Hogyan fordítsd a javadra mások sikereit?

Időnként Te is rettenetesen unod már a mézes-mázas sikersztorikat? Mindenki annyira okos, ügyes, eredményes, Te meg úgy érzed, ehhez képest sehol nem tartasz? Akkor kérlek, olvass tovább!

A kudarc mindig szimpatikusabb

Nem tudom Te észrevetted-e már magadon, hogy oké, klasszak ezek a sikersztorik, de valahogy sokkal könnyebb kapcsolódni hozzájuk, ha van benne egy kis kudarc.

Én legalábbis azt látom, hogy sokkal inspirálóbb az emberek számára egy happy endes történetet, ha egy egetverő bukás vagy kudarc után fordult valaki/valami sikerbe.

Íme egy saját példa a közelmúltból!

Pár napja kitettem a Gerilla Önéletrajz Műhely közösségi oldalára egy videót, ahol arról mesélek, hogy a tavalyi irodaház kálváriánkból mi mindent tanultunk, milyen nehézségekkel kellett megbirkóznunk, és hogyan fordítottuk javunkra végül ezt az anyagilag és emberileg is rendkívül kudarcos szituációt. 

(Kattints a képre, ha szeretnéd megnézni a videót!)

Ez a bejegyzésem szinte kivétel nélkül csak pozitív, bátorító visszajelzéseket kapott. Olyan komment is érkezett, hogy ezután a videó után lettem valaki szemében igazán szimpatikus és hiteles… 

Majd pár napra rá…

Ugyanezen az oldalon megosztottam egy fotót, ahol épp egy edzés után vagyok, és büszkén mesélem, hogy 2 cég vezetése, 3 gyerek és viszonylag kevés szabadidőm ellenére minden nap tartom magam a fogadalmamhoz: munka előtt minden reggel 20-30 percet sportolok, aminek így 2-2,5 év után végre viszonylag látványos kezd lenni az eredménye. :) 

Mit ne mondjak, erre a posztra a lájkok mellett bizony már jött jó pár negatív komment is. :) Kaptam a savazást, hogy “Ó, mintha te szülted volna azt a 3 gyereket!”…”Persze, neked könnyű!”…”Neked nem kell reggel 7-kor 3 műszakban kezdened!”…”És a családra vajon mennyi időt szánsz?” stb., stb.

Mi a baj ezzel?

Nem az a baj, hogy kritika! 

A gond sokkal inkább a gondolkodással van.

Van ugyanis egy olyan tipikus emberi hozzáállás bennünk, ami bár látszólag a másikra irányul, mégis a saját előrejutásunk, a saját önértékelésünk és sikereink legnagyobb gátja lehet, ez pedig… 

AZ EREDMÉNYEK DISZKONTÁLÁSA! 

Figyeld csak meg magadon, Te általában hogy reagálsz a sikerre?! Mi az őszinte reakciód, ha olyan eredményeket látsz magad körül, amit legbelül te is szeretnél elérni?

• Az ismerősöd vesz egy új autót…
• A munkatársadat pár hónap után előléptetik…
• Az unokatesód vesz egy új házat, vagy azt látod a Facebookon, hogy állandóan szép helyekre utazik…
• Az egykori iskolatársad elmeséli, hogy hamarosan új vállalkozást nyit…
• A szomszédod egyre jobban néz ki…stb., stb.

El tudod ezeket a “sikereket” őszintén ismerni, vagy sokszor Te is hozzábiggyesztesz magadban egy “JÓ, DE…” félmondatot? 

Jó, de így könnyű.
Jó, de neki szerencséje volt.
Jó, de őt a szülei támogatták.
Jó, de ő fiatal.
Jó, de ő jókor volt jó helyen.
Jó, de neki kapcsolatai vannak… 

Sajnos mi emberek (részben önvédelemből is) hajlamosak vagyunk leértékelni mások eredményeit, ami azért nagy baj, mert ezáltal saját magunk előtt is megkérdőjelezzük, hogy azt a sikert vajon tisztességes eszközökkel el lehet-e egyáltalán érni?! Márpedig ha elhitetjük magunkkal, hogy valamit nem lehet tisztességesen – pusztán munkával –  elérni, akkor máris legalizáltuk magunknak, hogy nem is érdemes azt célul kitűzni.

És ez a nagy baj!

Emlékeztesd magad a 4 mérföldes történetre!

A leértékelés helyett próbálj meg mások sikereiből mindig inkább inspirálódni! Nem csak az a fontos ugyanis, hogy más kudarcaiból tanulni tudj. Az legalább ilyen fontos, hogy mások sikereit a javadra tudd fordítani! Hogyan? 

Időnként el szoktam mesélni ügyfeleimnek az egyik kedvenc sportbéli példámat: a 4 perces mérföld sztoriját.

A történet lényege, hogy hosszú ideig azt gondolták az edzők és maguk a sportolók is, hogy 4 perc alatt egyszerűen képtelenség lefutni egy mérföldet (1600 métert). Úgy gondolták, hogy az emberi test fizikailag képtelen erre.

Egészen 1954-ig senkinek nem is sikerült átlépnie ezt a szintet, amikor is egy 25 éves orvostanhallgató srác, Roger Bannister egy kis, helyi versenyen 3 perc 59 másodperc körüli idővel, tehát 4 perc alatt (amatőr futóként) simán lefutotta a távot. 

Kép forrása: The Times

Mi lett a következmény? 

Már abban az évben, rá kb.1-2 hónapra más futóknak is sikerült ugyanígy 4 percen belül célba érnie. Majd sorra-sorra döntötték meg világszerte a futók ezt a megdönthetetlennek hitt 4 perces korlátot…

Amint valaki bebizonyította, hogy nem lehetetlen ez az eredmény, hanem igenis meg lehet csinálni, onnantól kezdve a futók mentálisan, pszichésen is elhitték, hogy a 4 percen belüli idő egy reális célkitűzés lehet.

Nálad ugyanígy működik ez!

Ezért javaslom ügyfeleimnek és Neked is, hogy ha találkozol akár a munkahelyeden, akár máshol olyan szituációval, olyan emberrel, akinek jól megy, aki sikeres, aki feljebb tud lépni, aki eléri a céljait, akkor persze, vizsgáld meg a hátterét, de ne értékeld le automatikusan az eredményeit. Ne diszkontáld a sikert, és ne mentsd fel magad az alól, hogy Neked ugyanez biztosan ezért vagy azért nem sikerülhet, vagy túl nagy ára lenne. 

Nem úgy mennek a dolgaid, mint ahogy szeretnéd? A te karriered döcögős, és az állásváltás se megy olyan könnyen? Elakadtál, esetleg többre/másra vágysz, és rettenetesen unod már, hogy akármit csinálsz “a szomszéd kertje valahogy mindig zöldebb”? Ok, semmi gond! Ilyen van.

De ha eredményt akarsz elérni, legyen az egy jobb állás, magasabb beosztás, több fizetés, normálisabb főnök vagy szabadabb munka, akkor igenis meríts azokból, akiknek mindez már sikerült. Ne takarózz a koroddal, a helyzeteddel, a semmivel, mert ha csak egy valakinek is sikerült, Neked miért is ne sikerülne? 

Ha szeretnél konkrét állásváltó sztorikat hallani, és kíváncsi vagy melyek azok a Gerilla állásszerző módszerek, amelyek Nálad is ugyanolyan sikeresen működhetnek, akkor gyere és csatlakozz csütörtök este a következő ingyenes, online mini-tréningemhez! Itt tudsz regisztrálni az élő, online előadásra! ››

Hajrá! Sok határozott célkitűzést, és valóra vált álmokat kívánok Neked! :)