Kirúgtak? Felmondtál? Tanulj a Tesla-soktól, és új állásod lesz rekordidő alatt!
Ha valaki elveszíti az állását – akár azért, mert elbocsátottak, akár ő maga mondott fel – sokszor marad benne tüske. Sértettség, düh, néha még bosszú is felüti a fejét az álláskeresésben, ami valljuk be, időnként tényleg nem az igazságosságról szól. Ez a negatív attitűd gyakran a tanácsadásokon, rosszabb esetben az állásinterjúkon is megcsillan, ami nem jó, mert akár az egész álláskeresési folyamatot alááshatja. Hogyan csináld jól? Mutatok egy friss példát, ami szerintem a lehető legjobb megoldások egyike, amit egy elbocsátás után tehetsz.
Diagnózis: negativitás
Biztos te is tapasztalod, hogy nagy divat manapság panaszkodni, ahelyett, hogy tennénk a problémák ellen. Sajnos sokszor ezt látom az álláskeresésben is. A szakemberek egyik leggyakoribb betegsége a negativitás. Még a személyes konzultációkon is gyakran tapasztalom, hogy tehetséges, szép karriert befutott emberek felháborodva, magukról lemondva vagy éppen elítélően beszélnek az előző állásukról.
Legyen az egy hülye főnök, egy etikátlan cégvezetés vagy igazságtalannak érzett elbocsátás, még ügyfeleim is sokszor esnek abba a hibába, hogy ennek részleteit szenvedélyesen ecsetelik. Állásinterjún is nap mint nap találkozom ezzel. Szinte már öntudatlanul is panaszkodunk, ami nem jó.
Mi a baj a sértettséggel?
Az egy dolog, hogy senkinek nem tesz jót a panaszkodás. A negativitás csak viszi az energiát és annak árt legjobban, aki fortyog. De van három egészen kézzelfogható ok is, ami miatt lebeszélnélek róla az álláskeresésben:
1) A negatív hírek jobban megragadnak a fejünkben, mint a pozitívak, mert nagyobb érzelmi reakciót váltanak ki. Nem véletlen, hogy a híradóban és bulvár lapokban is ennyi gyilkosságról, tömegszerencsétlenségről és halálos autóbalesetről tudósítanak. Ha azt akarod, hogy rólad ne a negatív üzeneteket jegyezzék meg, akkor ne legyen ezzel tele a mondandót egy állásinterjún.
2) Aki negatív, az nem szimpatikus. Márpedig a kiválasztási folyamat egyik legfontosabb célja, hogy megnyerőnek és szimpatikusnak találjanak téged. Van az a mondás, hogy aki másokról pletykál, az rólad is pletykál. Aki rossz színben tüntet fel másokat, hordozza a sértettségét, nem tud továbblépni dolgokon, az óhatatlanul azt a benyomást kelti, hogy vigyázni kell vele, valami itt nem stimmel.
3) A harmadik gond a negativitással, hogy éppen azoktól az üzenetektől veszi el az időt, amikkel az alkalmasságodat bizonyíthatnád. Egy állásinterjú ideje véges: általában 60, max. 90 perc. Használd ki jól, arról beszélj, ami elősegíti az új állásod elnyerését.
Most akkor nem mondhatom el, hogy nem bántak jól velem, kirúgtak, nem fizettek meg, megaláztak?
Nem kell szerepet játszani! Ahogy az előző cikkemben részletesen is bemutatom, az őszinteség nagyon fontos az álláskeresésben! Van egy-két téma, amit nem szabad részletezni, mert nem tudsz jól kijönni belőle – ezt kérlek olvasd el a cikkben – de ha például azért jöttél el a volt munkahelyedről, mert elbocsátottak, akkor azt természetesen el lehet és el is kell mondani! Ami nem mindegy, az a “hogyan”.
Mondd el nyugodtan, tárgyilagosan, röviden, legfeljebb pár mondatban, mindenféle fröcsögés és túlmagyarázás nélkül, hogy elküldtek. Legtöbbször nem azért van rossz érzése az interjúztatónak, hogy mi történt, vagy mit mondasz, hanem hogy hogyan mondod.
Düh, sértettség, elkeseredettség, villámok vannak a szemedben, vagy összeségében jó kisugárzásod van, egy pozitív ember benyomását kelted? Ez a lényeg!
Ha igazán profi akarsz lenni, így csináld!
Itt egy egészen friss példa, amin a héten a Linkedint böngészve akadt meg a szemem, és ott azonnal el is döntöttem, hogy elhozom a blogra neked is.
A Tesla ügyről van szó, talán te is olvastál róla. Világszerte kb 100 ezer ember dolgozik a Teslánál, amelyből most gazdasági okokra hivatkozva az alkalmazottak 10%-át elbocsátották.
Nem is a dolog részvénypiaci vagy botrány része érdekes ebben számomra, hanem ahogy ezek a volt alkalmazottak a Linkedinen megnyilvánulnak. Ki is másoltam számodra néhány bejegyzést, ha esetleg nem beszélsz angolul, érdemes beírnod őket Google fordítóba és végigolvasni, itt találod a teljes válogatást.
„Köszönet, hála, jó kívánság, elképesztő tapasztalat, sok-sok tanulás” – Csupa pozitív, példamutató üzenet
Meglehetősen szokatlan, ahogy ezek az elbocsátott emberek megnyilvánulnak, nem igaz? Pedig igazából csak így érdemes!
Túl rövid az élet és túl kicsi ez az álláspiac ahhoz, hogy megengedjük magunknak a sértődéseket.
Ha semmi mást nem csinálsz, csak megjegyzed ezeket a posztokat, már sokat tettél önmagadért.
Láthatod, hogy ezek az emberek is őszintén és tárgyilagosan elmondják, mi történt velük, kirúgták őket, de az üzenetük kicsengése mégis pozitív: készen állok az újra, bizakodva nézek előre, megyek tovább, ha valaki engem keres, itt vagyok! Ezt a hozzáállást tanácsolom neked is!
Akármi is legyen, mindig a jót hangsúlyozd!
Ha szeretnél boldog lenni és szeretnél egyről a kettőre lépni a karrieredben, akkor ügyelj rá, hogy mindig a pozitív tartalom legyen túlsúlyban a megnyilvánulásaidban! Akármilyen igazságtalanság is történt veled, akármennyire is úgy érzed, legszívesebben ország-világnak elmesélnéd a vélt vagy valós sérelmeidet, ne tedd! Egy állásinterjún ennek nincs helye!
Nagyon sokat számít a hozzáállásod az első Linkedin benyomásnál vagy a veled folytatott interjú során is. Ez alapján dőlhet el, hogy negatív vagy pozitív benyomás születik-e rólad. Tudom, hogy nem mindig könnyű, de építsd be az álláskeresésbe a pozitív szemléletet, és meglátod, sokkal könnyebben és gyorsabban fogsz előre lépdelni a ranglétrán, mint a többiek.
Hajrá, sok sikert kívánok neked!
U.I.: Ha éppen állást keresel vagy váltáson gondolkozol, akkor a pozitív attitűd mellett nem árt elsajátítanod a Gerilla állásszerző módszereket sem. A csütörtöki élő, online mini-tréningemben a jelenlegi álláspiaci helyzet mellett többek között ezekről fogok beszélni, és egy bevált elhelyezkedési stratégiát is megosztok veled. Az előadásom ingyenes, regisztrálj itt és gyere! ››
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
Kedves András,
mindig örömmel olvasom a cikkeket Tőled, Csapatodtól! Pontosan világítasz rá azon jelenségekre melyek jelenleg a piacokon uralkodnak, az álláskeresők körül.
Magam, a másik oldalról szerzek rálátás ezen emberi sorsokra. Munkaadóként keresek folyamatosan alkamlazottakat, és az interjúk során az általad, vázolt narrativák mindegyikével találkozok.
Azonban, rengeteg olyan munkavállaló van, aki, a jószándékú HR-es segítségét is elutasítva, teszi tönkre a saját interjúját.
De beszélnünk kell, egy új jelenségről is. Miután közismert, hogy a munkavállalók java már nincs itthon, ezáltal e jelentkezőkért hatalmas verseny alakult ki.
Egy példával bemutatnám a jelenséget, valamint az ebből leszűrt konzekvenciákat.
Felső-középvezetői pozicióban keresünk munkavállalót. Nagyon fontos a szakmai háttér, az angol nyelv ismerete. Azon emberek, akik alkalmasak a pozició betöltésére, ahhoz szakmai gyakorlatal és tudással rendlekezzenek, már biztosan több mint 5 éve a szakmában vannak. Az 5 évvel ezelötti munkabér szinvonalat el tudjuk képzelni egy ilyen pozicióba. Az éves emelések, viszont nem követték egyetlen szektorban sem az inflációs rátákat. Tehát emberünk elött két lehetőség áll. Vált, vagy beleáll egy bértárgyalásba. Sok munkaadót ismerve, és a különböző szektorok lehetőségeit tekintve ez utobbi nagyon nehéz. Esetlegesen, már maga a tárgyalás is kellemetlen, mert a Magyar mentalitásokat ismerve, tudja hogy milyen árszinvonalon vannak munkatársai.
Ámde! Ekkor jön az emberi jellem, és készség. Pályázni kezd. 15 évvel ezelött még magam is biztattam mindenkit, hogy méresse meg magát. AZonban mára már változott a helyzet. Ha elmegy több interjura, azzal a jelenséggel szembesül, hogy nincs munkaerő, tehát ha fel tudja mutatni hogy egy pozitív CV-vel multtal rendelkező, akkor egészen jó ajánlatot is kaphat. Bátran elmondja mi az a bér ami számár megfelelő lenne. A cégünk filozófiája szerint, ez biztosan az alsó határ lesz, erre szoktuk még rátenni a mozgó bért, a kafeteriát, a bejárási támogatást. Azaz esetünkben az utolsó pályázó az általa kért bérhez képest, bő 20%-al magasabb bérajánlatot kapott, írásban.
Itt jön a jelenség, ami miatt ezt megírtam. Ahelyett hogy elfogadná az ajánlatot, azt bemutatja az előző munkahelyén, és ezzel kvázi, kizsarolja az elképzelhetetlen munkabéremelést. Ez az utobbi időben már többször előfordult jelenség. A mulkáltató, hiszen tudja hogy egy jólképzet szakembert nem veszíthet el, duzzogva ugyan, de fizet. Ez egy olyan öngeneráló folyamat, amely egyáltalán nem kívánatos a piacon. Sajnos nem tudtunk megfelelő választ találni erre, de örömmel olvasnám mások véleményét is.
Tisztelettel:
Nagyon tetszik a bejegyzés! :-)
Magam is tapasztaltam negatív viszonyulást ismerettségi körömben egy-egy munkahelyváltás során. Egyetértek azzal, hogy - bármi okból is történt az adott munkahelyről való távozás -, legyen az pozitív tapasztalat.
Nagyon sok erőt lehet gyűjteni az itt idézett megnyilvánulásokból! Nagyon pozitív kicsengésű, mind! :-)