Milliárdos, mégis minimálbérért dolgozik
Van egy milliárdos ismerősöm, aki a vagyonát teljesen legálisan és korrekt módon szerezte. A sikert egy start-up cégből való kiszállása hozta meg a számára, így már rég nem kell dolgoznia ahhoz, hogy meg tudjon élni, és eltarthassa a családját. Azt gondolnánk, hogy a munkától visszavonult gazdagok élete fenékig tejfel, de meg fogsz lepődni az igazságon.
A kép illusztráció
Egy közös munka kapcsán bizalmasabb viszonyba kerültünk ezzel a milliárdos ismerősömmel, így a pénzről is tudtunk elég nyíltan beszélgetni. És nagyon érdekes dolgokról mesélt, amin komolyan megdöbbentem.
Kíváncsi voltam például, hogy miért pörög ennyire még mindig, amikor nyugodtan hátradőlhetne, hiszen több, mint egymilliárd forintos likvid vagyona van. Eközben ő egyetemen tanít, versenyszerűen sakkozik, előadásokat tart, cikkeket ír szakmai folyóiratokba. Kicsit másképp, de továbbra is keményen dolgozik.
A sikeres ötvenes üzletember értetlenkedésemre válaszul elmagyarázta, hogy amikor kilépett a cégtől, amit felépített, egy légüres térbe került. Úgy érezte, hogy kezd kicsúszni a talaj a lába alól. Hiába vásárolt egy Ferrarit és más luxusautókat, egyszerűen boldogtalan volt. Így aztán egy-két év útkeresés után gyorsan visszaterelte az életét a normális kerékvágásba. Újra aktív lett (és eladta a luxusautóit).
Elmesélte azt is, hogy több hasonlóan sikeres, vagyonos ismerőse van, és nem egy közülük teljesen szétcsúszott, miután megütötték a képzeletbeli főnyereményt, és visszavonultak a napi munkától.
Volt aki alkoholista lett, volt aki depressziós.
Mesélt például egy szintén milliárdos volt kollégájáról, aki úgy talált megoldást erre a helyzetre, hogy végül fizetett egy cégnek, hogy ott minimálbérért foglalkoztassák, és így legyen hová bejárnia. És aztán becsülettel be is járt az újdonsült munkahelyre nap mint nap.
Komolyan mondom, nem hittem volna el a sztorit, ha nem egy olyan ember meséli, akinek sokat adok a szavára.
Megdöbbentő nem?
Kicsit rokon a történet a lottómilliomos takarítónőm esetével, csak más a tanulság. Ez a történet nagyban egybevág azzal, amiről Az Álláskeresés Pszichológiája oktataóanyag kapcsán is beszélek, mégpedig hogy a lelki egyensúly nagyon is törékeny.
Amikor valaki kilép a munkahelyéről, és elveszíti az addigi értelmes elfoglaltságát és munkahelyi szociális kapcsolatait, nagy eséllyel alakulnak ki komoly mentális problémák. Ezek nem elsősorban a munkanélküliség bizonytalanságából táplálkoznak, hanem sokkal inkább magából a munka nélküliségből – ha érted, ezt a kis szójátékot.
Ez a probléma nemcsak a visszavonult milliárdosokat, hanem például a GYES-en lévő kismamákat és a friss nyugdíjasokat is érinti. Nem beszélve az álláskeresőkről, akik egyébként is sok kudarcot és elutasítást élnek át.
Ezek a mentális problémák – legyen az szorongás, önbizalomhiány, motiváció hiánya, önbecsülés hiánya vagy akár depresszió – nos, ezek teljesen érthető módon nagyban rontják az elhelyezkedési esélyeket.
Éppen azért kínálom most 90% kedvezménnyel, mindössze 790 Ft-ért Az Álláskeresés Pszichológiája oktatóanyagot, mert a személyes tapasztalatom szerint a legtöbb álláskeresőnek nagy szüksége van rá, hogy megerősítse az önbecsülését.
Az akciós Álláskeresés Pszichológiája c. oktatóanyagban egy olyan rendszert állítottam össze pszichológia kutatások és modellek alapján, ami visszahozza a rendszert az álláskeresők életébe. Ezzel pedig egyúttal kiegyensúlyozottá, magabiztossá teszi őket.
Legelőször három éve mutattam be ezt az anyagot, és azóta több, mint 1500 ügyfelem használta eredményesen ezt a módszertant. Az elmúlt hetekben ráadásul ki is egészítettem az anyagot, hogy ne csak a munkanélküliek, hanem az állásban lévő szakemberek lelki nehézségeire és dilemmáira is megoldásokat kínáljak.
Ha érdekel ez a téma, ha szeretnél magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb lenni, ha szeretnél jobb hosszú távú döntéseket hozni, akkor nézd meg itt a részleteket, és igényeld meg oktatóanyagot, mert hamarosan lejár a kedvezmény.
Hiszen ha Te sem hiszel magadban, akkor hogyan várhatnád, hogy mások higgyenek benned?
Baráti üdvözlettel,
András
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
Akit nem nyomaszt egzisztenciális kényszer, magyarán nem pénzért kénytelen dolgozni.., és ennek ellenére nem talál a maga számára értelmes, hasznos, lelkiekben és intellektuálisan is kielégítő elfoglaltságot, azt a szerencsétlen embert én "genetikai cselédnek" tartom. Az ilyen nyomorult, akinek nincsen "saját dolga", soha sem lesz boldog. Akár van pénze, akár nincs...
Egyetértve Kuti Sándor úrral, az ilyen ember általában "viselkedni" sem tud...
Éhes embernek aztán lehet ámítani! Ennyit tömören lehet filozofálni a dolgokon ,de egy jó
állás kell jó fizetés kell Élni hagyni! És egyet értek Kuti Sándor írásával!
Teljesen osztom,de azert lehet vitatkozni a felvetesen
Teljesen egyetértek!
Itt a példa arra, hogy a pénz önmagában és hosszú távon nem boldogít még akkor sem, ha keményen megdolgoztál érte. A sikerélményt az értelmes tevékenység, a kitűzött cél érdekében tett erőfeszítés adja, és ez tesz elégedetté, ez növeli az önbizalmat, segíti a helyes önértékelést Ha egy hegymászónak sikerül megmásznia a világ legmagasabb hegyét ez nem azt jelenti, hogy utána felhagy az egésszel, hanem újabb kihívásokat keres. Ez van, így lettünk megalkotva... szerencsére.. :-) Ezért aztán nem lep meg, ha ilyen történetet hallok. Ugyanis a másik véglet az, ha valakire rászakad a lottó ötös néhány milliárdja és elkezd szükségtelen luxus cikkeket vásárolni, magyarul szórja szét a pénzt, arra riadhat, hogy az egy-két éven belül menetrendszerűen bekövetkező anyagi csőd után mélyebbre került mint ahonnan elindult....
Nem értek egyet teljesen. A probléma forrása, hogy nálunk nincsen igazi középosztály és a legtöbb gazdag embernek nincsen generációkra visszanyúló társadalmi háttere, mint volt az arisztokráciának, közép nemességnek a nagy-polgárságnak és a valódi értelmiségnek. Megszűnt a társadalmi élet, nincsenek polgári kaszinók, klubok, iparos egyletek, stb. Ennek a mai új gazdag réteg legtöbb tagja első generációs, a szülei a kádári rendszer "vidám barakkjában és "ha nem vagy ellenünk velünk vagy" alapelvén alapuló társadalmi környezetében szerezték meg első "Péter filléreiket" egy olyan világban, ahol csak a vagyon nagysága az értékmérő... és azóta is ez az alapelv. (cit: Herr János Lázár új sütetű zászlósúr)Természetes, hogy összeomlanak és egy ilyen elven alapuló társadalom is összeomlik, csak idő kérdése.
A legtöbb ilyen ember olyan környezetből származik, ahol ősei öltek egy előhasi üszőért, egy választási malacért, egy új igáért (nem maguknak, hanem egy pár ökör, amivel szántani lehet) meg egy lánc földért. Ezért a szerzés az életük értelme, létük alapja.Ez tudat alatt, szocigenetikai epromként, van a legtöbbjük énjébe égetve. Ha sikeresek voltak, nem tudják abba hagyni, ugyanolyan függőség ez, mint az alkohol, a drog, a szerencsejáték, stb.
Olyan országokban, ahol van komoly múltja a kapitalista társadalomnak, ott kialakult egy réteg ezekből a gazdagokból, akiknek kialakult egy társadalmi felelősségtudatok, ott vannak milliárdos (USD, EUR értendő) alapítványok élén, amelyeket nem pénzmosás céljából hoztak létre, van önkéntes munka (nemcsak szemét szedés ám, nagyon sok fajta) politikai munka, közélet ekkor már nem vagyonszerzésért, stb. Nálunk ezen túl meneően nincsen pénzügyi kultúra. Az emberek nagy része nem tud a pénzzel mit kezdeni - akkor sem, ha kevés van és akkor sem, ha sok van. A vallás hiánya is hozzá járul, mert egy valós vallási (nem ilyen fényevő jellegű) közösségbe való tartozás, vagy egyéb közösségbe való tartozás, legyen az akár egy szabad kőműves páholy, vagy turista egylet heti 1-2 kirándulással, társadalmi munkával, , már segít. Ja és Magyarországon az emberek irigysége, a magyar átlagember nem viseli el a másik sikerességét. Nem véletlen, hogy az USA-ban nem kell nevet változtatnia egy lottó nyertesnek. Itt reszkethet, hogy másnap elrabolják a gyerekét és megzsarolják, illetve éjt-nappal zaklatni fogják az éhen halt polgártársak...és a kultúra, a műveltség, a jó modor hiánya.
25 évvel ezelőtt volt egy riport egy 80 feletti grófnővel az akkor még nézhető közmédiában. Kicsi volt a nyugdíja fokhagymát árult valamelyik erdélyi város piacán. Kommunizmus idején ökörködött, meg tolmácsol;t fiatal korában megtanult autót vezetni és arisztokrataként oda-vissza angol, német, francia, olasz. Egy kis szuterén lakásban élt, de nyoma sem volt rajta depressziónak. A riporter kérdezte, hogy hogyan viselte el a vagyoni és társadalmi helyzetének drasztikus megváltozását. Mosolyogva humorral felelte. Tudja mi a család szegényebb ágához tartoztunk, csak egy kastélyunk volt és abban sem tudtunk kellő számú személyzetet tartani, Tudja mennyi márkás porcelánt kellet nekünk ott a nővéremmel törölgetni, közben vigyázni, hogy ne sérüljenek, mert megszidnak. Ettől a gondtól legalább megszabadítottak. Tudja, mi arisztokraták sok mindent nem tanultunk meg, de egyet nagyon, viselkedni..és ez sok mindenen átsegített. Ennyit erről hölgyeim és uraim.
Tc. András !
Én abban a helyzetben vagyok, hogy egész életem munkája egy csodás Budapesti dunaparti
házban van, aminek tényleges értéke a duplája lenne, mint ahogy kénytelen vagyok árulni az örökös miatt aki 50%-os tulajdonjoggal rendelkezik.
Az ingatlan 3 szintes házzal, -350 nm. nagyságú-- 2006-ban épitett és van egy duna feletti 25 nm. örök betonterasz, mellette 2 csónakbeálló,
egy fedett 15 fős grillsütöde is van a 450 nm-es óriás-fenyős ingatlanon.
Amennyiben nem tudjuk értékesiteni a bank viszi el.
Azért irok végső kétségbeesésemben-- ha segitene valamelyik ismerősének ajánlani
akinek módja lenne ezt a csodás adottságokkal rendelkező helyen lévő mediterrán
jellegű ingatlant megvásárolni.
Én 66 évesen az utcára fogok kerülni a legrosszabb esetben.
Amennyiben bármilyen megoldást tud találni esetemben megköszönöm.
Az ingatlan bármikor megtekinthető időpontegyeztetéssel.
Kérem segitsen-- egy olvasója , üdvözlettel: Szelke Éva
Tel: 20-615-3993
Nagyon örülök, hogy megosztod velünk az ilyen történeteket, ami nemcsak tanulságos, hanem szórakoztató is. Valóban úgy van, hogy amikor már nincs életcél az ember előtt akkor válik életunttá. A pénz jó ha van, de ész szerűen felhasználva. Legyen meg a mindennapi kenyerem, legyen egy kis tartalékom s ne kelljen aggódni a holnapért.
További szép napot
Éva