Hülye a főnök? Ugye tudod, hogy nem kell elviselned?

Van az a mondás, hogy munka, vagy cég alapján választunk magunknak munkahelyet, de a főnök miatt jövünk el onnan. Ez mennyire igaz, nem? Hány olyan esetről hallottál (vagy ne adja az ég, élted meg te magad is), hogy egy hülye főnök a végletekig megkeseríti az embert? Tudod, amikor már vasárnap este gyomorgörccsel fekszel, attól, hogy másnap munkanap. Amikor hiába dolgozol keményen, semmi nem elég jó, semmi nem elég. Amikor hétvégén is üzenetekkel, telefonokkal bombáz a főnököd, és már nyugodtan aludni sem tudsz. Vannak persze fokozatok, de mi a teendő akkor, ha már azt érzed, minden tőled telhetőt megpróbáltál, de nincs változás?

Egy megtörtént eset

Hogy mennyire nem mindegy milyen a főnök, arra van jó pár Gerilla ügyféltörténetem, ezek közül egy egészen friss sztori: 

Pünkösd előtt nem sokkal azzal keresett meg személyes konzultációra egy középkorú, egyébként szakmájában remek múlttal rendelkező, tapasztalt szakember, hogy úgy érzi teljesen megrekedt a karrierje, és már konkrétan nem lát semmilyen kiutat, segítsek neki. (Ha téged is érdekel a személyes konzultáció, itt tudsz olvasni róla bővebben is >>)

Katalinról azt kell tudni, hogy a harmincas éveiben jár, nyelveket beszélő, külföldi tapasztalattal rendelkező szakember. Nagyjából 1 éve dolgozik a mostani munkahelyén – ami egyébiránt egy jó hírben álló gyártó cég – több ismerősöm is dolgozik ott, és nem panaszkodnak. 

Katalin elmondása szerint a céggel nincs is semmi gond, sőt a munkáját is szereti, csak hát a közvetlen főnöke… Vele sajnos az elmúlt egy évben sehogy nem sikerült megtalálnia a közös hangot. Sőt a kettőjük emberi és szakmai kapcsolata az elviselhetetlenségig romlott.

Bármit csinált, annak leszúrás vagy kritika lett a vége. Ez természetesen idővel tükröződött Katalin munkahelyi értékelésben is. A vezetője lehúzta őt, gyengébb értékelést kapott, megfúrta a cégen belüli pozícióváltását, szóval ahol csak tudta, szakmai téren igyekezett keresztbe tenni neki… Míg végül Katalinnál az ebből adódó folyamatos stressz miatt már pszichoszomatikus betegségek kezdtek kialakulni.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Katalin esete nem egyedi. Ügyfeleim között is nem egy hasonló történet akad. Volt olyan pénzügyi vezető ügyfelem például akinél, olyan súlyos kiégésig fajult a rossz főnök-beosztott viszony, hogy gyakorlatilag az orvosok egy hétig altatni akarták…

Nem éri meg kivárni a mélypontot!

Ahogy Katalinnak is, minden más hasonló esetben is azt mondom: A hülye főnököt ott kell hagyni!

Nagyon sok emberen azt látom, hogy egyszerűen lemondanak saját magukról. Tehetséges, jó szakembernek számító munkatársakon látom, hogy félelemből vagy kishitűségből, de egyszerűen leragadnak egy romboló munkahelyen, vagy főnök mellett, és nem mernek váltani. Inkább belebetegednek, inkább tűrik a hülye főnököt, de a biztos rosszat nem szívesen adják fel egy bizonytalanért. 

Miért?

Mindenkinek megvan persze a maga indoka. Katalin esetében nem volt mindegy például a családalapítás kérdése. Számára fontos volt, hogy kiszámítható, stabil munkahelye legyen, és valóban érthető, hogy családalapítás előtt már nem szívesen váltogatja az állását az ember. 

De erre az a válaszom, hogy egy rossz főnök miatt nem kell feltétlen azonnal az egész céget otthagyni, érdemes megnézni a cégen belüli váltás lehetőségét, és ha lehet házon belül másik pozíciót keresni. Erre legtöbb esetben nyitottak a cégek, hisz nekik is egyre inkább érdekük, hogy a jó munkaerőt megtartsák. 

Ám ha erre nincs lehetőség, nincs mese, menni kell!

Egy rossz főnök mellett borzasztó könnyű eljutni abba a lélektani állapotba, amikor már mi magunk sem tudjuk, miben vagyunk jók. Jók vagyunk-e egyáltalán valamiben….

Az önbecsülés, az önbizalom sérül ilyenkor a legkönnyebben. Mert hát ugyebár ha sokat hajtogátják rólunk, hogy nem vagyunk jó szakemberek, nem vagyunk elég jók, azt idővel el is hisszük, nem igaz?

Ha te is hasonló helyzetben vagy, merj váltani!
Ne halogasd a döntést!

Amikor egy állásról pontosan látod, érzed, hogy zsákutca, hogy nem tesz jót neked, akkor ne halogasd a lépést, válts!

Nem igaz az, hogy csak rossz főnökök léteznek, hogy a te szakmádban csak protekcióval lehet állást találni, hogy 40-50-60 év felett már kár jobbat remélni. Ne könyveld el magadat hozzá nem értőnek, öregnek, reménytelennek, akinek soha nem lehet olyan állása, amit megérdemel. 

Igenis mindenki tud váltani! Mindekiből ki lehet hozni a legjobbat. Nem véletlen, hogy a Gerilla Önéletrajz Műhely hitvallása is az, hogy:

„Minden ember értékes és hiszünk abban, hogy mindenki megtalálhatja azt a hivatást, amiben örömét leli és amiben anyagilag és erkölcsileg is megbecsülik..”

És hogy ne csak üres szavaknak érezd, amit most mondok, lásd a már említett Katalin történetének a végét:

Pünkösd előtti szerdán volt nálam személyes konzultáción, átbeszéltük az önéletrajzát és motivációs levelét, közösen megnéztük, hogy mely cégekhez és milyen pozíciókat lenne érdemes megpályáznia, és a következő héten kedden már fix állásajánlat volt a zsebében, amit végül el is fogadott. Tehát kevesebb, mint 1 hét leforgása alatt új állása lett! 

Kérlek ezt tartsd te is szem előtt, amikor bemész egy romboló munkahelyre, vagy századjára végighallgatod a hülye főnököd.

Remélem, hogy ezekkel a sorokkal tudtam adni Neked pár bíztató gondolatot.

Ha pedig segítségre lenne szükséged, és szeretnéd tudni, hogy hogyan indulj el, mi az a biztos stratégia, amivel rövid idő alatt megtalálhatod azt az állást, amiben jól érzed magad, meg is fizetnek, és ahol nincs hülye főnök? Akkor gyere és csatlakozz a csütörtöki ingyenes online előadásomhoz, fogok neked segíteni. Itt tudsz regisztrálni. ››