Csüggedt álláskeresők: Dehát az én helyzetem speciális…
Biztosan jók a módszereid, és más fel tud velük készülni az álláskeresésre, de az én helyzetem más. – Ha annyi tábla csokim lenne ahányszor ezt a mondatot hallottam álláskeresőktől, akkor már édességboltot nyithatnék. :) A viccet félretéve, szerinted miért gondolja a legtöbb ember, hogy az ő helyzete speciális?
Pár hetes sztori: személyes tanácsadásra jelentkezett be egyik ügyfelem, aki korábban 5-6 cégnél is dolgozott ügyvezetőként. Termelő cégnél, kereskedelmi cégnél, szolgáltató vállalatnál, szóval kb. a létező összes területen. Egyeztetünk, beszélgetünk előzetesen telefonon, mire mondja, hogy előre szól, hogy az “ő helyzete más”, és nem biztos benne, hogy hasznosítani tudná a módszereinket. “Miért? Cégvezetés és cégvezetés között olyan óriási a különbség? Alapvetően nem ugyanazokat az elveket követed?” – kérdeztem vissza, ő pedig azonnal elvetette a dilemmát.
Mindenki azt gondolja magáról, hogy az ő problémája egyedi
Nemrég jártam egy konferencián, ahol a következő szlogen volt kivetítve a színpadra: “Az én cégem más!”
Az álláskeresőknél pontosan ugyanezt látom: a legtöbb szakember meg van arról győződve, hogy az ő helyzete bonyolultabb, speciálisabb, mint másoké, ezért aztán nála úgyse működnének az álláskeresési technikák.
- “Én nem beszélek nyelveket.”
- “Nekem nincs diplomám.”
- “Vidéken ezek a technikák nem működnek.”
- “6 év Gyesről visszatérve az én helyzetem más.”
- “58 évesen nincs az módszer, amivel találnék jó állást.”
10 éve vagyok karrier-tanácsadó, évente kb. 200 személyes konzultációt vezetek, 2-3 000 ember jön el a tréningjeinkre, és minimum 500 álláskeresővel beszélek telefonos konzultáción/év, megnyugtatásképp mondom: a te helyezeted sem lehet annyira más!
Magyarországon 5 millió munkavállaló van
Rengetegen dolgoznak multinál, sokan mások KKV-nál. A nők többsége évekre kiesik a munkából, többségük 4-5-6 évet otthon marad gyereknevelés miatt. Rengetegen mennek el és jönnek haza külföldről, és egy teljesen másik országból és szakmából érkezve keresnek állást. Nagyon sok a pályaelhagyó, a közszférából a versenyszférába igazoló és fordítva…
Nem sorolom, hidd el nekem, nem igazán van olyan, hogy az én helyzetem más.
A Gerilla Önéletrajz Műhely pályafutása alatt egyszer találkoztam olyan álláskeresővel, akinek a helyzetére én is azt mondtam, hogy ez valóban speciálisabb. Az illető úr hajóskapitány volt, kizárólag külföldön hajózott, nagy tengeri hajótársaságoknál, és szeretett volna Magyarországon elhelyezkedni. Na, az ő esetére valóban azt mondtam, hogy más, mert kicsit másképpen működik ez a szegmense a munkaerőpiacnak. Ennek ellenére még ő is tudta hasznosítani a módszereinket, és 2 hónap alatt kiváló állást talált.
Ne keress kifogást!
Az egyik Gyesről visszatérő Karrier Klubtagunktól kaptam múltkor ezt az üzenetet:
“Köszönöm András a tréningedet, teljesen más szemléletbe helyezte nálam az álláskeresést. Nem futok ezután felesleges köröket, és olyan jó volt látni, hogy rajtam kívül mások is végigjárták már sikerrel ugyanezt.”
Na, hát nagyjából ez a valóság. Nem vagyunk egyedül. Az emberek élete nagyon hasonló mintázatokat követ. Épp ezért vallom azt, hogy a legtöbb esetben felesleges egyedi megoldásokat keresned. Keress inkább módszereket, olyat, ami már másoknál is bevált, amiről tudod, hogy működik, és azt igazítsd a saját helyzetedre.
A Gerilla módszereket például te is minimális (de tényleg a legminimálisabb) képzelőerővel könnyedén adaptálhatod a saját álláskeresési helyzetedre.
De ehhez előbb ki kell venned a szótáradból, hogy “az én helyzetem más”! Mert ez csak védekezés és kifogás, ezt ugye te is tudod? Védekezés, mert megmagyarázod vele magadnak a korábbi álláskeresési sikertelenségeket, és egyben egy jó kifogás arra, hogy felmentsd magad a munka és a segítségkérés alól. Szerintem ezt ne tedd!
Használd bátran a segítségemet, ismerd meg, hogy mitől működnek több ezer álláskeresőnél a Gerilla módszerek! A következő ingyenes, internetes mini-tréningemre várlak szeretettel téged is, mutatok egy bevált, komplett álláskeresési stratégiát, és az előadás végén szívesen meghallgatom az álláskereséssel kapcsolatos kérdéseidet!
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
Igen, a cikket olvasva azt tapasztalom - nem mellesleg több éves külföldi munkatapasztalattal -, hogy Mo-on még mindig gyerekcipőben jár az emberi nyitottság az új dolgokra mondván, hogy jó nekem a biztos rossz, mert a legtöbb ember fél elhagyni a megszokott konfortzónáját. Persze tisztelet a kívételnek. Kérdem én, ha a korábbi módszerek nem voltak sikeresek, mit lehet veszíteni, ha valami újat megpróbálunk ahelyett, hogy már előre problémákat és kifogásokat gyártunk? Avagy ne a Probléma-és Kifogás Zrt.-ben legyünk sikeres és elismert szakemberek😊
Az én helyzetem valóban más. Mozgásszervi probléma miatt csak ülőmunkát tudnék vállalni, de vidéken /Gyöngyös /nem igazán van erre lehetőség. Érettségim van, nyelvet nem beszélek. És! 54éves múltam.
Kedves András
Rengeteg cég szerepel az önéletrajzomba, az első felében lévők már nem léteznek, a második részében pedig olyanok vannak, ahol vezető váltást követően kellett elmennem.
Jelenleg is ebben a helyzetben vagyok.
Három hónapja ügyvezető váltás történt és sajnos az elküldés küszöbén állok.
Szakmailag felkészült vagyok és folyamatosan fejlesztem magam, még sem tudok megfelelni az új vezetőknek. Pedig mindig egy alacsonyabb poziciót pályázok, de mindig magasabb pozicióban találom magam, majd jön a vezető váltás és elküldenek.
Kérem segítsen.
Igen, András azt gondolom, amit Te! Ott látom a hiányosságot mindenkinél, hogy nem vagyunk eléggé következetesek, mert az értékrendszerünk rendkívül függ egy adott helyzettől és mindenben szeretnénk jók lenni, pedig ez nem biztos, hogy az anyagi eredményességünknek is jót tesz. Azt feltételezem, hogy rendet kell a fejünkben tenni nekünk magunkban, mert van olyan helyzet, amikor az élet más területein érünk el sikert, nem is kicsit, csak ez mások számára nem elég látványos. Meg kell jutalmaznunk magunkat olyannal, ami mások számára is látható.
Még egy 150 kg +os nőnek sem "más" a helyzete? De szép is lenne!