Te tudod, hogy mennyit érsz az álláspiacon?

Hacsak nincs extrém helyzet, én minden szakembernek azt javaslom: soha ne mondjon fel első felindultságból! Egyrészt azért, mert komoly döntést nem éri meg dühből meghozni, másrészt – ahogy azt az alábbi történet is bizonyítja – az álláskeresés legtöbbször igencsak összetett kérdés. Az álláspiac pedig rengeteget változott – és változik a válság hatására folyamatosan… 

A cikk elolvasása kb. 5 perc.

Önéletrajz és pályaorientációs konzultáción járt nálam Endre, aki logisztikai vezetőként dolgozik (illetve már csak dolgozott) több, mint 15 évig egy budapesti cégnél. Világ életében a logisztikában dolgozott, azon belül különböző vezetői pozíciókban. Szerette a szakmáját, elégedett volt a karrierjével, és tulajdonképpen a céggel is, ahonnan áprilisban egy paprikás hangulatú megbeszélés után végleg eljött. Mi volt a gond? 

Klasszikus történet

Ügyfelem kb. 1,5 éve új főnököt kapott, akivel nem igazán sikerült megtalálnia a közös hangot. Mint mondja, egyre “macerásabb” lett bent minden: ő egyre többet tűrt, a főnöke meg egyre többet követelt. Így aztán 1,5 év nyűglődés után egy hevesebb szóváltás alkalmával Endre ott helyben felmondott. 

“Annyi mindent letettem már az asztalra, András. Szép karrierem volt eddig, sok tapasztalatot összeszedtem, úgy gondoltam, nem fogok én már bohóckodni 50 évesen senki kedvéért, ennél többet érek.” 

Ez volt decemberben, és Endrének július közepén még nem sikerült elhelyezkednie.

Ki mennyit ér az álláspiacon?

Azért is szerettem volna bemutatni ezt a történetet, mert nagyon sok ügyfelemnél látom ugyanezt.

Vagy felül-, vagy túlságosan alulpozícionálják magukat a szakemberek.

Az elhúzódó álláskeresés oka legtöbbször nem az, hogy nincs megfelelő állás a piacon, vagy hogy bizonyos életkor felett már nem lehet elhelyezkedni, hanem az, hogy nem, vagy teljesen rosszul saccoljuk meg, hogy mennyit ér a szaktudásunk a piacon. 

Gondold csak végig!

• Te tudod, hogy a szakterületeden mi számít piacképesnek?
• Tudod azt, hogy mások a te pozíciódban mennyit keresnek?
• Tudod, hogy az önéletrajzodban a HR-esek milyen kulcsmondatokat néznek, mikre figyelnek?
• Tudod azt, hogy a szakterületeden kívül a mostani tapasztalataiddal milyen más álláspiaci lehetőségeid lehetnének?

10-ből 8 ügyfelemnél azt látom, hogy nem igazán tudják az emberek a választ ezekre a kérdésekre. Vagyis a legtöbb szakembernek fogalma sincs róla, hogy álláskeresés szempontjából mennyire számít vonzó munkaerőnek.

Endrénél maradva, ő például 6 hónap sikertelen álláskeresés után (és miután meghallgatta az ingyenes, internetes Gerilla mini-tréninget) jutott el arra a pontra, hogy oké, akkor talán kellene egy normális önéletrajz, talán nem ártana egy jó Linkedin profil, és talán az is lehet, hogy nem csak a Profession-ön kellene állást keresgélnie… 

Fontos a reális önértékelés

Megkockáztatom, hogy az élet minden területén, de az álláskeresésben egész biztosan, a helyes önértékelés az egyik legfontosabb kiindulási alap. És minden álláskereső számára. 

Sokan azt hiszik például, hogy egy bizonyos vezetői szint felett az embereknek nincsenek hasonló önértékelési gondjai, de ez nem igaz. Mindegy, hogy beosztott vagy felsővezető valaki, 20 év vezetői múlttal ugyanakkorát lehet koppanni, ugyanúgy el lehet bizonytalanodni, és ugyanúgy elmegy mellettünk az álláspiac, ha nem figyelünk.

Endre esetén pl. már az első beszélgetés után kiderült, hogy:
1. A logisztikán belül ő 25 évig kizárólag a raktári logisztika területén dolgozott, a szállítmányozás terén egyáltalán nem. (felemás szakmai tapasztalat)

2. Hiába volt egy területen nagy tapasztalata, valójában a végzettsége sem logisztikus. (felemás képzettség)

De a legnagyobb hibát azzal követte el, hogy azon kívül, hogy a Hays fizetési kategóriában megpróbálta elhelyezni magát, gyakorlatilag egészen addig, amíg szinte depressziós tünetei nem lettek, félvállról vette az álláskeresést.  

Márpedig 25 év munkatapasztalat ide, sikeres projektek oda, ma már így jó állást találni nem lehet.

Önbecsülés és egészséges önértékelés nélkül nem megy!

Van olyan ügyfelem, aki több éves sikeres sales vezetői karrier után egyik napról a másikra teljesen magába zuhant, mert felvettek a helyére egy fiatalabb kollégát, és hirtelen azt sem tudta, hogyan tovább. 

Aki élt már át hasonlót, vagy csak szimplán egy nehezebb váltáson túl van, az tudja, hogy mennyire le tudja gyalulni az ember önbizalmát egy ilyen élethelyzet.

Elég egy elhúzódó, álláskeresés, elég pár csúnya visszautasítás, elég néhány megalázó állásinterjú helyzet… És ilyenkor jön az, hogy “Mi máshoz értek?, Mihez kezdjek?, Akkor mostantól senkinek nem kellek…?” 

Koppanás helyett

Endre esetéből a legfőbb tanulság: Nem az számít, hogy mit hiszel! Egészen addig, amíg nem “teszed ki magad a piacra”, amíg nem mérettetsz meg, addig nem fogod tudni, hogy mi mennyire számít értékesnek. 

Gondolj bele! Egészen addig azt sem tudod megmondani, hogy mennyit ér pl. a lakásod, amíg nem kezded el hirdetni. Még ha nem is akarod eladni, ahhoz, hogy tudd, jönnek-e az általad elképzelt/másoktól hallott négyzetméteráron érdeklődők, tesztelned kell a piacot.

Ugyanez a törvényszerűség működik az álláspiacon is.

A legfőbb tanácsom tehát: ha nincs nagy krízis a munkahelyeden, ha nem bántanak, nem aláznak meg, csak egyszerűen nem érzed már jól magad, vagy nem jössz ki a főnökkel, nem jössz ki a fizetésedből, akkor akármilyen szinten is vagy, és akármilyen keresettnek vélt szakterületen is dolgozol, ne mondj fel egyik napról a másikra! Helyette kezdj el állás mellett profi módon és szisztematikusan állást keresni!

Az álláspiacon is érvényes a mondás: Jó bornak is kell a cégér! 

Vagyis mielőtt ledobod a felmondási papírt az asztalra, legyen egy profi önéletrajzod!
Gondold át alaposan a pályaorientációt!
Ismerd meg az álláskeresési technikákat!
Tedd rendbe a Linkedin profilodat!
Készülj fel alaposan az állásinterjúra, mert sok minden változott most az álláspiacon. Egy kicsit másképp kell ma már becsomagolnod magadat a sikeres elhelyezkedéshez. Máshol van a kereslet, mint néhány éve… 

Szóval ha nagyon váltanál, mert hülye a főnök, eleged van, és van hetente minimum 2-3 ígéretes interjúd, akkor azt mondom, oké, nyugodtan mondj fel, te már valószínűleg hátradőlhetsz. De amíg nem ez a helyzet, amíg azok a bizonyos álláskeresési mutatók nincsenek a helyükön, amíg egy pályázatot nem adtál be, addig ne rúgj fel mindent, ne hergeld magad, és semmiképp se vállalj el egy rossz állás után egy hasonlóan rosszat. Helyette inkább keresd meg a neked való legjobb állásokat, és csinálj minőségi cserét! Segítségképp várlak csütörtökön a vadonatúj, ingyenes, internetes mini-tréningemen, hallgasd meg az előadásom, adok néhány jól működő Gerilla Önéletrajz tippet!