Ha ilyen fene nagy munkaerőhiány van, akkor miért van még mindig ennyi embertelen cég?

Nem tudom te hogy vagy vele, de én évek óta nagy érdeklődéssel figyelem a balatoni szezonnyitás kapcsán felreppent cikkeket. A cégek évről-évre csak “sírnak-rínak”, hogy nem találni embert, nem tudnak kinyitni a vendéglátóhelyek, már havi 1 millió Ft-ért sem lehet szakácsot találni, ekkora a munkaerőhiány, meg akkora külföldre vándorlás. Na, ilyenkor mindig arra a következtetésre jutok, hogy baj van… na, nem a munkaerőpiaccal. A hozzáállással. Jó lenne, ha panasz helyett végre csinálnának valamit a cégek.

Jó reggelt kívánok, ez itt 2019!

Jó lenne végre belátni, hogy más időket élünk, mint pár évvel ezelőtt. Ma már nem lehet arra építeni, hogy egy szakember 2-3 hónap balatoni vagy bármilyen szezon jellegű munka miatt feladja az állását. Gondolj csak bele, hogyan is lehetne ezt elvárni bárkitől is? Én őszintén, azon csodálkozom, hogy ez eddig egyáltalán működött…

Ahogy ma már az sem fér bele, hogy egy főnök egy méterről üvöltözzön a beosztottjával, pláne nem mások előtt a folyosón… Korábban talán ez is belefért, de ma már nem. Ez meglepő? Szerintem nem.

Van olyan jó nevű cég például, ahol hasonló problémák miatt több, mint 40%-os a fluktuáció. Te is rendszeres időközönként találkozhatsz a hirdetéseivel. És nem az a fő gond, hogy nem találnak utánpótlást, hanem hogy az egyébként jó feltételeket kínáló cégben egyszerűen nem veszik emberszámba a munkatársakat.

Valószínűleg ez a cég is panaszkodók között van. És miközben rengeteg álláshirdetése fut, és okolja a körülményeket, a munkaerőpiacot, hogy az emberek külföldre mennek, hogy nincs elég szakember… mindeközben nem látja, hogy alapvetően szívesen dolgoznának ott az emberek, csak el kellene kezdeni megbecsülni őket.

“Ha mindent úgy csinálsz, ahogyan eddig, minden úgy is marad, ahogyan eddig.”

Ez az egyik legfontosabb tapasztalat, ami az elmúlt 9 év során, mióta álláskeresőknek segítek, minden egyes ügyfelemnél beigazolódik.

Nem lenne ekkora elégedetlenség, ha a cégek panaszkodás helyett végre kézzelfogható változtatások mellett köteleznék el magukat.

Csak néhány példa:

Ma Magyarországon 7% körül van a nők részmunkaidős foglalkoztatása. Ez az arány Nyugat-Európa egyes országaiban 45%. De ha az európai átlagot vesszük, az is 31%. Látszik a különbség?

Ha ekkora munkaerőhiány van, akkor miért nem dolgoznak ki olyan programokat a cégek, amivel meg tudják szólítani a részmunkaidőre, vagy rugalmas időbeosztásra fogékony munkavállalókat? Például a kisgyerekes anyákat, akik számára ez az egyik  legfontosabb szempont.

De mondok mást! Miért olyan nehéz elfogadni, hogy ma már csak akkor lehet megtartani az embereket, ha a főnök nem ordibál, ha a fizetéseket időben utalják, ha a munkatársak annyi bért kapnak, amennyiben megállapodtak, és annyi a munkaidő és a feladat, amennyiben megállapodtak. Ez olyan ördögtől való?

Sok cég hivatkozik arra, hogy nem tud versenyre kelni a nyugat-európai bérekkel, ezért elmennek az emberei külföldre. Holott a legtöbb esetben nem is igazán a pénzről van szó, hanem arról, hogy a munkavállalóknak a legalapvetőbb dolgokért is küzdeniük kell az adott cégnél.

És ezek általában pont nem azok a tényezők, amik miatt a munkaerőhiány lenne okolható, mégis hétről-hétre vannak olyan ügyfeleim, akik ilyen okoknál fogva jönnek el az állásukból…

Apropó munkaerőhiány!

Igen, való igaz, hogy vannak olyan szektorok, és 7-8 olyan hiányszakma, ahol munkaerőhiány van. Szakmunkások, betanított munkások, ápolók, orvosok, stb… De álljunk meg egy pillanatra! És egyrészt álláskeresőként ne dőljünk be azonnal ennek a fene nagy munkaerőhiány szlogennek, de legalábbis nézzük meg a mögöttes okokat is! Erről a témáról egyébként itt írok részletesen ›››

Nincs munkaerő. Nincs vevő. Semmi nincsen.

Biztosan mindenkinek van legalább egy olyan vállalkozó ismerőse, aki rendszeresen panaszkodik, hogy nincs elég vevője, nincs megfelelő kereslet a termékeire.

Ez a helyzet pontosan olyan, mint a munkaerőhiány pepitában.

Oké, nincs vevő. És mit lehet ilyenkor tenni? Például változtatni az ügyfélkiszolgáláson? A kommunikáción? A marketingen? Adott esetben az üzleti modellen? Esetleg jobb terméket kell csinálni? Így lehet több vevő.

„De hát én próbálkozok, vagyonokért hirdetek!”

Ma a legtöbb cég úgy képzeli a toborzást, hogy sorra adja fel az álláshirdetéseket, és várja a sült galambot. Hiszen ő ezzel mindent megtett, és ha mégsem jönnek a méregdrága hirdetésére tucatszám a jelentkezők, akkor fel van háborodva.

Csakhogy hirdetni az egy dolog.

Ma már meg is kell(ene) szólítani a potenciális jelölteket. Be kell(ene) tudni mutatni, hogy miért jó az adott cégnél dolgozni. Vagyis tenni kell(ene) a munkáltatói oldalon is.

Ehelyett mit látunk? A legtöbb álláshirdetés még mindig rébuszokban beszél. Egyik oldalon fel vannak sorolva a feladatok, másikon az elvárások, de alig derül ki belőle valami érdemi a cégről. Nem tudjuk, hogy mik a dimenziók, mik a fő kihívások, miért érdemes egyáltalán az adott cégnél dolgozni… Miért nem?

Karriertanácsadóként azt mondom, hogy ha ebből ki akarunk törni, akkor sürgősen változtatni kell azon is, ahogyan állást keresünk, de azon is ahogyan állást kínálunk.

Rengeteg olyan szakemberrel találkozom, aki nagyon szeretne váltani, borzasztó elégedetlen az állásával, a fizetésével, szenved a főnökétől, hogy nem tud elég időt a családjával tölteni, de mégsem lép.

És őszintén, egy fél oldalas semmitmondó álláshirdetés alapján hogyan is merne lépni egyedül?

Szóval kedves Munkáltatók! Ideje lenne sokkal több energiát fordítani a szakemberek megszólítására, és olyan változtatásokra, ami valóban vonzóvá teszi a céget. Mert kár azt gondolni, hogy ez a probléma magától megoldódik.

Szerencsére vannak jó példák is

Olyan cégek, akik hajlandóak változtatni a hozzáállásukon, és ahelyett, hogy keseregnek, megpróbálják az álláskeresők szempontjából alakítani a foglalkoztatási feltételeket.

Itt van például a Cafe Frei kávézólánc példája, ahol külön részleget állítottak fel arra, hogy a megtartsák/itthon tartsák a munkavállalóikat. Saját iskolájukban ingyenes képzéseket biztosítanak a leendő baristáiknak, segítik a lakhatásukat, hogy ne legyen probléma, ha vidékről érkezének, stb-stb. Mert ahogy mondják “akit felveszünk, és akiben érzünk elég szorgalmat, vállalkozókedvet és kalandvágyat, azoknak minden erőnkkel segíteni akarjuk az útját.”

Jó lenne egyre több ilyen példával, és gondolkodásmóddal találkozni a munkáltatók részéről, szívesen hírüket visszük a Gerilla Önéletrajz Műhely berkein belül is.

Találd meg a jó cégeket!

Álláskeresői oldalon továbbra is óva intek mindenkit, hogy elmenjen olyan állásokba, amelyekről lépten-nyomon azt halljuk, hogy egyre nagyobb hiányszakma. Ez nem biztos, hogy a legjobb taktika.

De igenis vannak jó állások a nem hiányszakmákban is, vannak normális főnökök, olyan munkahelyek, ahol megbecsülik az embert. Csak ezeket meg kell tudni találni. A következő ingyenes, élő mini-tréningemen ehhez fogok neked segítséget adni ›››  Klikk ide és regisztrálj most.