Burnout-szindróma: hogyan előzheted meg a munkahelyi kiégést, és mit tehetsz, ha már kialakult?
A burnout- vagy kiégés-szindróma hosszútávú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében létrejövő fizikai-érzelmi-mentális kimerülés. A betegség egyre több embert érint, talán Téged is, ezért mindenképpen érdemes többet tudnod róla.
Napjainkban nemcsak Magyarországon, hanem a fejlett világ jelentős részén is egyre gyakrabban fordul elő a kiégés-szindróma. Németországban különösen sok ember szenved ebben a betegségben: a Gallup intézet felmérése szerint a kb. 40 millió főt számláló német munkavállalói állományból már mintegy 4,1 millió dolgozót érintett a kiégés.
Pedig a jelenség és annak leírása nem is olyan régi. Egy német pszichológus, Herbert Freudenberger 1974-ben írta le először a kiégés- vagy burnout-szindróma tünetegyüttesét, mint egy olyan jelenséget, amely elsősorban az ún. „segítő” foglalkozásúakat sújtotta:
„A szindróma krónikus emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.” (H. J. Freuderberger)
A 21. századra nemhogy nem sikerült a jelenséget visszaszorítani, hanem az átterjedt a versenyszférára, és egyre nagyobb számban fordul elő. Tőlünk is rendszeresen kérnek álláskereséssel kapcsolatos személyes tanácsadást olyan állásban lévő szakemberek, akik a kiégéssel összefüggésbe hozható okok miatt szeretnének váltani.
Hogyan nyilvánul meg a kiégés?
Egy nagyon kedves barátom példáját osztanám meg veletek, aki egy nagy multinacionális cég igazgatói posztját töltötte be az elmúlt 10 évben. Sikeres, tehetséges felsővezető volt, mindig két lábbal állt a földön, határozott karrier-elképzelésekkel rendelkezett, aki eredményeinek köszönhetően nemzetközi felelősségi kört kapott és külföldre ment dolgozni.
Hatalmas lendülettel fogott új munkájába, rengeteg ötlettel, javaslattal állt elő, hisz tőle fejlesztéseket vártak el. A vállalat azonban más és gyakran változó prioritásai miatt nem tudta az egyes szervezeti egységeken keresztül vinni a javasolt változásokat, új és új projektek jöttek, amelyek mindig „elhaltak”.
A barátom pedig egyre kevéssé érezte, hogy van értelme a munkájának, sokat dolgozott,- a változó prioritások miatt egyre többet-, mégsem volt semmi kézzel fogható „produktuma” a tevékenységének.
Közben persze idő hiányában elmaradt a korábban rendszeres testmozgás (pedig ő korábban versenysportoló volt), a feszültséget pedig már a család is érezte… Végül pedig jöttek az egészségügyi problémák is: hajhullás, gyakori megfázás, köhögés.
Eltelt több mint két év, mire a barátom elszánta magát a váltásra…
Miért is kellett ennyit várni?
Hát először is, mert van néhány hiedelmünk a kiégéssel kapcsolatban.
- Sokan gondolják, hogy a kiégés csak a gyenge embereket fenyegeti
- Csak egy kicsit el kell menni szabadságra, és minden megoldódik
- Nagy változtatás kell a legyőzéséhez
- Kiégés megegyezik a depresszióval
- Csak friss levegő és mozgás kell a legyőzéséhez
A kiégés tünetei
Gyakran azonosítják a burnout-ot a depresszióval, mert sok tekintetben hasonló tünetei vannak: teljes testi, szellemi és érzelmi kimerültség, krónikus levertség, betegségekre való hajlam, táplálkozási problémák, reménytelenség, kiúttalanság, célok hiánya, elzárkózás a környezettől, gyakran cinizmus.
Az alapvető különbség a depresszió és a kiégés között az, hogy a kiégés esetén ezeket a tüneteket mindig a munka, a munkahely váltja ki, a jelenség onnan indul ki, bár a betegség idővel átterjedhet a beteg magánéletére is.
A kiégés okaként alapvetően három dolgot szoktak megemlíteni:
- Hosszú távon fennálló stressz és megterhelés;
- Kevés motiváció a munkában, munkahelyi elégedetlenség, különösen olyan munkakörökben, ahol a munkavállaló nem érzi egyéni ráhatását az eredményre;
- Megromló munkahelyi kapcsolatok, egymást segítő „csapat” meglétének hiánya.
A kiégés kezelése is annál könnyebb, gyorsabb és sikeresebb, minél korábbi stádiumban nyakon csíped, ezért érdemes magunkra illetve környezetünkre odafigyelni.
Ezeket a jeleket érdemes figyelned:
- Egyre többet és többet dolgozol, reggeltől estig bent vagy a munkahelyeden, de még estére is hazaviszed a laptopodat, majd dolgozol vasárnap és szombaton.
- Többet dolgozol, de a munkád egyre kevésbé hatékony, a munkateljesítményed romlik, elvégzett feladataidban többet és többet hibázol.
- Személyes igények elhanyagolása: nem intézed el a személyes ügyeidet, nincs időd a hobbidra, a szórakozásra, eltűnik napjaidból a humor, a jókedv és az élet élvezete.
- Kiüresednek a társas kapcsolataid: barátaiddal már egyáltalán nem találkozol, sőt amikor este hazamész a családoddal, gyermekeiddel töltött időn is szeretnél túlesni, hogy folytathasd a feladataid befejezését.
- Pszichés tünetek közt megjelenik a tehetetlenség érzés, kedvetlenség, de akár a koncentrációs és emlékezetzavarok is felléphetnek. Súlyos esetben depresszió is kialakul, nem tudsz felkelni az ágyból és bemenni dolgozni.
- A hangulatod kiegyensúlyozására gyakrabban fordulsz pótszerekhez: dohányzás, alkohol, drogok, de akár a túlzott testedzéshez.
- Egyre gyakrabban megbetegszel, különösen gyakorik a légző és emésztőrendszeri megbetegedések, allergiás panaszok, immunrendszerrel kapcsolatos betegségek.
- Magánéleted válságba kerül: párkapcsolatodban állandósultak a feszültségek, válás közeli állapot kialakulása, gyermekeiddel kiüresedik a kapcsolatod.
Úgy érzed ideje váltanod, és szeretnél jól felkészülni az állásinterjúra? Töltsd le most ingyenesen a 3 legnehezebb állásinterjú kérdést feldolgozó 14 oldalas tanulmányunkat.
Ha a fenti jelzések közül egyet-egyet tapasztalsz magadon, még ne ess kétségbe, ez mindannyiunkkal előfordul. Különösen akkor, ha például néhány hónapja váltottál munkahelyet, nemrégiben léptettek elő egy új pozícióba, vagy a munkahelyeden éppen nagy átalakulások zajlanak.
Ezekben az esetben természetes, hogy ÁTMENETILEG többet dolgozol, sok időt és energiát fektetsz abba, hogy megfelelj az elvárásoknak, a kulcs abban van, mennyi ideig áll fenn ez az állapot.
Ha ez a kimerítőbb időszak meghaladja az egy évet, akkor bizony muszáj elkezdened komolyan venni a helyzetet, mielőtt a kiégés tünetei megjelennek…
Az átmeneti – akár hónapokig tartó – megterhelés esetén is légy tudatos abban, hogy apró lépéseket tegyél a harmóniád fenntartásáért. Például sportolj rendszeresen, mert ha heti 2-3 alkalommal egy-egy órát mozogsz, már rengeteget tettél önmagadért, és azért hogy megelőzd a kiégést.
Amennyiben a felsoroltak közül több tünetet is tapasztalsz magadon, vagy bárkin a környezetedben, érdemes haladéktalanul lépni, mert minél korábbi fázisában kezdesz el vele foglalkozni, annál könnyebb „gyógyítani” a kiégést:
Milyen lehetőségeid vannak a kiégés elkerülésére és gyógyítására?
1) Megelőzés, megelőzés, megelőzés
Mint minden betegségnél, a kiégés esetében is a legjobb kezelés a megelőzés. Miután a munkahelyen és munkával töltjük éber óráink nagy részét, fontos, hogy a munkád értelmes, szerethető tevékenység legyen és úgy érezd, azzal értéket teremtesz.
Próbálj egyensúlyt teremteni a munka és a magánéleted között: bármekkora is a teher és a nyomás, ne engedd, hogy a munka töltse ki az életedet: óvd és ápold társas (családi és baráti) kapcsolataidat, allokálj időt a számodra örömet jelentő tevékenységekre (sport, zenetanulás, meditálás, kertészkedés), tervezd be előre a szabadságaidat, amiket aztán ki is veszel.
2) Kezelés
Ha úgy döntesz, hogy megpróbálsz egyedül megküzdeni a kiégéssel, a következő „apró” lépések megvalósításával jó eredményeket érhetsz el:
- Rendszeres testmozgás (sport, tánc, jóga) beiktatása az életedbe.
- Relaxációs gyakorlatok, például meditáció segítségével.
- Táplálkozási szokások átalakítása, rendszeres, egészséges táplálkozás.
- Munkához való attitűd átalakítása: munka-magánélet egyensúly megteremtése.
- A kapcsolatrendszered visszaépítése – találkozz többet a barátaiddal, tölts aktív, örömteli időt szeretteiddel.
Ha úgy érzed, egyedül nem tudsz változtatni, érdemes professzionális külső segítséget kérni, egy coach, tréner, pszichológus, vagy mentálhigiénés szakember személyében. Ők sem tudják helyetted megoldani a problémát, de végig tudnak kísérni a megoldás felé vezető utadon.
3) Váltás
A kiégés sokszor azért következik be, mert olyan munkahelyi környezetben, vagy olyan munkakörben dolgozol, ami ezt erőteljesen elősegíti. Nem véletlen, hogy a mai magyar valóságban a rendszer embertelensége, pénztelensége miatt oly sok orvos és pedagógus küzd a kiégéssel. Ebben az esetben munkahelyet kell váltani, vagy teljesen új pálya felé kell orientálódni.
Ha váltáson gondolkozol, akkor azt javaslom kezd meg már most a felkészülést. Ebben nyújt neked segítséget az ajándék Hogyan válaszolj jól a 3 legnehezebb állásinterjú kérdésre. Itt tudod letölteni >>
4) Sabbatical, azaz hosszabb távú szabadság
Tőlünk nyugatabbra eső országokban, nagy ritkán magyarországi multiknál is elérhető az ún. sabbatical intézménye, amikor a munkáltató fél-egy évre fizetett vagy fizetés nélküli szabadságot ad elsősorban a nagy felelősségű és stresszes felső-vezetői munkakörökben dolgozók számára, hogy ez idő alatt feltöltődhessenek és személyes fejlődésükkel foglalkozhassanak.
Mondhatjátok, hogy ezt a luxust én nem engedhetem meg magamnak… Pedig ez egyáltalán nem egy elérhetetlen dolog.
Tavaly például volt egy ügyfelem, aki a közigazgatásban betöltött vezetői pozíciójából állt fel, és döntött úgy, hogy fél évet pihen és újra gondolja az életét, a céljait és kitalálja, mit is szeretne csinálni. 9 hónap pihenés és gondolkodás után kereste meg a Gerilla Önéletrajz Műhelyt azzal, hogy személyes tanácsadás keretében segítsünk neki az elhelyezkedésben.
November végén találkoztunk először, amikor meghatároztuk, mi is a fontos számára a jövendő munkájában, miben tud kompromisszumot kötni, hol és hogyan keressen állást… December közepére lezajlottak az interjúi, és januártól már az új helyen dolgozik..
Azóta is rendszeresen beszélünk, és tudom, hogy jó helyen van, azt csinálja, amit szeret, ahol értékelik, és biztos vagyok benne, hogy a mai napig nem bánja a 9 hónap „pihenést”, mert enélkül nem tudott volna ilyen jelentős változtatást végrehajtani az életében.
Ha visszatérek a cikk elején említett barátom példájára, a legfontosabb tanulság ebből az esetből, hogy ne várj évekig, amíg felismered, hogy gond van vagy amíg elkezdesz dolgokon változtatni.
Azonban ne akarj mindent egyszerre megoldani: az említett barátom is FOKOZATOSAN építette bele illetve vissza az életébe azon tevékenységeket, melyeket a sok munka miatt korábban elhanyagolt (sport, masszázs, baráti találkozók).
Ha mindezek nem segítenek, mert a munkahelyi környezet az, ami „megbetegít”, vegyél egy nagy levegőt, és lépj: keress olyan munkahelyet, ami építi a személyiségedet, és ami boldoggá tesz!
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
Kedves Mariann!
Nagyon jó a cikk, valóban így kell csinálni. Sajnos a nagy "relaxáció", "önmegvalósítás", "célkitűzés" ideje alatt is fizetni kell a rezsit, etetni, ruházni a családot, no és a gyerek "ingyenes" oktatása is pénzbe kerül. Sajnos a gyereket sem lehet lehibernálni arra az időre, amíg "kitalálom magamat", és végre megindul a kedvező irányú "cashflow".
Jó technika, hogy lejjebb kell adni az igényeket, stresszmentesebb munkát kell vállalni. Már ha az egészség (fizikai és mentális) fontosabb a pénznél. Nálam bevált - kevesebbet keresek, többet vagyok a családommal, jut időm a gyerekemre is, akit imádok.
Olyan könnyen leírják ezeket a "menj szabadságra pár hétre" és hasonló hülye dumákat. Egy átlagos dolgozó nem tud szabadságra menni, maximum otthon tudja nézni a TV-t, mert nincs pénze ide-oda furikázni meg utazgatni. Egyik hónapról a másikra él, semmilyen tartaléka nincs, és a munkahelyén nagy ívben leszarja mindenki a nyomorát, mert százan állnak sorba a helyére.
Ezzel azért vitatkoznék. Egy átlagos dolgozó, ha normális, bejelentett munkát végez, pont hogy el tud menni szabadságra. Az utazgatásos problémát sem értem, ma már számtalan nyaralós oldal kínál nevetséges áron pár nap nyaralásokat 2 fő részére. Az meg hogy az embernek sz@r a munkája... vajon hány helyre igyekszik napi szinten jelentkezni? Ahelyett, hogy a sebeinket nyalogatjuk, tenni is kellene valamit. HR cégben dolgozom, és az álláskeresők nagy része arra nem képes, hogy eljöjjön megbeszélt interjúra! Így esélyt sem adnak nekünk, hogy segítsünk. :(
Kedves Edina!
Én elmennék az interjúra, ha segítene végre állást találnom.
Régóta követem a Gerilla önéletrajz ingyenes leveleit. Az előző hozzászólók nagyon jól mondták, újabban minden cikk egy réteget céloz meg, egy olyan réteget amelyből Ők profitálni tudnak! Ennek az egésznek a fenntartása rengeteg pénzbe kerülhet, szerintem komolyabb marketing húzódik a gerilla mögött mint maga az önéletrajz megírása és addig tudnak profitálni, amíg szinte egyeduralkodóként működnek.
Mi lenne ha elkezdenének szaporodni a hasonló jellegű tanácsadó cégek, felkerülne a CV-re, hogy mely céggel karöltve írták és az egyik többet érne mint a másik attól függően ki segített?
Mit szólna egy HR-es ha kiderülne, hogy a jelölt CV-je nem is a saját személyiségjegyeit és kompetenciáit tükrözi, ráadásul nem is a delikvens írta, hanem az ki lett hegyezve egy adott lehetőségre azáltal, hogy ki lettek hangsúlyozva a fontosnak vélt tulajdonságok, tapasztalatok? Felmerte-e már vállalni bárki egy átlag közép rétegű álláslehetőségnél, hogy az Ő önéletrajzát a gerillával karöltve szerkesztették meg, esetleg vízjelként egy gorilla kerül a háttérbe? :) A kedves barátnak ingyen segítettek vagy valamely kapcsolati tőkét remélve, nem hiszem, hogy ingyenes volt a tanácsadás... Nagyon jó gondolatokat sikerül elcsípniük, bár nem tudom ezen embereket sajnálni akiknek megvan mindenük mégsem tudják élvezni az életet!!! Edzőteremben is egy tréner felügyelete mellett könnyebben és sokkal gyorsabban lehet fejlődni, mintha végig kellene tapasztalni mindent, hogy kire mi hogyan hat.
Szeretném ha egyszer példákat hoznának fel egy olyan munkakörből ahol mondjuk egymás mellett 20-40-80 munkatárs dolgozik egy azon pozícióban, szimpla kollegális viszonyban, legyen ez mondjuk a kereskedelemben, például pénztárosként. Ez esetben, hogyan zajlana egy bértárgyalás? Ha mindenki vezető és igazgató lesz és a rengeteg munkától ki ég, akkor ki fog pénztárosként, operátorként, postásként, kőművesként, festőként, pékként stb... dolgozni?
A brazil gépsornak aki Önnek építette a lakását vagy házát milyen tanácsot adna? Kérjenek el sokkal többet Öntől mert a munkájuk többet ér mint amennyit valójában kifizetnek neki? Ők nem tudnak kiégni, maximum leégni a napon...
Kedves Mariann!
Amit olvastam teljesen igaz, na és nagyon szépen is hangzik a hosszútávú szabadság, de sajnos az alkalmazotti "középréteg" körére ez nem megvalósítható.
Teljesen egyetértek Béla véleményével.
Kedves Mariann!
Ön cikkeiben általában vezetőkkel, magas beosztású igazgatókkal és magasan képzett szakembereket hoz fel pozitív és követendő példaként. A hétköznapi emberek és a beosztottak világa teljesen máshogy működik. Ott nincsenek anyagi tartalékok, hogy ha valami nem stimmel, akkor pihenek, aztán majd úgyis találok új állást. Egyik az, hogy amíg pihenek, addig nem élek meg, a másik, hogy nem találok új állást csak úgy hirtelen, mikor már meguntam a pihenést. A legtöbb ember nem azért nem vált, mert nem veszi észre, hogy az neki, családjának, egészségének nem jó, amit csinál, hanem azért mert nem tud. Elfogadja a kényszerhelyzetet, amiből szinte lehetetlen kitörni és felveszi a munkát nap mint nap, ha nincs hozzá kedve akkor is, mert valamiből élni kell!
Köszönőm a lehetőséget nagy igazság van a leirtakban , részese vagyok ennek - értelemben . Tanulmányozom ! Szép és még sikeresebb éveket .ami nekem nem megy .....