Mit szólnak majd mások?
Te is ezerszer meggondolod mit tölts fel magadról Linkedinre, mert félsz mások véleményétől? Nem mersz váltani, valami újba kezdeni, esetleg egy saját ötlettel a nyilvánosság elé állni, mert tartasz a szakmabeliek, a munkatársaid megítélésétől? Régóta dédelgetett álmod, hogy saját vállalkozásba kezdj, de ez az önmarketing nem a tereped? Mi a baj ezzel a hozzáállással, és hogyan tudod szép fokozatosan kiiktatni az életedből ezeket a görcsöket?
Sajnos nem vicc
Néhány napja olvastam egy humorosnak szánt Facebook bejegyzést, amely így szólt:
Tisztelettel kérdezném azoktól, akik úgy élték le az életüket, hogy „mit szól majd a falu népe”, hogy végülis mit szóltak?
Először jót mosolyogtam, aztán azon kezdtem töprengeni, vajon honnan tudja a Facebook, hogy miről szeretnék épp cikket írni? Mert bizony karrier-tanácsadóként én is azt látom, hogy túl sok embert tart vissza a félelem!
Szuper tehetséges, tapasztalt, hiteles szakemberek azért nem mernek váltani, pályát módosítani, esetleg önálló vállalkozásba kezdeni, tartalmat gyártani, nyilvánosság előtt megjelenni, előadni, mert “mit szólnak majd mások?”
A félelemmel szabotáljuk magunkat
Egyik volt kollégám keresett meg múltkor, hogy olvassa a hírleveleimet, nézi a Facebook posztjaimat, cikkeimet, nagyon tetszik neki, minden, amit a Gerillánál csinálunk, és adjak már neki is tanácsot, hogyan tudná magát kicsit jobban népszerűsíteni?
Ezer éve ismerem ezt a srácot, tudom, hogy több évig volt magas beosztású vezető, kb. 10 éve tanácsadó, tréner, imádják az emberek a tréningjeit, elképesztő jó szakember, jó meglátásai vannak, ráadásul remekül ír… Mondom neki, hogy kezdjen el rendszeresen szakmai tartalmakat megosztani, legyen jelen a közösségi oldalakon, tegyen fel legalább kéthetente egy-egy Linkedin posztot, vagy ha nincs ideje írni, csináljon egy-két Youtube videót, egyszóval kezdjen kicsit aktívabban megjelenni az online felületeken, különben nem fognak rátalálni az emberek. Mire csípőből jött a válasz:
“Jaj, dehogy! András, hogy jövök én ehhez? Mit szólnának hozzá az ismerőseim, a szakmabeliek?”
Rá két napra jött egy volt Toastmasters-es kollégám, aki kommunikációs trénerként is dolgozik, mellette keresett ceremóniamester, igényes rendezvények, esküvők levezénylője hasonló kérdéssel: Milyen tippet tudnék neki adni, hogy online kicsit felpörgesse a személyes márkáját?
Mondom neki is lelkesen, hogy Tomikám, kezdj el kilépni arccal, hanggal a színre, kezdj el publikálni, millió hasznos infót tudnál megosztani, mire ő is csak mosolyog:
“Ááá, azt biztos nem! Hogy aztán jöjjenek a bántó megjegyzések?”
Kit érdekel?
A fenti két történet nem egyedi, személyes konzultációkon is rendszeres probléma ez. Pedig – ahogy azt az egyik előző cikkemben részletesen is bemutattam – sok embernek egyáltalán nem lenne szüksége tanácsadásra, ha jelen lenne például a Linkedinen, rábírná magát, hogy kicsit átszerkessze, kozmetikázza az adatlapját, merné bátrabban bemutatni az erősségeit.
Szerdán is volt egy ilyen tanácsadásom. Gábor közgazdász, de sokáig tanárként dolgozott, egy közgazdasági szakközépben tanított 2014-ig. Átbeszéltük a pályaorientációt, és mikor mondom neki, hogy figyelj, akkor most kicsit szabjuk át az önéletrajzodat, Linkednin profilodat, ne csak az legyen hangsúlyos, hogy tanár voltál, hanem írjuk bele, hogy kereskedelem és pénzügyek tanára, vagy valamit, ami jobban behoz téged a versenyszférába, mire Gábor:
“Dehát András, mit fognak ehhez szólni a volt tanár kollégáim?”
Kit érdekel, hogy mit szólnak hozzá?! 8 éve nem dolgozol ott!
Mi a baj ezzel a hozzáállással azon túl, hogy halogatsz?
Én is tudom, hogy nem könnyű mások véleményét félretenni, nekem is sokáig komoly nehézséget okozott pl. kiállni az emberek elé, vállalni akár a negatív kommenteket, a kritikát is. Ezért az elején én is úgy indultam, hogy tapasztalt tanácsadókat kértem fel, hogy a módszert, amit kidolgoztam, tanítsák ők, tartsanak előadást ők. Sőt, a dohányzásleszoktató üzletágunkkal (az Allen Carr-ral), szó szerint beálltam egy elismert módszer mögé, ahol nem nekem kell személyesen megszólalni. Egyszerűbb volt ezt nyomni, mint magamban hinni.
2017-ben, tehát 5 évvel az indulás után mertem csak kiállni teljes mellszélességgel. Azóta tartom én az összes tanácsadást, a tréningeket, rendszeresen írok, videókat gyártok, jelen vagyok a Facebookon, stb. Ma már bánom azt a kiesett 5 évet. Bánom, hogy ennyi éven át hagytam, hogy a félelem megbénítson és elvigye az energiáimat.
A legnagyobb baj a félelemben ugyanis a fókusz! Ha hagyod, hogy uralja az életedet a “mit szólnak majd mások”, akkor minden egyes szituációban, egy megszólalás, egy nyilvános szereplés, állásinterjú, vagy akár egy egyszerű Linkedin profil átszabása előtt is óhatatlanul arra teszed a hangsúlyt, hogy mit fogsz elrontani, ki hogyan fog kritizálni, mit gondolnak majd rólad?
A félelem miatt csak a negatív dolgokat, a vészforgatókönyveket kezded vizualizálni. Nem arra koncentrálsz, hogy mennyire jó leszel, hogy fognak megtapsolni, mennyi gratulációt kapsz majd, mennyi drukkered lesz, mik lesznek a sikerek, hanem a rosszra, amitől aztán görcsös és fele olyan jó leszel, hiszen ezt programozod magadnak.
Hogyan tudsz a félelem ellen tenni?
Bármilyen nagy lépésre szánod el magad az életben, muszáj, hogy a pozitívra koncentrálj, különben saját magadat bénítod meg!
Nyilvánvaló, hogy a negatív gondolatokat nem tudod varázsütésre elűzni. De nekem például rengeteget segített az, mikor megértettem, hogy muszáj a negatívumok mellé mindig hozzátennem a pozitívumokat is. Muszáj mindenben megcsinálni ezt a pozitív listát, kell, hogy a pozitív kimeneteket erősítsem, és a jót, a sikert vizualizáljam. Ez volt az, ami nálam pl. az igazi áttörést meghozta és neked is ajánlom.
Ha például ki kell állnod a munkahelyen prezentálni, amitől nagyon rettegsz, képzeld azt el, hogy az előadás után gratulálnak neked. Lásd magad előtt, ahogyan jönnek oda mosolyogva a kollégáid veled kezet rázni. Ha állásinterjúra, váltásra készülsz ugyanígy. Készülj fel alaposan, és tedd a fókuszt a pozitív kimenetekre!
Ez lépésről-lépésre segíteni fog, hogy egy-egy fontos döntésnél ne a félelem beszéljen belőled, ne a félelem uralja az életed!
Kezdd el gyakorolni ezt, hidd el, megéri!
Sok sikert kívánok Neked!
Nem hívnak eleget állásinterjúra? Ha Neked azzal van problémád, hogy hiába küldözgeted az önéletrajzod, nem jutsz be elég állásinterjúra, akkor a választ ne ebben a cikkben keresd! Csatlakozz a következő, ingyenes, élő mini-tréningemhez, ahol megtanítalak hogyan pályázz úgy, hogy kitűnj a tömegből és többet hívjanak állásinterjúra! Itt tudsz jelentkezni az élő, internetes tréningre. ››
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
Kedves András,
A „mit szól hozzá” félelem nekem először a szauna szeánszokhoz kapcsolódik. Tudni kell a szauna szeánszra bizonyos okokból – hőtolulás, stb – csak meztelenül lehet bemenni. A szauna szeánsz jó szauna mesterrel a hő terelés, az illatok és a zene hármas egységének művészete, amit fokoz néha bőrünk sóval vagy mézzel esetleg csokival való feltöltése. A meztelenség csak alkalmasabbá teszi a testet, hogy mindezt befogadja. Ennek ellenére a meztelenség okán sokan elkerülik az életnek ezt az élvezetét, holott a meztelenség okozta korlátok levetkőzése előszobája a szellemi kiteljesedésnek, a szellem felszabadulásának. Különben a Woodstock fesztivál szelleme is erről szólt szabadítsuk fel magunkat testileg és a szellem szabadsága már csak egy lépésre van tőlünk. Nyújtsuk érte kezünket.
Most egy kicsit más oldalról is megközelíteném. Van ennek a mit szól hozzá attitűdnek egy pozitív, progresszív oldala is. Egy időben szerettem ittasan randalírozni. Ilyenkor elönt az önbizalom és a gátlástalanság mindenkivel jópofizok és „nincs az a nő, akivel ne próbálnék így vagy úgy szerencsét”. Némi baráti rásegítésre bele kellett gondolni, hogy mit szólnak hozzá a faluban. Másnap már nézésük kifejezte a véleményüket. "A mit szólnak hozzá a faluban" attitűdnek van egy olyan szerepe, a közösség az egyént a megfelelő viselkedési, szocializációs mederbe terelje.