Öngól helyett egy tanulságos, állásváltó sikertörténet
Még a személyes konzultációkon is gyakran tapasztalom, hogy sokan panaszkodva, lemondóan vagy épp elítélően beszélnek a saját szakmájukról. Túlterheltek, elegük van abból, amit csinálnak, a főnökük egy katasztrófa, a munka-magánélet egyensúlya teljesen felborult az életükben. Ezért aztán egy megoldást látnak: pályát kell módosítani. Mit érdemes ilyenkor átgondolni? Hogy érdemes elindulni? Ezt mutatom meg ebben a cikkben.
Tipikus jelenség, amikor valaki úgy jön el hozzám tanácsadásra, hogy a teljes pályaelhagyásban gondolkodik.
Az ide vezető út sokféle lehet:
- Valaki nem jön ki a főnökkel vagy a kollégákkal…
- Máshol egyre csak több és több a munka, ehhez képest silány a fizetés..
- Van, aki 5-10-15 éve egy helyen van, és egyszerűen csak unja, amit csinál, elege van abból, hogy ugyanazokkal a céges problémákkal küzd évek óta…
- Nincs elismerés, nem tud feljebb lépni…
- És olyan is van, aki már a kiégés jeleit produkálja.
Nem sorolom, a paletta tényleg nagyon színes. Egy közös pont van mindegyiknél: ilyenkor az emberek hajlamosak teljes DELETE-et fújni! Mást akarnak csinálni, vállalkozást akarnak nyitni, szakmát akarnak tanulni, valami újat, változást akarnak az életükben.
“Nem is tudom pontosan, hogy mit, csak azt ne, ami eddig volt!”
STOP!
Ha időnként Te is ilyen gondolatokkal játszol, akkor érdemes egy pillanatra megállni, és segítséget kérni, de legalábbis egy kis önvizsgálatot tartani.
Az esetek 99%-ban ugyanis NEM a pályaelhagyás a megoldás.
Nagyon sokszor mondom azt, akár a legjobb barátaimnak is, akik ilyen nagy váltáson gondolkodnak, hogy nem a szakmát kell lecserélniük, csupán munkahelyet kellene váltaniuk. Azt viszont már réges rég meg kellett volna tenni…
Ugyanaz a munka két különböző cégnél is teljesen más, és bizony legtöbbször az embereknek egy dolog hiányzik csak: a környezetváltozás! Más hangsúlyok, más problémák, kicsit más folyamatok, újfajta feladatok, új lehetőségek, más vezetés, új kollégák stb. stb.
Klasszikus sztori
Hasonló probléma miatt jött el személyes konzultációra egyik ügyfelem, Veronika is. Mint kiderült, egy oviba járnak a gyerekeink, és mikor megtudta, hogy karrier-tanácsadással foglalkozom, azonnal bejelentkezett tanácsadásra. :)
Meséli, hogy pénzügyi területen dolgozik (egyébként egy jó nevű vállalatnál) több, mint 10 éve, de már teljesen elege van. Utálja az egészet, a munkát, a főnököt, a mindennapos ugyanolyan problémákat…nem kap elismerést, rengeteg a túlóra, stb., stb.
Nem tudja, hogy mihez kezdjen, de az a terve, hogy a pénzügyet teljesen otthagyja, és valami olyan munkát keres, ami kicsit nyugisabb és ahol emberekkel foglalkozhat. Talán a HR jó lenne…
Megcsinálva a pályaorientációs elemzést és átbeszélve részletesen a lehetőségeket, egyértelműen az jött ki Veránál is, hogy neki bizony a pénzügy-számvitel mégiscsak a legnagyobb erőssége.
Ezen a területen tudja a legkönnyebben, legjobb fizetésért, a legjobb feltételekkel eladni magát. Itt van a legnagyobb esélye igazán neki való, jó állást találni.
Mondanom sem kell, nagyon nem tetszett neki a tanácsom :), de végül is sikerült meggyőznöm, hogy tegyen egy próbát. Keressen másik állást, első körben ne szakmát váltson, “csak” munkahelyet.
Az eredményre még én sem számítottam
Pár napja összefutottam vele az oviban, és a néhány hete még letört, depressziós Vera lelkesen újságolta, hogy képzeljem el, sikerült elhelyezkednie egy klassz vállalatnál, pénzügyes pozícióban. Ez a cég nem olyan nagy, mint az előző, de anyagilag is stabil, kiszámítható. És elképesztően köszöni a tanácsomat, mert most hogy eltelt egy-két hónap, látja, hogy totális butaság lett volna a pályát váltania. Jól érzi magát az új helyen, szereti a feladatait, ért is ahhoz, amit csinál, sikerélménye van benne. A fizetése annyi lett nettóban, mint az előző helyen bruttóban (!), cserébe viszont a munkaideje kiszámíthatóbb és fele annyira sincs leterhelve, mint korábban.
Na, igen… ha belegondolok, ez egy tipikus forgatókönyv.
Szóval ha tele a hócipőd a munkáddal…
Ha Te is sokszor reménytelennek látod a helyzetet a cégednél, nem vagy elégedett, és úgy érzed – mindegy milyen okok miatt -, de az, amit most csinálsz és ahogy most élsz, annak így nem sok az értelme, akkor csak arra kérlek, mostantól nulladik lépésként jusson eszedbe Vera története!
Nem mondom, hogy nincs olyan ember, akinél nem az a megoldás, hogy átevez egy másik területre. De mielőtt beiratkozol egy újabb egyetemre, vagy pusztán kiégésből saját cégen kezdesz el gondolkodni, adj egy esélyt magadnak és a meglévő szaktudásodnak, és nézz körül a munkaerőpiacon! Hidd el, legtöbbször az összes problémánkat orvosolja egy jól végigvitt munkahelyváltás!
Hozzászólások
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.
Én is pont így érzem magam, csak 30éve vagyok ezen a helyen.