Munkák, amiket sokan utálnak, pedig igazából létszükséglet minden cég számára

Írta: Baráth András  |  2020. január 27.  |  c 17 hozzászólás

Az irodában, ahová néhány hónapja költöztünk, lett egy újdonsült, kínai származású szomszédunk. Ők nem irodaként használják a lakást, hanem apartmannak rendezték be, turistáknak szeretnék majd kiadni. Egy szimpatikus, nagyon kedves fiatal párról van szó, elég sokat sürögnek-forognak ők is a háznál, így aztán egészen jó szomszédságba keveredtünk velük. Tulajdonképpen részben róluk jutott eszembe a következő téma, illetve egy furcsa magyar álláspiaci jelenség.

Szóval a szomszéd kínai házaspár: talán a 40-es éveikben járhatnak, bár ezt európai szemmel ugye elég nehéz megítélni. :) Van amit azonban nem lehet velük kapcsolatban benézni. Egyrészt nagyon érdekes azt látni, ahogyan ők hozzáállnak az élethez. Jönnek egy idegen országból, csinálják a dolgukat, kb. mindennel kereskednek, beszereznek, tárgyalnak, árulnak, megtanulják a nyelvet, stb. 

Itt a házban tulajként is ők maguk takarítanak, felmossák a folyosót. Figyelmesek, udvariasak, sokszor sokkal barátkozóbbak, mint a magyarok. Akárhányszor találkozunk, megszólítanak, hogy mi újság, hogy vagy? Mesélik, hogy van egy csomó akadály előttük a lakáskiadás kapcsán is, és kb. minden ügyintézésnél, de ők nem hagyják, mennek előre, nem adják fel, csak magukkal foglalkoznak, és nem hasalnak el a nehézségektől.

Na de hogy jönnek ide a kínaiak? És pláne hogy jön mindez az álláskereséshez?

Máris elmagyarázom!

Ha az állásokat nézzük, akkor klasszikus funkciók szerint megkülönböztethetünk a közvetlenül értékteremtő és a támogató, azaz kiszolgáló munkaköröket. 

Értékteremtés tipikusan pl. a gyártás, a tervezés, vagyis a mérnöki munkák. De értékteremtés az értékesítés (sales), vagy akár a marketing területek is, mint ahogy a programozói, informatikus állások jó része is.

Ezzel szemben támogató funkció például a HR, az irodai adminisztráció, sőt, ide sorolható akár a pénzügy, számvitel is. 

Mindkét funkció egyaránt fontos, létszükséglet minden cég számára, nekem valahogy mégis az a benyomásom, hogy mi magyarok, mintha kevésbé értékelnénk a közvetlen értékteremtő állásokat.

Csak néhány példa

Nagyon sok ember utálja az értékesítést. Szerintem ezt nem kell sokat magyaráznom, általánosságban elmondható, hogy a magyarok nem szeretnek annyira eladni. Ezt egyébként az álláskeresés kapcsán is tapasztalom: nem szeretjük eladni magunkat, a szaktudásunkat sem. Van olyan szakember, aki pusztán attól, hogy meghallja, sales, máris rázza a fejét, hogy “na, azt aztán a világért sem csinálnám!” 

A legtöbben konkrétan messzire elkerülik azokat az állásokat, ahol sales-ezni kell, de ami még ennél is furcsább: nem is becsüljük sokra az értékesítő állásokat.

Jó példa erre a területi képviselői pozíció. Legutóbb a JobSolverben mi is toboroztunk ilyen állásra szakembereket. Jó céghez, kiváló feltételekkel kerestünk jelölteket, és döbbenten tapasztaltuk, hogy nem igazán értékelik ezeket a pozíciókat az emberek. 

De mondok mást! 

Nyilván megint csak általánosítok, de mi magyarok legendásan jók vagyunk a feltalálásban, az innovációban is. Nem egy jó hírű találmányt adtunk a világnak: a Bioptron lámpától kezdve rengeteg modernkori, kiváló üzleti ötlet és termék is magyar fejlesztésű. 

Mégis nézd meg hol csinálnak belőle profitot?! Legtöbbször külföldön, nem igaz? 

Persze, lehet azt mondani, hogy külföldön van a tőke, és nagyobb piac. Igen, vélhetően ez mind szerepet játszik, de meggyőződésem, hogy az legalább annyira benne van ebben, hogy ellentétben hazánkkal, külföldön komoly presztízse van az értékesítésnek, a marketingnek

Amerikában, Távol-Keleten az emberek nagy része meg akarja tanulni az értékesítést, érdekli őket a marketing. Szívesen csinálják, jók akarni lenni benne, nem vetik meg ezeket az állásokat, sőt! Érdemes elgondolkodni azon, hogy akkor mi vajon miért értékeljük le ezeket a szakterületeket ennyire?

De sales vagy marketing helyett mondhatnám példának akár a gyártást is!

Múltkor például személyes tanácsadáson járt nálam egy 38 éves szakember, szeretett volna pályát módosítani. A pályaorientációja alapján kijött az, hogy jó irány lehet számára a gyártás. Javasoltam neki, hogy kezdje el pl. egy műszakvezetői állással, ő azonban – mondjuk így – nem annyira lelkesedett: “András! Én? 38 évesen? Egy gyárban? Három műszakban? Áh, kizárt! Biztos, hogy nem.”

Még egyszer mondom, erősen általánosítok, de tényleg azt látom, hogy a legtöbb magyar szakember sokszor bezárja magát, és csak az irodai, adminisztratív állásokban hajlandó gondolkodni. Alábecsüljük az értékteremtő állásokat, inkább a támogató, kiszolgáló állások felé húzunk, azokat magasztaljuk, de legalábbis sokkal értékesebbnek tartjuk őket.

Sok középkorú szakember szeretne HR-es, kontroller, projektmenedzser, vagy akár coach, tanácsadó lenni. Jól fizető, kényelmes, irodai állásokat keresünk, de nem feltétlenül a közvetlenül értékteremtő szakmák, szakterületek felé megyünk, amivel egy céget (és magunkat is) igazán sikeressé, nemzetközi szinten is értékessé lehet tenni. 

Márpedig szerintem ez nem logikus, és nem is jó taktika.

Keresd azt, ami kiemel! 

Visszatérve a kínai szomszédokhoz: Mi az, ami a mai világban hosszú távon ugyanúgy bebiztosít egy céget és egy szakembert? 

Egyetlen dolog: hogy jobbat, és jobban tudunk-e csinálni valamit, mint más. (Egy cég esetén akár nemzetközileg is jobbat, mint mások.)

Ehhez pedig bizony az is kell, hogy ne csak mindig a támogató, adminisztratív állásokat, hanem a value add (vagyis a közvetlenül értékteremtő) szakmákat is értékeljük, és igenis ezeknek is meglegyen a presztízse előttünk. 

Gondolj csak bele! Ha te például egy jó értékesítő vagy, akkor ez egyben nem azt jelenti, hogy a világon akárhol is nyitsz egy saját üzletet, egy átlagos terméket is sokkal jobban el fogsz tudni adni, mint más? 

Vagyis a közvetlen értékteremtés előny nemcsak cégnek, de biztonságot és versenyelőnyt ad neked egyéni szinten is: jobb fizetést, megbecsülést, karrierlehetőséget. És olyan jól hasznosítható szaktudást, amit akár egy másik cégnél hasonló pozícióban, akár saját lábra állva egy másik országban is tudsz a későbbiekben is (akárhány évesen is) hasznosítani. 

 Te mit gondolsz erről? Írd meg nekem a témával kapcsolatban a véleményedet!

A szerzőről

Baráth András

Baráth András okleveles önéletrajz-szakértő és elhelyezkedési tanácsadó. András álmodta meg és hozta létre 2009-ben a Gerilla Önéletrajz Műhelyt azzal a céllal, hogy segítsen elhelyezkedni az álláskeresőknek az általa kidolgozott gerilla önéletrajz módszerek valamint a modern álláskeresési technikák segítségével. András a legjelentősebb szakmai szervezet, az Önéletrajzírók és Karriertanácsadók Nemzetközi Szövetségének (Professional Association of Resume Writers and Career Coaches) tagja, és vizsgázott szakértője. Büszke arra, hogy az elmúlt hét évben több ezer álláskereső talált új állást az általa tanított álláskeresési stratégiák segítségével.

Hogyan keress állást, ha elmúltál 40-45 éves?
LETÖLTHETŐ INGYENES TANULMÁNY
Íme 5 bevált tipp, amiről minden 40-45 feletti álláskeresőnek tudnia kell. Ha elolvasod és kipróbálod ezt az 5 egyszerű szabályt, akkor:
  • az ÉLETKOROD NEM LESZ többé AKADÁLY az álláskeresésben,
  • könnyedén rá fogsz találni a NEKED VALÓ ÁLLÁSOKRA,
  • MEGFIATALÍTOTT ÖNÉLETRAJZODDAL KI FOGSZ TŰNNI a tömegből,
  • és sokkal TÖBB ÁLLÁSINTERJÚRA fognak behívni, mint korábban bármikor.
Hogyan keress állást, ha elmúltál 40-45 éves e-book