Elengedni fejben egy már megszűnt állást

A legtöbb ember életében van egy olyan munkahely, ami a kedvenc. Talán Neked is van ilyen. Egy konkrét állás, ahol sokáig dolgoztál, ahol jó volt a főnököd, összetartó volt a csapat. És ahonnan nagyon nehezen tudtál csak érzelmileg elszakadni, mert igazán jól érezted magad. Miért fontos, hogy fejben is el tudj engedni egy már megszűnt állást? Miért nem szabad az álláskeresésnél nosztalgiázni? És hogyan tudsz érzelmileg is továbblépni egy váltásnál?

Múlt héten járt nálam online tanácsadáson egy hölgy (nevezzük Ágnesnek), aki kb.13-14 évig dolgozott az előző munkahelyén vegyészmérnöki pozícióban. Nagyon szerette az állását, azon belül is a kollégáit, és szinte hidegzuhanyként érte a hír, mikor közölték vele, hogy január 1-jével megszüntetik a pozícióját.

Tapasztalt mérnökként viszonylag gyorsan talált másik munkát, nem is volt semmi gondja az elhelyezkedéssel, ám az új helyén nem igazán érezte jól magát, ezért 2 hónap után, a próbaidő alatt felállt. Jelenleg egy magyar tulajdonú cégnél dolgozik, jó fizetéssel, jó helyen, de innen is váltani akar… 

Mi a probléma?

Vannak olyan szakemberek, akik azért küzdenek, hogy minél előbb megtalálják a nekik való, jól fizető állást. Ugyanakkor vannak olyanok is, akiknek szinte keresgélniük sem kell, egyik állásból lépdelnek át a másikba, de valahogy soha nem elégedettek.

Őszintén szólva ez utóbbit láttam Ágnesen is: hiába kínált neki az élet tálcán két új, remek pozíciót is, ő valahogy fejben leragadt az előző munkahelyén. Azt tekinti etalonnak, és ahelyett, hogy továbblépne, az új állásaiban is a régit, az elmúlt időt keresi. Márpedig így, ha magán nem változtat, akkor a világ legjobb állásában sem fogja meglátni a lehetőséget és jól érezni magát. 

Kicsit hasonló a helyzet, mint a párkeresésnél

Biztosan te is találkoztál már olyan szituációval, amikor valaki azért nem talált magának hosszú időn keresztül társat, mert egyszerűen képtelen volt az előző kapcsolatát lezárni, és új kapcsolat felé nyitni. Elég tipikus eset, nem igaz? 

Pontosan így működik ez az állásváltásnál is!

Amíg az előző időszakot nem zárod le magadban, és nem tudod azt elfogadni, hogy egy életszakasznak ezennel vége, addig nem tudsz se új kapcsolatot kialakítani, se új állást találni!

Nem titok, hogy az én életemben is volt egy top kedvenc munkahely, a Diageo. Ez volt az az állás, ahol kiteljesedtem, rengeteget tapasztaltam, utaztam. Nagyon sok barátságot kötöttem, egyszóval szuper éveket töltöttem el szakmailag, emberileg is, és a mai napig szívesen gondolok vissza rá. De annak a korszaknak vége. Tudom jól, hogy az a cég már nem ugyanaz, mint ami akkor volt, és én sem vagyok már ugyanaz, mint aki akkor voltam.

Veszélyes dolog nosztalgiázni az álláskeresésnél!

Egy új pozícióban soha ne azt keresd, ami már elmúlt! Elképesztő gyorsan változik a világ, szervezetek cserélődnek, globális szinten is új irányok jönnek. Gondolj csak a 2008-2009-es gazdasági válságra! Minden, ami addig volt – a munkahelyek nagy részénél –  a válság hatására egy csapásra felülíródott. Most ugyanennek vagyunk szemtanúi a koronavírus kapcsán. 

Az egyik fontos tanácsom tehát: Ha volt egy olyan munkahelyed, ami jó volt, ahol könnyen előre tudtál lépni, jó fizetésed volt, jó emberi és szakmai kapcsolatokat tudtál kialakítani, akkor örülj neki, de NE TEKINTSD EZT MINIMUMNAK!

Lehet, hogy lesz még ilyen időszakod, de meg kell azt értened, hogy nem az az általános, hogy egy új állásban minden azonnal klappol! 

Inkább fordítsd meg a gondolkodásod: ne azt keresd, hogy régen mi minden volt jobb, hanem azt, hogy jelenlegi pozíciódban mi az, ami jó, illetve jó lehet!

Gondolj a dobozra! 

2017-ben részt vettem Szabó Péter: Áttörés c. konferenciáján, ahol megragadt számomra egy jelenet. Péter felhívott a nézők közül a színpadra valakit, és a kezébe adott egy közepes méretű dobozt. Majd kiment a függöny mögé, és előhozott egy még nagyobb, ajándék szalaggal átkötött, díszesebb dobozt, és ennyit mondott: Vedd el úgy, hogy nem engeded el a kezedben lévő dobozt!

Szabó Péter, Áttörés konferencia, 2017

Ez egy nagyon jó szimbólum az álláskeresésre is! Addig, amíg nem engeded el az előző “dobozt”, amíg nem tudod letenni fejben az előző állásod, addig nem tudod elvenni a következő lehetőséget, amit az élet tartogat neked!

Sejtem, hogy a cikk közben már páran felszisszentek, hogy “bár az lenne a legnagyobb problémám, hogy az előző állásomon nosztalgiázok!”, de hadd meséljek el Neked egy másik példát, ez talán még szemléletesebb lesz: 

Pár hete megkeresett egy felsővezető, aki gyakorlatilag a semmiből virágoztatott fel több komoly céget is. Nagyon elismert szakember, igazi tekintélye van a szakmájában, most a koronaválság hatására mégis úgy alakult, hogy 50 évesen neki is váltania kell. 

Ugye te is azt gondolnád, hogy egy bizonyos pozíció és szakmai hírnév felett már nem lehet probléma az álláskeresés? De ez nem így van. Az említett hölgy nagyon hasonló problémával küzd jelenleg, mint Ágnes. Azzal keresett meg, hogy ajánljak neki másik iparágat, mert az eredeti szakmájába biztosan vissza se megy. Hiába dolgozta le a fél életét, és ért el sikereket egy szakterületen, annyira méltatlannak éli meg a mostani helyzetet, és annyira nem tud túllépni a történteken, hogy gyakorlatilag magát akadályozza az elhelyezkedésben. 

Ugye ismerős a szituáció, amikor egy szakítás után valaki csak azért nem megy ugyanabba az edzőterembe és ugyanazokra a helyekre, mint korábban, mert tudja, hogy az exe is ott lehet? Na, ez egy nagyon veszélyes játék a karrierben! 

Egy bevált technika, ami Neked is segíthet 

Pár éve egy magánéleti válság kapcsán én is átmentem egy hasonló szituáción. A feleségemmel való megismerkedésem előtt volt egy nagyon komoly párkapcsolatom. Olyannyira komoly volt, hogy házasságot, gyerekeket, egyszóval hosszú, boldog közös életet terveztünk. Ám ez a dolog zátonyra futott. 

Sokáig nem sikerült túllépnem a kudarcon, hétköznaponként kifulladásig dolgoztam, hétvégenként pedig a barátaimmal buliztam. Nem foglalkoztam a csalódással, aminek persze meglett a következménye a kapcsolataimban, és gyakorlatilag képtelen voltam nyitni új párkapcsolatra. 

Aztán egyszer csak elegem lett…

Fogtam magam, és elvonultam egy hétre egy erdei hotelbe. Pihentem, sportoltam, olvastam, moziba mentem, gondolkodtam, egyedül voltam.

Egyszóval újrarendeztem a soraimat! Lezártam magamban egy időszakot, helyretettem fejben, hogy ki is vagyok, és mit akarok a jövőben. Letettem azt a bizonyos dobozt!

Én magam is meglepődtem, hogy ez az egy hét elvonulás, mennyire sokat jelentett! Amikor visszatértem a munkába, írd és mondd, rá pár hétre megérkezett a céghez Ági, aki most már több, mint 10 éve feleségem, és akivel azóta is nagyon boldog vagyok. :)

Összegezve

Ahogy a magánéletben, úgy az álláskeresésben is le kell zárni, el kell engedni a múltat, mert csak így fogsz tudni beengedni egy potenciális, új lehetőséget. Nem biztos, hogy elsőre sikerül az álmaid pozíciójába dobbantani, de ha ez a lépés kimarad, akkor szinte biztos, hogy elengedsz majd magad mellett olyan állást, ami akár még magasabbra repíthetne. 

Fontold ezt meg, és ha most úgy is érzed, a jelen helyzetben esélyed sincs a csúcs állásra, de olyan pozíciót biztosan találsz, ami kiegyensúlyozottságot, jó fizetést, értelmes munkát, és további lehetőségeket biztosít számodra. Ha készen állsz az újra, és szeretnéd megtalálni a neked való, legjobb álláslehetőségeket, akkor várlak szeretettel csütörtök este egy ingyenes, élő, álláskeresési mini-tréninggel! Nézd meg a témát, és regisztrálj az ingyenes elődásra itt! ››