Miért nem engem választottak? Az álláskeresés keserű pillanatai
Hamarabb tud kezdeni, több diplomája van, jobban beszél angolul, nő, tehát csinosabb, férfi, tehát magabiztosabb… Nagyon sok álláskereső beleesik abba a hibába, hogy ilyen indokokat keres, ha esetleg nem őt választják egy állásra. A valódi ok általában ennél sokkal prózaibb, és a jó hír az, hogy te is tudsz tenni ellene.
Tavasz végén járt nálam egy ügyfél, mérnök végzettségű, kora 50-es éveiben járó megnyerő úr. Mesélte, hogy nagyon nehezen szánta rá magát a tanácsadásra, de végülis a felesége rábeszélte. A konzultáció végén közölte, hogy egy-két hete megpályázott egyébként egy állást, ahová szerinte tuti fel is veszik. Úgyhogy be se adja máshova a pályázatát, mert ezt az állást neki találták ki…
Az 1 a legveszélyesebb szám
Alapszabály a marketingben, és az álláskeresésben is: az 1 a legveszélyesebb szám. Miért?
1-ből 1 értékesítés, nagyon ritka
1-ből 1 elhelyezkedés pedig szinte lehetetlen.
Pontosan ebbe a hibába esett ügyfelem is: hiába vette biztosra, hogy azonnal felveszik az első megpályázott állásra, sajnos végül nem őt választották ki.
A kudarc az álláskeresés természetes velejárója
A visszautasításokkal kapcsolatban két dolgot fontos belátnunk:
Az egyik pusztán matematika…
Ha ugyanis nem szánsz kellő időt az álláskeresésre, és nem adsz be kellő számú pályázatot, csak egyet-egyet, akkor nem fogsz tudni bejutni kellő számú állásinterjúra sem, magyarán előbb-utóbb borítékolhatóan csak visszautasításokat kapsz. (Hogy melyek az álláskeresés főbb mutatószámai, és hogyan nyerheted el a neked való legjobb állásokat, azt csütörtök este megmutatom. Klikk ide és jelentkezz te is az ingyenes, élő előadásra! ››)
A másik dolog pedig az, hogy a kiválasztás végső soron nem más, mint szimpátia!
Nagyon sokszor nem látjuk magunkat reálisan, nem tudjuk, hogy valójában mennyit érünk a munkaerőpiacon. És még ha úgy is tűnik, hogy szakmailag nekünk lett kiírva egy pozíció, sajnon nem minden a szaktudás, nem minden a tapasztalat.
Egy állásinterjún sokkal fontosabb, hogy te milyen benyomást keltesz az interjúztatóban, hogyan értelmeznek téged a másik oldalon:
- Tudsz-e megnyerő lenni?
- Megvan-e a leendő főnököddel a kölcsönös szimpátia?
- Látják-e rajtad, hogy akarod azt az állást?
- Beillesz a meglévő csapatba?
- El tudod-e adni szakmailag is magad?
Gondolj csak bele! Te szívesen vennél fel olyan munkatársat, aki szakmailag meggyőző, de közben látszik, hogy nem igazán motiválja az állás, mindenért harcolni kell vele, és akivel nem érted meg magad?
Az álláskeresés egy értékesítési folyamat
Ha olvasod a Gerilla blogot, akkor te már pontosan tudod, hogy az álláskereséssel kapcsolatban azt kell mindenek előtt elfogadni, hogy ez egy folyamat. Pontosan olyan, mint az értékesítés, ahol gyakorlatilag minden ponton el kell tudnod adni magad.
Namármost, ahogyan nincs olyan értékesítő a földön, aki akárcsak 50%-os sikeraránnyal ad el (10-ből több, mint 5-6 értékesítése biztos, hogy kudarc), úgy az álláskeresésben is tudomásul kell venni, hogy a megpályázott állások nagy részét nem te fogod elnyerni, és pont.
Nem azért, mert nem vagy jó szakember, nem azért, mert le van zsírozva a hely másnak, hanem mert az adott versenyben volt nálad szimpatikusabb, megnyerőbb, jobb, vagy egyszerűen egy véletlen folytán rosszul jött ki a lépés számodra.
Sokszor előfordul például, hogy menet közben megváltoznak a körülmények: átalakul a szervezet, lefújják a kiválasztást, vagy esetleg jön egy belső jelentkező, aki alkalmas a feladatra, és bár veled is minden rendben volt, mégis őt választják a pozícióra.
A probléma nem ez
A “köszönjük, de nem önt választottuk” válasz tehát az álláskeresés része, ezt el kell tudni fogadni, helyén kell tudni kezelni, mert lesz ilyenben része még a legprofibb álláskeresőnek is.
Problémának inkább azt látom, hogy a szakemberek többsége nem veszi komolyan az álláskeresést. Nem készül fel, nem csinálja kellőképp átgondoltan, nem tud motivált maradni, és 2-3 sikertelen interjú után teljesen összeroskad: “Nem kellek sehová, mindig a fiatalabbat választják, csak az ismerettség számít, nem értek semmihez”. Holott ez nem igaz!
Ha nem jutsz be kellő számú interjúra, akkor nem jó az önéletrajzod, vagy nem a neked való állásokra pályázol. Ha az állásinterjún mindig téged rostálnak ki, akkor sajnos rá kell feküdnöd az interjú technikáidra, mert következő alkalommal sem lesz nagyobb szerencséd… Nem sorolom, a lényeg az, hogy az álláskeresés minden pontja korrigálható és kell is korrigálni, ha visszautasítást kapsz.
Nincs olyan speciális helyzet és nincs olyan szakember, aki átgondolt álláskeresési stratégiával és alapos felkészüléssel ne tudná megtalálni, és el is nyerni a neki való, jó állásokat. Az egész tehát stratégia és energiabefektetés kérdése, ezt bizonyítják ügyfeleim akik sokszor úgy keresnek meg, hogy több hónapos sikertelen interjúzás után már szinte minden reményüket elveszetették. Hogyan fordul mégis sikerbe az ő álláskeresésük is? Ülj le csütörtök este a képernyő elé, ebben az ingyenes, internetes előadásban mutatok egy bevált stratégiát neked! ››
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
Szakmailag jól el tudom adni magam és úgy viselkedem, hogy lássák rajtam, akarom az adott állást. Általában megnyerő is tudok lenne. Az viszont teljesen lutri, hogy meglesz-e a leendő főnökkel a kölcsönös szimpátia (azaz működik-e a kémia) illetve hogy illek-e szerinte a meglevő csapatba. Ez utóbbi kettőt sajnos nem igazán tudom befolyásolni és ez zavaró. (54 éves álláskereső nő).
Kedves András!
Nagyon tetszenek az elveid. Most éppen az „1 veszélyes szám” ragadott meg és inspirált arra, hogy leírjam gondolataimat. A történet szereplőinek a neveit megváltoztattam és a történetet ki is egészítettem, hogy véletlenül se ismerjen senki magára és mindenki csak történet tanulsága sodorjon magával. Tehát a történet: Ádám rendkívül vonzódott Évához, másra gondolni, de nézni sem tudott és egy idő után az volt minden vágya, hogy elnyerje a kezét. Hosszasan ostromolta és Éva végül igent mondott. Az esküvő előtt néhány nappal Ádám a parkon keresztül haladt át, sőt inkább, mint egy örömittas vőlegény néhány centivel a fű fölött repdesett. S ekkor belebotlott Béni bácsiba a család idősebb, bölcsességgel megáldott barátjába. Mi van Ádám fiam? -kérdezte. Nősülök, tudja elveszem feleségül azt a gyönyörű lányt, akit talán Béni bácsi is ismer. – felelte örömtől ittasan Ádám. Béni bácsi morzsolta a szakállát, hogy meg merjen-e szólalni, de végül úgy döntött, hogy a hosszú barátságra tekintettel megtiszteli Ádámot gondolataival. Te Ádám fiam és van neked szeretőd?! Ádám felháborodva válaszolt, hogy lenne, csak Évára tudok gondolni. Mire Béni bácsi: Nagy baj, fiam, nagyon nagy baj, akkor te nem választasz!
Azt hiszem álláskeresésnél az lenne az optimális cél, ha mi választhatunk több állás között. És erre kell törekednünk. És ne arra menjen el energiánk, hogy a kudarc után, hogyan nyerjük vissza elveszett önbizalmunkat, hogyan építsük fel újra magunkat.
Kedves András, átírtam az önéletrajzom, új (régebbi) fotót tettem rá, nem írok már rég dátumokat az iskolákhoz, lehagytam az első két munkahelyemet (túl régen dolgoztam ott), mindenhová kicsit átírom az egészet - eddig 1, azaz egy interjúra hívak be. Adminisztrátor, titkárnő, asszisztens, irodavezető, ügyintéző voltam mindig, csak ez mindenhol mást fedett. Ügyvédi irodában is dolgoztam, ami megint más tudást, tapasztalatot ad. Mit kellene még máshogy csinálnom? Ha kérnek fizetési igényt, és nem írok, már megyek is a kukába, ha meg írok, lehet, hogy sokallják. Akkor?