tipikus rossz válasz, amikor valaki azt mondja az interjún, hogy “sokat kellett túlórázni”, ezért nyugisabb munkát keres. Ezzel kb. azt üzened magadról, hogy 16:00-kor ki fog esni a toll a kezedből, és nem igazán számíthatnak rád még kivételes esetekben sem. 

Ehelyett becsomagolva érdemesebb inkább így igazat mondani:

“5 évet dolgoztam az előző helyen, ez egy pénzügyes munkakör volt, ahol teljesen természetes, hogy voltak munkacsúcsok, határidős feladatok. Többször előfordult és már előre tudható volt, hogy mi az a havi 2-3 nap, amikor késő estig bent kell lennünk. Ez ezzel a munkával járt, semmi gondom nem volt vele. A probléma az volt, hogy ez az állapot állandósult, ami nálam azt jelentette, hogy mentem haza hetente 4-szer este nyolckor az irodából. Nem befejeztem a munkát, csak abbahagytam, és az elmúlt negyedévben három alkalomnál többször nem sikerült hazaérnem este 7-nél előbb. Ez az a dolog, amiről már úgy éreztem, hogy tovább nem fenntartható. Többször kértem a főnökömet, hogy üljünk le, kidolgoztam neki többféle javaslatot, többek között ajánlottam, hogy vegyünk fel egy asszisztenst vagy egy gyakornokot, de elzárkózott előle. Tettem neki javaslatot, hogy bizonyos munkafolyamatokat szervezzünk ki, jobban megtérülne, de hallani sem akart semmiről. Ezért döntöttem végül a váltás mellett, hogy egy olyan állásom legyen, ahol kiegyensúlyozottabb keretek között végezhetem azt a munkát, amit egyébként nagyon szeretek.”

Ugye érzed a különbséget? Elmondod az igazat, és mellé adsz egy részletes magyarázatot, amire az interjúztató is csak azt tudja mondani, hogy ok, igazad van, én se döntöttem volna másképp. 

MEGREKEDTEM, ÚJ KIHÍVÁSOKAT KERESEK

Ha valóban új kihívásokat keresel, mert úgy érzed nem tudsz tovább fejlődni a jelenlegi pozíciódban, akkor ezt is el lehet mondani, de szintén jól kell tudni tálalni. Valahogy így:

“Több, mint 10 éve vagyok ugyanannál a cégnél. Ez egy kisebb cég, aminek előnye, hogy változatosabb a munka, a hátránya viszont, hogy nehezebb előre lépni, lapos a szervezet, nincs akkora fluktuáció, nem igazán lehet átmenni másik munkakörökbe. Nálunk is ez volt a helyzet. Változatos volt a munkám, mert az értékesítéstől kezdve a marketingen át sok mindenbe belekóstolhattam, de amikor ráébredtem, hogy engem igazán a digitális marketing érdekel, megrekedtem. Ez a terület nálunk végig ki volt szervezve, és a cég végülis nem vállalta, hogy házon belülre hozza. Mikor leültem erről egyeztetni a főnökkel, ő is jelezte, hogy érti az én motivációmat, de sajnos nem tud megoldást kínálni nekem. Úgyhogy végülis az ő támogatásával együtt döntöttem úgy, hogy itt az ideje, hogy új vizekre evezzek. Olyan munkakört keresek, ahol digitális marketinggel foglalkozhatok, ez lehet PPC hirdetés, Adwords, Facebook oldalak, analitika, stb. Nem vagyok teljesen zöldfülű ebben, hiszen eddig is csináltam belőle részfeladatokat, most végzek egy Facebook hirdetéskezelés képzést, ráadásul ez az a terület, ami nagyon érdekel, és szeretnék hosszú távon foglalkozni vele.”

Vagyis a lényeg, hogy mindent, illetve majdnem mindent el lehet mondani, be lehet csomagolni az állásinterjún, de ezért van egy-két kivétel!

Mit nem szabad bevallani az interjún?

Van 3 dolog, amit soha, semmilyen körülmények között nem teregethetsz ki az állásinterjún, még akkor sem, ha igaz, mert szinte biztos, hogy azonnal kirostálod magad.

Ez a 3 dolog:

• kiégés miatt kellett kényszerpihenőt tartanod
• saját betegség (kivéve pl. autóbaleset, amiből szerencsésen felépültél)
• közeli hozzátartozó (pl. gyereked) súlyos betegsége

Ez három olyan kényes téma, amitől a munkáltatók nagy része azonnal megijed. Mindhárom olyan érzelmi-mentális megterhelést sejtet, amit inkább nem vállalnak be a cégek. Mivel kellemetlen téma, ezért nem is nagyon mernek belekérdezni, ezáltal lehetetlenség felmérni, hogy vajon mennyire vagy túl a történteken, mennyire számíthatnak rád teljes értékű munkavállalóként, és nem inkább csak arról van szó, hogy anyagi okok miatt kell egy állás, és valójában nem is érdekel az egész.

Lehet, hogy most az mondod, ez nem teljesen fair, de én egyébként azt látom, hogy mindig több ok húzódik egy-egy váltás mögött. Érdemes ilyen esetben neked is egy másik, kevésbé szenzitív okot elmesélned.

Összefoglalva

Merj bátran őszinte lenni az állásinterjún! Az esetek többségében, bizonyítottan ezzel teszel a legjobbat magadnak. Készülj fel és gyakorold a fent bemutatott 3-as felépítésű becsomagolási technikát, mert ami minden kiválasztás során a legfontosabb, hogy tudd és merd bátran eladni magad már az önéletrajzban és később az állásinterjú során! Hidd el, mindez sokkal egyszerűbben elsajátítható, mint gondolnád! 

Ha szeretnél még több konkrét példát, jól megírt Gerilla önéletrajzokat is látni tőlem, és érdekel, hogyan kutathatod fel és nyerheted el a neked való, legjobb állásokat most a legegyszerűbben, akkor gyere és regisztrálj a csütörtök esti ingyenes, online előadásomra itt. ››  A mini-tréninget élőben tartom, tehát kérdezni is tudsz tőlem, és a részvételt nem csak 40+-oknak ajánlom. ;) Várlak szeretettel téged is!