Mélypontból már csak egy út vezet: a felfelé… (ahogy én éltem meg 2016-ban)
Szerintem kijelenthetjük, hogy nem volt egy lejtmenet 2020. Rengeteg változás történt a Gerilla Önéletrajz Műhely háza táján is: Covid helyzet, költözések, az egyik üzletágunk bezárása, majd a Gerilla Mentor Klub elindítása, rengeteg új feladat, sok-sok akadály, miközben munkatársak jöttek-mentek. Mindezt nem panaszként írom, épp ellenkezőleg! Az én 2020-as főpróbám úgyanis pár éve már megtörtént, és sokkal durvább volt… Íme egy személyes sztori és a tanulságaim az álláskereséshez.
A krízisek jönnek-mennek
Azt hiszem mára már elmondhatom magamról, hogy rutinos újratervező vagyok. Néhány éve ugyanis egy borzasztóan hasonló személyes krízisen mentem keresztül, mint amit ez az idei Covid év sokunk életébe hozott. 2016 év végén egy ilyesmi fenti képpel búcsúztam a kollégáktól. :) Azt tippelem, most is sokan éreznek hasonlót, és legszívesebben felrobbantanák ezt az évet, csak menjen már…
40 éves voltam akkor, ráadásul karácsonykor születtem, így az ünnep különösen depressziós volt számomra, de nem ez volt a legrosszabb a decemberben. :)
Az igazi krízis úgy indult, hogy 2016-ban 2 és fél hónap alatt gyakorlatilag az egész vállalkozásom szétesett.
Nem arról volt szó, hogy a tartalékaink fogytak le nullára, vagy 250 millióból csappant meg a cég hirtelen 150 millióra. Nem. Konkrétan úgy nézett ki a dolog, hogy a nulláról sikerült pár hónap alatt 45-50 millió mínuszt összehoznom.
Először lett egy céges folyószámla hitelünk, aztán még egy, majd befutott egy 8 milliós NAV adószámla, jelzáloghitelt vettem fel a lakásunkra, és végül lett egy krízis hitelünk… nem is részletezem.
A lényeg az, hogy kb. negyedév alatt sok-sok hibás döntés folytán ott álltam 25 alkalmazottal, üres bankszámlával és egy totál megrogyott céggel és önbecsüléssel. Abban az évben annyit sírtam, hogy már nem volt erőm sírni se…
Innen már csak egy út vezet: felfelé
Emlékszem a legnagyobb lelki mélypontom december 25-én a szülinapomon volt. Beültünk a gyerekekkel egy moziba, sose felejtem el, az Énekelj c. mesét néztük meg, és volt benne egy számomra máig meghatározó jelenet.
A színház direktor koala maci – miután hozzám hasonlóan épp elvesztette élete álmát :) – kénytelen volt beállni kocsimosónak. És miközben a saját testével mosta sorban a retkes kocsikat, egyszer csak elhangzik a szájából egy nekem címzett mondat (akkor legalábbis úgy éltem meg, hogy ez nekem szól):
“Figyelj, az a jó abban, ha eléred a mélypontot, hogy onnan már csak egy úgy vezet: felfelé.” :)
Na, nekem ez a mondat volt A KIJÓZANÍTÓ PONT! Úgy jöttem ki a moziból, hogy egy életre megtanultam a leckét:
Nincs más út, csak előre! A körülmények, vagy mások hibáztatása helyett érdemes minél gyorsabban magunkra figyelni: Én mit hibáztam? Nekem min kell sürgősen változtatni? Mit kell másképp csinálni? Mit kell ebből az egész helyzetből megtanulni?
Ahogy a sírás-rívás és a sebeim nyalogatása helyett elkezdtem én is magamra és a jövőre fókuszálni, jöttek is a jó lépések egymás után: 25-ből lett 4 munkatárs, a csilli-villi nagy irodát lecseréltük egy kisebbre, eladogattam mindent, ami nem kellett, átgondoltuk az üzleti modellt… és így szép lassan elkezdtünk az alapoktól újra felépíteni egy sokkal stabilabb, működőképes üzletet.
Könnyű volt? Nem!
Fájdalommentes volt? Nem!
Gyorsan ment? Nem!
De ez a padló megtanított valamire: akármi is jön, menni kell előre, talpra kell állni!
Mi ebből a tanulság az állásváltáshoz?
Nem csak idén, de én gyakorlatilag minden évben nem egy mélyponton lévő álláskeresővel kerülök kapcsolatba. Munkahelyi és személyes krízisek a Covidtól függetlenül is tényleg jönnek-mennek még a legügyesebb szakemberek/üzletemberek életében is.
Megszűnik egy állás, jön egy hülye főnök, jön egy járvány, megszűnik egy piac, váltani kell – dobál ilyeneket bőven az élet, és ezek a karrier krízisek kb. úgy működnek, mint egy óriási tengerjáró hajó.
Ha valami probléma adódik a gépezetben, akkor előfordul, hogy egy-két gyors korrekcióval (pl. egy átírt önéletrajzzal, egy kicsit átgondoltabb pályaorientációval) gyorsan egyenesbe lehet hozni a dolgokat. De van olyan is, hogy sokkal bonyolultabb a helyzet, van egy nagy tehetetlenség az egészben, és hiába érzed azt, hogy mindent megtettél, nem megy a váltás olyan egyszerűen!
Sose nézz hátra!
Ha az említett saját céges példámat nézem, ott én is annyira a mínuszból indultam, hogy kb. 1,5 évbe telt az is, hogy egyáltalán újra elkezdjenek jönni az eredmények. Már rég az új stratégia szerint haladtam, de még mindig nem mentek a dolgaim, és kellett hozzá több, mint 1 év, hogy újra pozitívba forduljon minden. Viszont, ha nem változtatok, biztos, hogy most nem tartok sehol sem…
Ha esetleg Te is épp mélyponton vagy, és azt érzed, hogy minden összeomlott, kilátástalan a helyzet, hiába teszel érte, nem jutsz ötről-hatra sehogy sem, akkor egyrészt jusson eszedbe a mondat: “Egy út vezethet innen: felfelé!”. Másrészt vedd fel a kesztyűt, tedd bele az energiát, ne állj meg, mert ez az a mentális állapot, ami át fog segíteni Téged a legnehezebb helyzeteken is.
A váltások az életben soha nem olyan magabiztosak és zökkenőmentesek, mint ahogyan másoknál (ld. pl. nálam is) kívülről kinéznek
Lehet azt csinálni, hogy elhasalsz és siránkozol a körülményeken: Miért pont én? Miért pont most? Másnak mennyivel jobb!… És lehet az is, hogy megállsz egy picit, átértékelsz, megnézed mi vezetett ahhoz, ami most van, mit kéne másképp csinálnod, mások hogyan állnak föl a nehézségből, és megállíthatatlanul elkezdesz felépíteni egy sokkal jobbat!
Muszáj előszedni ilyenkor mindazt, amit már letettél az asztalra, amiken már túl vagy! Őrizd meg az önbecsülésed, igenis dicsérd magad azért, amit már bizonyítotál, mert ez fog tartást adni ahhoz, hogy a nehéz időszakokban is végig tudd csinálni! Mert Te is bármiből fel tudsz állni, ebben egészen biztos vagyok.
Ezzel a személyes sztorival és tanulsággal szeretnék Neked ezúton is egy sikeres és boldog 2021-et kívánni!
És ne feledd, ha új állás kell, vagy szeretnél az új évben munka fronton is a helyedre kerülni, akkor ne hagyd magad eltéríteni! A segítségemre természetesen az új évben is számíthatsz. Itt tudsz pl. elsők közt regisztrálni a következő élő, internetes tréningemre, ahol vadonatúj Gerilla Önéletrajz minták mellett néhány tanulságos, 2020-as elhelyezkedési sztorit, és Gerilla titkot is megosztok majd Veled. ››
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
András!
Nagyon jó volt olvasni a fentieket.
Megvallom, igen én is így vagyok most.
Erőt ad és kitartást az "őszinte vallomásod"
Valóban a mélypontól felfelé lehet csak menni, ha akarunk.
Én is el kezdtem átírni az önéletrajzomat tanácsodra még csak 7-8 helyre küldtem el-de már 2 állásinterjún voltam. Bízok benne új év új kezdet.
A "kisfilmek" is csodákra képesek-elindítanak valamit az emberben,mint a fentiekben a moziban is .. Hiányolom, én is , hogy most nem tudok Picurral moziba menni, de itthon kreatív ötletekkel készülünk a karácsonyra és a tanítóknak ajándékokkal.
Boldog Békés Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok!
-Ildikó
"Jövőre veled ugyanitt..."
Most egy kicsit lenyugodva elolvastam történeted.
Magam miatt is aggódom, bár ez az aggódás nem szokványos: 75 éves vagyok, nagyon sok vezető beosztású ember mellett dolgoztam titkárnőként, de 43 évet az egészségügyben dolgoztam és főleg tudományos munkákkal foglalkoztam. Most is szerkesztek egy könyvet.
Az a "bajom", hogy én még mindig túl aktív vagyok, de ez a járvány sok mindenben gátol. Tudom, hogy a fiatalok nagyobb bajban vannak, mint én, de nyüzsiben, emberek között éltem, egészen március 16.-ig, azóta még Pesten sem jártam. Budapest vonzáskörzetében lakom. A gyerekeimmel sem tudok most találkozni, szóval egyedül élek, de persze nem vagyok magányos, mert napirend szerint élek, minden napra van egy tervem, korán kelek, tornaóra, aztán elkezdek itthon tenni-venni és dolgozni.
Legnagyobb problémán az, hogy legkisebb lányom - aki anno fodrász volt - most sehol nem kap munkát. Ő most 44 éves, látom, hogy kezd belefáradni a keresésbe, félek, hogy nem tudok segíteni neki. Hiába jelentkezik bárhová, valamilyen okból vissza sem hívják. Sajnos a középiskolán és a mesteriskolán kívül más végzettsége nincs és nem is akar megtanulni semmit. Nekem nem okoz gondot az új technika, internet, stb. de neki igen. Hiába próbáltam tanítgatni, nem tudom rávenni semmire. Mit gondolsz mivel tudnék neki segíteni?
Ez az év számomra a nagy változás éve volt minden téren. Röviden szólva: jött egy tornádó, s máshol tett le. Ami nekem nagy szerencse volt, hogy a legjobbkor akadt a kezembe egy jó könyv, melynek címe is sokatmondó: "Minden megoldható". Tanulságos. Én ennek segítségével építkeztem. A szerzője: Marie Forleo. Ajánlom Mindenkinek, s nem elérhetetlen ára van az Édesvíz Könyvkiadónál. Szóval hajrá!
Üdvözlöm!
Többször is elolvastam a cikket.
Lehet hogy csak én nem jól látom de nekem nem sok konkrét dolog jött át belőle.
Ha jól értem azt tanácsolja hogy ha nem talál munkát, kezdjünk el az élet más területén nézelődni?
Köszönöm válaszát,
Tisztelettel Jaksa Zsolt
Jó érzés ez a "felfelé" gondolat, de mi van, ha még ebből a helyzetből is lehet még rosszabb?
Segìtsèg kellene a talpraàllashoz.
Nincs èrettsègim
Vèsnõk szakmunkàs vagyok.
Ràadàsul elèg idős is.
Kõszônõm,hogy megtisztelt őszintesègèvel.
Merre induljon az ember?57 èvesen
Tisztelettel
Nagynè W. Zsuzsanna