Hogyan jöhetsz ki jól a munkatársaiddal? 5 tipp a harmonikus a munkahelyi kapcsolatok kialakításáért
Az, hogy jól érzed-e magad egy állásban, nagyban függ attól, hogy mennyire találod meg a közös hangot a körülötted lévő emberekkel. Teljesen mindegy, hogy mennyire jó a fizetésed, milyen izgalmas a munkád, és mennyire kötnek le a feladatok, egy idő után az egész nem fog érni semmit, ha napi 8-9 órát fogcsikorgatva kell a kollégáid mellett kibírnod. Mit tudsz tenni a jó munkahelyi légkör kialakításáért? Íme 5 tipp, ami a segítségedre lehet!
Néhány napja tartottam egy előadást a BizniszFlix Maratonon, ahol a témám az volt, “Hogyan építs fel egy motivált, megvalósító munkatársi csapatot?” Korábban vezetőként, és most cégtulajdonosként is úgy gondolom, hogy egy vállalkozás sikere szempontjából ugyanis legfontosabb a csapat.
Vezetőként tudni kell jól választani, egy csapatot megfelelően összerakni és koordinálni. A munkatársakat külön-külön és csapatként is folyamatosan motiválni. Ugyanakkor azt is látom, hogy hiába minden vezetői erőfeszítés, ha a munkatársak nem gondolják úgy, hogy a jó munkahelyi légkör nem kis részben rajtuk is múlik.
Nem azt mondom, hogy ha egy lehúzó, áskálódó csapatban dolgozol, megspékelve netán egy hülye főnökkel, akkor a végsőkig ki kell tartanod. Szó nincs erről. Egy romboló munkahelyről igenis fel kell állni, és mielőbb a Neked való állást megtalálni. De ha alapvetően nincs gond a céggel, megbecsül a főnököd, nem húznak le a kollégáid, csak egyszerűen – vagy az életkorod, vagy más ok folytán – kicsit nehezebben találod meg velük a közös hangot, akkor érdemes ezt az 5 pontot végiggondolnod.
1) Ismerd magad!
Van, akinek önismereti könyvek, személyiségfejlesztő tréningek segítenek, van, akinek szüksége van coachingra, de ahhoz, hogy jól ki tudj jönni másokkal, ismerned kell mindenek előtt saját magad!
Hogyan dolgozol? Mik a gyengeségeid? Mi az, amitől szárnyalsz, és mik azok, amik lehúznak Téged? Mik azok az ún. “gumimacik”, amikre rigolyás vagy?
Nem fogsz tudni tolerálni másokat addig, amíg a saját hibáiddal, erősségeiddel és tűrőképességeddel tisztában nem vagy.
Azt mondják, egy jó párkapcsolatban is mindenkinek lehet 5-10 “gumimacija”: a párod középen nyomja a fogkrémet, rendszeresen az íróasztalon hagyja a kávés csészét, nap végén dobja csak ki a szemetet. Te viszont szereted fagyásig tekerni a légkondit, nem bírod elviselni, ha munka közben szól a zene, és mindenhol ropogtatnivalókat hagysz magad után.
Ha szeretnél jó viszonyt kialakítani másokkal, kezdd a saját korlátaid és hibáid felismerésével! Így meg fogod érteni, hogy Te sem vagy 100%-ig tökéletes.
2) Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!
Tudom, ez rettenetes közhely, de vannak azok a bizonyos munkahelyi gesztusok, amelyek igenis fontosak.
Megkérdezni a másiktól reggelente, hogy Hogy vagy? Kérni és megköszönni a segítségét. Észrevenni, és elismerni a másik sikerét. Életkortól, beosztástól függetlenül meghallgatni a véleményét – ezek mind-mind fontos apróságok, és igazából nem kerülnek semmibe.
Nem szabad azt elfelejteni, hogy a munkahely is olyan közeg, ahol elsősorban érzelmi alapon működünk. Pozitívan hatnak ránk és szívesen együttműködünk azokkal az emberekkel, akik úgy beszélnek velünk és olyan dolgokat mondanak, amitől értékesnek és fontosnak érezzük magunkat.
Nem kell mindenkinek oszlopos haverságban lenni mindenkivel, de ha Te tiszteletet és kedvességet adsz, előbb-utóbb a másiktól is ugyanazt kapsz.
3) Tedd fel magadnak a kérdést: Mi lenne, ha mindenki olyan lenne a munkahelyen, mint Te?
Unalmas lenne? Hatékonyabb? Esetleg szétesne minden, mert Te inkább a részletek embere vagy? Nem lenne nevetés, vagy épp ellenkezőleg, nem lenne munka, viszont mindenki jól szórakozna? :)
Ha felteszed magadnak ezeket a kérdéseket, azt fogod tapasztalni, hogy érdemes energiát tenni a jó munkahelyi kapcsolatok kialakításába és megbecsülni még a nehezebben kezelhető kollégákat is.
Veled ellentétes habitusú munkatársak ugyanis mindenhol lesznek. Aki azt gondolja, hogy attól lesz jobb, ha 100%-ban kizárja maga körül az ilyen embereket, az igazából tévedésben van. Egy csapat sokszor attól is jó, hogy minél színesebb. Hiába menekülsz tehát egy másik munkahelyre, számodra nehezen tolerálható kolléga valószínűleg ott is akad. Inkább koncentrálj az ellentéteitek jó oldalára, és nézd meg, milyen szakmai vagy személyiségfejlődésbeli előnyeid származnak belőle!
4) Törekedj a munka és a magánélet egyensúlyára!
Sokszor kiderül, hogy az emberek valójában azért nem érzik jól magukat egy munkahelyen, mert nincs meg az egyensúly az életükben.
Ha folyamatosan azt érzed, hogy a munkáddal le vagy maradva, nincs privát időd, a személyes kapcsolataid nagy része tulajdonképpen már csak munkakapcsolat, akkor előbb-utóbb a legkedvesebb kollégáid is az agyadra fognak menni.
Nézd meg azt, hogy mennyire vált szokásoddá az, hogy minden héten/minden hónapban/minden nap bizonyos mennyiségű minimum időt elkülönítesz azokra az emberekre, ill. a családtagjaidra, akik fontosak számodra!
Napi minimum 30 perc beszélgetés a pároddal, heti három közös vacsora, havi egy közös családi program, havi egy külön program a barátokkal, évente két közös családi utazás, stb. Fontosak ezek a minimumok, különben elvesznek az életedből a keretek és a munka-magánélet egyensúlya.
5) Ne vedd magadra!
Végül, de nem utolsó sorban a legfontosabb tipp, amit az évek alatt én is saját bőrömön megtapasztaltam: ne vedd személyes támadásnak, ha minden igyekezeted ellenére sem jössz ki valakivel a munkahelyen egykönnyen.
Nem mindenki fog egyformán szeretni, sőt lesz, aki nem úgy fogja értékelni a munkádat sem. De ezeket a “támadásokat” ne úgy vedd, hogy a személyed ellen szólnak!
Fogadd el, hogy vannak kiváló szakemberek, akik azonban sokszor saját maguktól is szenvednek, és az emberi viszonyaik általában súrlódásokkal terheltek. Ha elfogadod, hogy van ilyen is, és valószínűleg egy ilyen embernek az összes többi kapcsolata is kicsit terheltebb, rá fogsz jönni, hogy nem a személyedet éri ilyenkor támadás, hanem az illetőnek saját magával van gondja.
Remélem, hogy ezzel a néhány tippel segíthettem!
Súrlódásoktól mentes, jó munkahelyi légkört kívánok Neked! :)
Ha pedig úgy érzed tűrhetetlen már a munkahelyi helyzet, vagy más ok miatt váltanál, gyere és csatlakozz a vadonatúj álláskeresési mini-tréningemhez! Az előadásom INGYENES, csütörtök este lesz, és az interneten tartom majd. Nézd meg itt a témát és regisztrálj most, ha szeretnéd megismerni a leghatékonyabb Gerilla elhelyezkedési módszereket!
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
Kedves András!
Nagy örömömre szolgált a "Hogyan jöhetsz ki jól a munkatársaiddal 5 tippje"!
Köszönöm szépen, hogy jó pár dologra rá tudtál világítani, amin Nekem is kell és tudok is változtatni.
Mivel OKJ-s Szakápolóként Szegeden élek ugyan, de Budapesten dolgozom a covid-19 vírusban szenvedő Betegekkel, bizony sokszor elszakad, vagy pattan az a "bizonyos cérna."
Úgy hallom, sokan kritizálják az egészségügyet és ezáltal az ott dolgozó Orvosokat, Nővéreket, Ápoló személyzetet. Pedig sajnos az Emberek nagy többségének fogalma sincs arról, hogy milyen nehéz fizikai- és szellemi munkát végzünk a beöltözött "szkafander"-ben. Sokszor annyira bepárásodik a pajzs a szemünkön, hogy nem látunk semmit a párától. Alig van hangunk, mivel az FFP-3-as maszkot kell viselnünk, amiben sokszor már alig tudunk levegőt venni, hiszen a saját magunk által kilélegzett levegőt kell, hogy visszalélegezzük közel 3-4 órán keresztül. Utána jó esetben, van 1-2 óra pihenő idő, de újra be kell öltözni, mert a 12 órás munkarendben dolgozók ezt teszik. Úgy érzem, hogy Mindenki, aki ebben a felszerelésben dolgozik, derekasan helyt állt eddig is, és helyt állunk addig, amíg tart a járvány, vagy járvány veszély. De mégis támadnak Minket sokan kritizálva a munkánkat, s az egyszeri 500.000,-Ft bruttó pénzkifizetéssel, amiből sokan nem tudják, nettóba 330.000,- Ft lesz. Még meg sem kaptuk ezt a pénzt, de már támadnak érte. Holott Mi az egészségünket visszük a vásárra azzal, hogy igyekszünk a Betegeken segíteni, s mégis sajnálják Tőlünk ezt az egyszeri pénzbeli kifizetést. Nem tudjuk, hogy pár év múlva Nekünk, milyen idegrendszeri, szervi, károsodást fog okozni az egészségünkben. De Mi mégis csináljuk, végezzük naponta a munkánkat. Nagyon sajnálom azokat az Embereket, akik nem értik, vagy nem tudják felfogni, hogy Ember Feletti Munkát végzünk, legyen az Orvos, Ápoló, Segédápoló, vagy technikai személyzet - Takarítók, Fertőtlenítést végzők.
Szegedi lévén például Én csak havonta 1 alkalommal tudok hazautazni pár napra (3-4 nap), már ha nem rendelnek vissza hamarabb, mint most is, hogy nem tudok semmit sem elintézni, Bank, Posta, Befizetések, mert holnap már vissza kell mennem délután Pestre, mert június 3.-án, 4.-én már nappalra megyek dolgozni 12 órában. Március 16.-ától ebben dolgozom. Én vállaltam, mert szeretem a munkámat, szeretek az Embereken segíteni a bajban, hiszen Betegek. Ez nem önsajnálkozó levél volt Tőlem, hanem egy kicsit felvilágosító, vagy tájékoztató a munkánkról.
Köszönöm, hogy megoszthattam Veled, Veletek ezt a pár sort.
Üdvözlettel és Tisztelettel: Dallosné Oravecz Zsuzsanna
OKJ-s Szakápoló Szeged-Budapest
U.I.: Nagyon várom a csütörtöki adást András! Remélem, hogy a telefonomról tudok majd csatlakozni az adáshoz. Köszönöm még egyszer a sok jó tanácsot és, hogy vagy Nekünk!
Tiltakozom! (Kérdés, hogy mi ellen :-), de itt fentebb azt kérdezte valaki, hogy egyetértek-e, tiltakozom-e)
Kedves Zsuzsanna!
Tényleg mennyire igaz, hogy mennyire fontos a kommunikáció.
Amíg nem olvastam a hozzászólásodat, én mindenkitől csak azt hallottam, azt olvastam, hogy az ápolók-orvosok embertelen körülmények között dolgoznak, hősies munkát végeznek, nemhogy anyagilag nincsenek megbecsülve, de erkölcsileg is csak az egyes emberek, nem intézmények által. Úgyhogy te vagy az első, akitől azt hallom, hogy van más vélemény is. (Igaz, ez kicsit törvényszerű is a pesszimista Magyarországon, hogy minél közelebbről érintett valaki, annál jobban koncentrálódnak körülötte a negatív vélemények.)
Na de akkor most én mondom neked (kommunikáció :-) ): Magyarországon az emberek igenis nagyra becsülik az egészségügyben dolgozókat, igenis nem semmi, amit végeznek, lehetetlen helyzetekben kell a megszokott (sőt: szokatlan) teljesítményt nyújtaniuk, sok múlt rajtuk (és holnap is sok fog múlni), és ez nem az én 1 személyem véleménye, hanem nyugodtan szorozd meg ezrekkel, mert én még csak ilyet hallottam. És többektől hallottam azt is, hogy tapsolnak a lakók az erkélyeken, virágot vagy ebédet visznek a kórházba stb.
Üdv!
Nagyon jól összeszedett írás. Valóban előbb magunk háza táján kell rendet rakni. Ezt viszont nem mindenki ismeri fel.Nagyon fontos az egymás közti kommunikáció.
Miért fontos hogy merj ki tűnni a Tömegből?
Szerintem ez egy veszélyes kérdés is lehet akár! Valakinek a tudtára hozni hogy az amit csinál = 0 , NA ilyenkor mi a helyzet? Szóval ha egy feladatot elvégezve világosan látszik a különbség már előre látom a végét hogy a másik........... Mit szabad tenni ilyenkor??
A céges etikai kódexet illene mindenkinek komolyan venni. Főleg a vallási- politikai nézetek tiszteletben tartása billleg nagyon. Elsősorban (de nem kizárólag) a multiknál divat a kormányoldal szidása, mivel általában a tulajdonosok és a menedzsment az ellenzéknek "szurkol" és ezt igyekszik is különböző módon kommunikálni a beosztottak felé. A kedves beosztott kollégák pedig - mint a vasreszelék a mágnes közelében - beállnak ebbe az irányba, és teli torokkal szidják a kormányt Orbán Viktort, a Fideszt, stb. ahol, és amikor csak tudják. Főleg a COVID-19 ellenes intézkedések kerülnek mostanában napirendre. A forgatókönyv roppant egyszerű: a járvány miatti leépítésnél általában a politikailag "inkompatibilis" kollégák kerülnek lapátra. Sokszor persze a vezető beosztásúak dobják fel a politikai témát.
A véleményem az a fentiekkel kapcsolatban, hogy egy munkahely nem adhat teret politikai eszmefuttatásoknak, nem hangozhat el vallási / politikai nézeteket sértő megjegyzés. Ha mégis előfordulna ilyen, akkor kell lennie egy moderátornak, aki "csillapítja a kedélyeket".
A gond az, hogy ha hozzászólsz az is baj, ha nem szólsz hozzá az is baj.
Mindenesetre nezéz olyan kollégával jól kijönni, aki napirend szerűen a Te értékrendedet gyalázza.
Szia András!
Érdekes pontok, van benne igazság a tapasztalataim szerint. A bevezető részhez van egy trükkös kérdésem. Mi a helyzet abban az esetben, ha vezetőként nincs szinte semmi befolyásod a rád bízott vagy általad felépítendő csapat összetételére, hanem "hozott anyagból" kell hatékonyan teljesíteni a csapattal?
Szia Pál! Ez nem is annyira ritka, ahogy vezetőt sem sűrűn választunk, igazából a beosztottakat sem mindig mi választhatjuk meg. :) Érdemes ilyenkor nem kizárólag végletekben gondolkodni szerintem. Nem csak jó és rossz csapattag, jó vagy rossz kolléga létezik, hanem a kettő között rengeteg árnyalat van. Mindenki fejleszthető, egy csapat lehet, hogy nem lesz soha kiváló, de jól működővé tehető. Üdv., András
A sérelmek, harag elengedésének képessége nagyon fontos! A harag rossz tanácsadó, ez örök igazság. Meg kell tanulni ezeket elfelejteni. Ha ez nem megy annak nagyon súlyos következményei is lehetnek, főként a haragtartóra nézve! + a 2. pont alkalmazása, ami nem közhely, hanem az emberi együttélés egyik legfőbb alapja. A harag, düh legyőzésének útja valószínűleg a szeretet lehet. Kell találni valamilyen szeretnivalót abban a félben, aki ellenszenves számunkra. Persze egyes esetekben ez nehéz lehet, de akkor is törekeni kell erre...
Köszi Péter az értékes kommentet!
Jó, hogy erről is írsz, tényleg érdemes átgondolni.
Szerintem az ember az álláskeresés során szembesülhet azzal, hogy talán nem is ismeri saját magát eléggé.
Kedves András, kedves Olvasó!
Nagyrészt egyetértek. Főleg az első ponttal. Különben szerintem az önismerethez könnyen hozzásegít, ha megpróbáljuk (kicsit skizofrén módon) kívülről szemlélni magunkat. Ma is gyakran felteszem magamnak a kérdést: "Gizi, te el tudnád viselni magadat?" A válasz rá legtöbbször az, hogy igen, de nagyon nehezen. És ezen a ponton azonnal elpárolog a legtöbb ellenérzésem a kollégáimmal szemben!
Egy kis kiegészítés a témához: tudom, hogy közhely, de fontos a kommunikáció! Ha valakivel problémád van, jó ha azt minél előbb megbeszéled az illetővel. Persze ideális lenne nyugodtan és a lehető legudvariasabban és persze jól időzítve, hogy lehető legkevésbé zavard a másikat. Lehet, hogy megdöbbentő, de a konfliktusok több mint a 90%-a saját tapasztalatim szerint abból adódik, hogy nem mondjuk meg a másiknak, hogy mi a problémánk vele. Legrosszabb esetben utalunk rá, hogy van probléma és azt gondoljuk, hogy a másik pontosan tudja hogy mi az és direkt csinálja! Hát nem. Sőt!
Szerintem érdemes kipróbálni!
Ha valaki végigolvasta azt külön köszönöm, már megint hosszú lett... :-O
Kedves Gizella! Köszönöm a komentet, igazad van: a kommunikáció alap. Üdv, András
Kedves Gizella! A kommunikáció olykor hosszú, hogy röviden megértse a másik azt az 1 mondatot, üzenetet, amit közölni akartunk valójában. :-) Ha többen lesznek előrébb önismeretileg és az őszinteség is nagyobb fokú lesz a kapcsolatokban (munkahelyi, magán, ...), akkor majd rövidül a kommunikáció, mert érteni fogják egymást, szinte félszavakból is. Addig marad a kicsit hosszabb beszéd/írás. Talán mint ez is. ;-)