Nem veled van gond, hanem az álláskeresési módszereiddel!
Egy friss konzultációs élményemet szeretném megosztani veled, mert több szempontból is igen tanulságos a történet…
Megkeresett egy grafikus hölgy (nevezzük Annának), aki 3D modellezésben, motion designerként dolgozott korábban, tehát nem csak a szokványos grafikai feladatokban szerzett jártasságot, hanem a videójáték-tervezői, animáció szintig is eljutott.
Minden vágya, hogy videójáték-fejlesztő, játéktervező legyen, azonban hiába vadászik hónapok óta ezekre az állásokra, egyszerűen nem sikerül elhelyezkednie az álom szakmában. Egy-egy interjúra behívják ugyan, de mindenhol elutasítás az ügy vége. A jelenlegi állásában viszont egyre kutyábbul érzi magát, nagyon szeretne már váltani, vagyis egyre frusztrálóbb a helyzet.
“Hogy lehetek ennyire peches? Mi a gond velem? Miért nem jön össze egy pozíció sem?” – szegezte nekem a szokásos kérdéseket a tanácsadáson.
Tipikus hiba
Anna elakadása egy tipikus példa arra az egyébként tömegesen előforduló jelenségre, amikor az álláskeresők a tűt szeretnék megtalálni a szénakazalban. De azt lehetőleg holnapra. :)
Nagyon sokan esnek abba a hibába – többek között én is megjártam anno ezt a csapdát – hogy van a fejükben egy elképzelt álomállás, de nem nézik meg a mögöttes (nagy)képet az álláspiacon. Mire gondolok?
Annak idején, amikor 24 évesen a Chicagói tőzsdéről hazajöttem nagy tervekkel, hogy mindenáron befektetési bróker leszek, hosszú hónapokig nem értettem, hogy miért nem vesznek fel sehova, ilyen szuper tapasztalattal miért nem kellek?!
Mi volt a gond? Ugyanaz, mint Annánál: a pályaorientáció.
Akadt ugyan olyan bankári állás, amit én kerestem, de nagyon-nagyon kevés.
Ugyanez a helyzet Annánál is. Amikor végigböngésztük együtt, hogy mégis milyen cégeknél tudna elhelyezkedni, ahol egyáltalán a videójáték-tervező álomállása szóba jöhet, akkor írd és mondd 8 db céget tudtunk beazonosítani Magyarországon. Ezek közül is mindössze kb. 3-4 olyan vállalatot találtunk, amelyek a céges adatok alapján jó üzleti modellel, stabilan működnek, vagyis érdemes lenne pályázni hozzájuk.
Ne dőlj be! Nem mindig az a jó, ami fancy
Talán tudod rólam, hogy rendszeresen tartok pályaorientációs előadást fiataloknak is, legutóbb például egy középiskolában jártam, ahol természetesen megkérdeztem a résztvevőket, hogy mivel szeretnének foglalkozni, milyen állásban képzelik el magukat pár év múlva. A gyerekek jelentős része vágta rá ott is, hogy videójáték-fejlesztő, autó formatervező, bróker, újságíró…
Vonzó szakmák, de valójában az a helyzet, hogy egyiknek sincs nagy piaca Magyarországon. Persze vannak olyan cégek, ahol el lehet helyezkedni videójáték-fejlesztőként is, de ha alaposan utánajársz, hamar rájössz, hogy ezek döntő többsége külföldön működik…
Mi ilyenkor a megoldás?
Mondjunk le az álmainkról? Vállaljunk olyan munkát, amit nem is szeretünk, csak azért, mert arra van kereslet? – kérdezheted joggal.
A jó hír az, hogy minden karrier elakadásra van megoldás, csak meg kell találni a hozzád leginkább passzolót!
Ha például Annához hasonlóan Te is mindenáron ragaszkodsz egy szűk szakterülethez, akkor az első lehetőség, hogy földrajzilag kitágítod a keresést.
Anna esetében is ezt néztük meg először, mert a videójáték-fejlesztés például tipikusan egy olyan terület, ami jó eséllyel távmunkában külföldről is végezhető. És valóban, ahogy kinyitottuk a keresést, Amerikában és Angliában is több száz ilyen állást találtunk, aminek kb. a felénél ott volt megjegyzésben, hogy “távmunkában is”. Nagyon sok szakmánál sajnos nem működik ez a megoldás, de a videójáték-fejlesztés, az emelt szintű grafikai munka például abszolút egy olyan szakma, ahol a külföldi bedolgozás igenis működőképes.
A másik opció, hogy nagyobb esélyekkel tudj indulni az álláspiacon, hogy jobban keresett, de az álom állással rokon területekre is kitágítod a célzást. Anna esetében például láttuk azt, hogy nagyon közel van a vágyott munkakör az ún. UX/UI fejlesztő pozíciókhoz. Ez is egy izgalmas, ám jóval keresettebb terület itthon is, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy több, mint kétszáz nyitott állást találtunk ezzel a kulcsszóval, ahol tárt karokkal várnák Annát is.
Igaz, hogy itt már kell ismerni a webes fejlesztési technológiákat, kell egy kis HTML, PHP, JAVA és hasonló szoftver ismeret, de mint kiderült néhányat leszámítva, Anna ezeket is nagyjából ismeri. A hiányzó tudásban pedig két-három hónap alatt színvonalas gyorstalpaló tanfolyamokkal eljuthat egy olyan szintre, amellyel már ezekre az állásokra is versenyképesen pályázhat, nem mellesleg szuper fizetéssel. (Ha szeretnéd tudni, hogy Te hogyan találhatod meg és nyerheted el a hozzád illő, jól fizető állásokat, akkor várlak szeretettel csütörtök este az ingyenes, online mini-tréningemen. Az előadás élő és ingyenes, csak kattints és kérd el a linket! ››)
A sztorinak ugyan még nincs vége, egyelőre átírtuk Anna önéletrajzát, átbeszéltünk a pályaorientáció mellett pár jól működő Gerilla módszert, de szinte biztos vagyok benne, hogy pár hét múlva örömmel újságolja majd, hogy megvan az álomállás, ami sokkal jobb, mint, amit eredetileg elképzelt magának. ;)
Innen is kívánok neki sok sikert és neked is, ha épp állásváltásban vagy!
Ne feledd a legfontosabbat! Nem veled van gond, nem te vagy béna, ha úgy érzed, nem kapkodnak utánad a cégek. Egyszerűen meg kell keresni, hogy milyen álláskeresési gikszer okozza nálad az elakadást. Ha úgy érzed, jó lenne egy kis segítség ehhez, akkor gyere és csatlakozz csütörtök este az ingyenes, online mini-tréningemhez, az előadás végén szívesen megválaszolom a kérdéseidet is.
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
Nagyon szép és nagyon jó. Aztán a külföldi távmunka miatt kedves országunk meg ne szivasson adóval. Vidéken kb. semmi értelmesnek nincs nagy piaca. Akkor ezek szerint nincs mese, mehet az ember akár végzett informatikusként is gyári rabmunkásnak, ha van jogsi akkor futárnak, bolti robotnak, vagy közmunkásnak megdögleni a kihasználtságtól és a jelképes fizetésektől. Jogsi és protekció nélkül marad a lélekölő operátorkodás vagy közmunka, amiből napról napra se lehet már megélni. Én nem tervezem leamortizálni magam egy gyárban se, hiába vagyok fiatal. Vállalkoznék szívesen, de nincs miből könyvelőt és a többit fizetni. Ördögi kör az egész! Kössz előző generációknak és undorítóan önző gyerekszülőknek, akik egy cserbenhagyott generációt kényszerítettek a világra. (Törölhetitek, ha nem tetszik amit mondok, de attól még valamennyien valahogy így gondoljuk és érezzük.)